Az utóbbi években köhögni kezdett az Európai Unió motorja, a német-francia tengely. Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár négyszemközti találkozóikon ugyan rendre hangsúlyozzák, milyen mély a két ország közötti kapcsolat, s mennyire szorosan működnek együtt, valójában a hétfői párizsi konferencia, amelyen Macron nem zárta ki a csapatok küldését Ukrajnába, csak a két vezető közötti súlyos ellentétekre mutatott rá.
Mint a német Spiegel írta, az egók harca, mindaz, ami közöttük zajlik, a Bild napilap ugyanakkor egyenesen veszélyes jégkorszaknak minősítette a francia-német ellenségeskedést. Kettejük nem éppen felhőtlen viszonyról mindent elmond, hogy Macron nagy vihart kavart felvetésére éppen Scholz mondott elsőként nemet. "Ami a kezdetektől fogva eldőlt közöttünk, az továbbra is érvényes a jövőre nézve: nem lesznek csapatok Ukrajnában, nem küldenek katonákat sem az európai államok, sem a NATO-tagok" – hangoztatta a szociáldemokrata vezető.
A párizsi találkozóval azt kívánták megerősíteni, Európa mennyire egységes Ukrajna kérdésében, katonai tekintetben is, ám éppen a német-francia tengely válsága vált szembetűnővé. Macron például ironikusan emlékeztetett arra: röviddel azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, Berlin "hálózsákokat és sisakokat" ajánlott fel Kijevnek. A német vezetést sokáig a habozás jellemezte Ukrajna megsegítését illetően, sokáig tétozázott a kormány például a Leopard tankok küldése előtt. "Sokan azok közül, akik ma azt mondják, soha, nos, ugyanazok korábban azt mondták: soha nem küldenek tankokat" – gúnyolódott a németeken a francia elnök.
Feltűnő, hogy a két vezető ennyire a nyilvánosság elé tárta a köztük húzódó ellentéteket. Több hírmagyarázó nem is Macron nagy vihart kavart felvetését tartja biztonságpolitikai szempontból aggasztónak, hanem azt, mennyire megromlott Berlin és Párizs viszonya. Ezt emelte ki Anton Hofreiter német kormánypárti politikus, a Zöldek tagja, aki a ZDF televízióban úgy vélte, Scholz és Macron kapcsolatának megromlása biztonsági problémát is jelent. Szerinte mindketten felelőtlenül viselkedtek, Macron a szárazföldi csapatok küldésének felvetése miatt, Scholz pedig azért, mert ismét elutasította a távoli, több száz kilométer távolságra lévő célpontok megsemmisítésére képes Taurus német cirkálórakéták szállítását Ukrajnának. Mint mondta, a kancellár azon kijelentése, hogy a Bundeswehr katonáira is szükség van a bevetésükhöz, téves. Scholz attól tart, hogy a Budeswehr katonáinak Ukrajnába kell utazniuk azért, hogy segítsenek az ukránoknak a Taurusok használatához. Állítása szerint brit katonák is vannak Ukrajnában, akik a rakéták kilövéséhez nyújtanak támogatást. E kijelentésével a kancellár nem szerzett jó pontokat Londonban.
„A különbségek sokkal mélyebbek, mint amilyennek kívülről látszanak. Valójában háború kezdete óta soha nem is volt igazi francia-német konszenzus. Mintha az örökös szemrehányások körforgásába léptünk volna, amelyet egyszerű nemzeti reflexek vezérelnek. És ha ez a helyzet, akkor ez sokkal súlyosabb" – figyelmeztet Ronja Kempin, a Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet elemzője a Le Figaróban.
A helyzet tehát aggasztó, akadnak azonban kedvező jelek is. Német diplomaták igyekeznek is kisebbíteni az adok-kapok jelentőségét. A színfalak mögött ugyanis több tekintetben is történt előrelépés a német-francia viszony javítását illetően a háború kapcsán. Ezek közé tartozik például, hogy Franciaország jelezte, hárommilliárd eurós támogatást ajánl fel Ukrajnának. Mindezt azt követően jelentették be Párizsban, hogy nemrégiben Olaf Scholz több áldozatvállalásra kérte az európai partnereket. Kedvező jelként értelmezhető továbbá az is, hogy Franciaország most már nyitottnak mutatkozik arra: harmadik országoktól vásároljanak fegyvereket, hogy aztán azokkal segítsék Ukrajnát. Macron eddig az európai fegyverek küldését támogatta.
Bár a balti államok egyes vezető politikusai kivételével minden uniós ország mereven elutasította azt, hogy külföldi csapatokat küldjenek Ukrajnába, a német közvélemény egy része nem annyira elutasító, mint a kancellár. Wolfgang Ischinger, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia volt elnöke a Die Weltnek úgy fogalmazott, Macron ötlete „kicsit merész, de nem rossz". Mint mondta, a jelenlegi biztonságpolitikai helyzetben „elvileg helyes, ha semminek a lehetőségét sem zárjuk ki. Ha nem ezt tesszük, megkönnyítjük a másik fél dolgát" – vélekedett. Hasonlóképpen foglalt állást Claudia Major vezető német biztonságpolitikai szakértő.
Teljesen másként látja a kérdést Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália előző miniszterelnöke, aki a keresztény uniópártok kancellárjelöltje volt a 2021-es parlamenti választásokon. Szerinte Macron átlépett egy vörös vonalat, amikor felvetette a szárazföldi csapatok küldésének lehetőségét. E tekintetben osztja Scholz elutasító álláspontját. Bírálta azonban a kancellárt amiatt, hogy túl kevés jelentőséget tulajdonít a Franciaországgal való közös megközelítésnek. Szerinte „túl sokat foglalkozik az Egyesült Államokkal és annak álláspontjával”.
Köztes álláspontot képvisel Carlo Masala német politológus. Egyfelől bírálta Macront, mert a felvetése előtt nyilvánvalóan nem egyeztetett európai partnerekkel. Másfelől viszont a kijelentését helyesnek tartja, főleg pszichológiai okokból. „Fontos, hogy az ellenfelet sötétben tartsd azzal kapcsolatban, meddig vagy hajlandó elmenni” – emelte ki.
Vajon sikerül-e az ellentétek nyomán javítani Berlin és Párizs viszonyát? Ez nyilván az Európai Unió érdeke is lenne. Az előjelek azonban nem kedvezőek. A kancellárnak figyelembe kell vennie, hogy 2025-ben hazájában parlamenti választást rendeznek, Macron viszont bátrabban léphet fel, mert 2027 után nem maradhat tovább elnök. Feltételezések szerint csak két sokkoló esemény tudná összekovácsolni őket: Donald Trump novemberi amerikai elnökké választása, vagy egy igazi horroresemény: egy NATO-partnerállammal szembeni orosz támadás.
Ez állhatott Macron kijelentése mögött
Részben kül- és részben belpolitikai okok állnak amögött, hogy Macron nem zárta ki a szárazföldi csapatok Ukrajnába küldését. Macron személyiségétől amúgy sem áll távol, hogy hangzatos, drámai kijelentésekkel felkavarja az európai állóvizet, amivel egyébként ért is el sikereket. Így történt ez 2017-ben is, amikor a párizsi Sorbonne-on nagyívű beszédet mondott az Európai Unió jövőjéről. Egy sor reformjavaslatot fogalmazott meg, melyek egy részének megvalósulására eleve nem volt esély, hiszen az EU alapszerződésének módosítására lett volna szükség, amire a mai viszonyok között kizárható. Másfelől abból a szempontból ért el eredményeket, hogy az eltelt hét év alatt demokratikusabbá vált Európa, hangsúlyosabbá vált az Európai Parlament szerepe, az Európai Bizottság sokkal határozottabban lép fel jogállamisági kérdésekben és az uniós klímavédelmet illetően is jelentős előrelépés történt.
Szintén nagy vihart kavart a francia elnök azon 2019 novemberében elhangzott kijelentésével, amelyben „agyhalottnak” minősítette a NATO-t. Voltaképpen azt mondta ki, amit sok más európai vezető is gondolt. Akkor még Donald Trump volt az amerikai elnök, aki igyekezett kisebbíteni a védelmi szövetség szerepét. Azóta jelentősen megváltozott a helyzet, a háború miatt a NATO erősebb, mint valaha, bár jövőjével kapcsolatban igen sok a kérdőjel, kivált, ha Trumpot ismét elnökké választják.
Macron szárazföldi csapatok küldésével kapcsolatos kijelentése ugyanakkor külpolitikai célokat is szolgál, azt próbálja ezzel igazolni, hogy mindenfajta bírálat ellenére Franciaország igenis Ukrajna egyik legfontosabb támogatója, Ez az üzenet nem csak Kijevnek, hanem Berlinnek is szólt. Németország azt kifogásolja, hogy Franciaország a nagy szavak ellenére valójában nem nyúlt mélyen a zsebébe Ukrajna támogatását illetően. A háború kezdete óta Berlin 22 milliárd eurós segélyt ígért és küldött, csak az Egyesült Államok nyújtott ennél többet. Ez Németország gazdasági teljesítménye 0,6 százalékának felel meg a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW) számításai szerint.
Franciaország viszont ennek kevesebb mint az egytizedét ajánlotta fel Ukrajnának. A kieli intézet szerint 1,8 milliárd euróról van szó, ami csak a 14. helyet jelenti az összes adományozó ország tekintetében. Ez pedig a francia bruttó nemzeti termék mindössze ez 0,067 százaléknak felel meg. Ennél a jóval alacsonyabb lélekszámú Svédország és Finnország is többet ajánlott fel. Franciaország ugyan vitatja az IfW számait, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Berlin rendkívül elégedetlen a francia felajánlásokat illetően. Ahogy a Tagesspiegel német lap fogalmazott, Macront a nagy pátosz és a kis pénztárca jellemzi.
Macron felvetését belpolitikai okok is magyarázhatják. A klasszikus receptet alkalmazva ha hazájában nem mennek jól a dolgok, hajlamos fontos külpolitikai témákat előtérbe helyezni. Komoly visszhangot keltett Franciaországban, hogy múlt szombaton tüntető gazdák szállták meg a párizsi mezőgazdasági vásár központját, röviddel Macron látogatása előtt. Hétfőn a lapok oldalakon keresztül foglalkoztak az elnök számára igen kellemetlen közjátékkal. Macron kijelentése után azonban ez a téma háttérbe szorult.
A helyzet tehát aggasztó, akadnak azonban kedvező jelek is.
A német közvélemény egy része nem annyira elutasító Macron javaslatát illetően, mint a kancellár.