- Szilágyi Zsófia Emma: Bazsalikomos pi'

Kértem, hogy ne tegyenek rá bazsalikomot… – jegyezte meg Ildi.
Visszahívom a pincért, hogy cserélje ki – és már lendült is a magasba Vera karja.
Dehogy! Rendben van!
Hogy lenne? Olyan vörös lesz a hátad, mint aki csalánbokorba esett.
Nehogy szólj a pincérnek!
Nem kerül semmibe kicseréltetni.
Nem kell!
Meg akarsz fulladni? Szólok neki.
Az isten szerelmére, jó lesz!
Nincs kedvem a péntek estémet az ambulancián tölteni!
Leveszem a tésztáról, nem nagy ügy!
Szerinted a szószba nem raktak?
Csak a tésztát eszem…
Hát te hülye vagy! Ötezerért főtt tészta… Én nem fogok itt sem gégemetszést alkalmazni, sem pedig végignézni, ahogy meglékelik a barátnőm torkát! Azonnal szólok a pincérnek!
Szólsz egy francot, Vera! Mert ha visszahívod a pincért, ő készségesen visszajön, megkérdezi, mi a probléma, én elmondom neki, hogy hiába jeleztem, ne rakjanak az ételembe bazsalikomot, mert allergiás tüneteim lehetnek, mire ő teljesen zavarba jön, talán még dühös is lesz, mert este nyolc van, bizonyára ma már a sokadik problémás vendég lehetek, ráadásul nem is tudni, valójában ki nézte el a rendelésemet, lehet ő, lehet a konyhán, lehet… tudja a frász, mennyien dolgoznak egy konyhán, ráadásul ebben az esetben a pincér olyan, mint a postás, azt sem ölöd meg, mert számlákat hoz.
Ildikém…
Szóval hiába lennék aranyos vele, utálni fog minket, mégis kénytelen bocsánatot kérni tőlünk, majd a képére erőltetett vigyorral visszasiet a konyhára, hogy elmondja a szakácsnak, készítsen egy másik adagot, mert a hetes asztalnál van egy bazsalikomos picsa, aki annak ellenére is képes olasz étterembe járkálni, hogy a legtöbb zöldfűszertől, magtól, csonthéjas cucctól kirügyezik a képe, és mindezt annak az üzletvezetőnek a füle hallatára, aki aznap már kétszer balhézott az újgazdag tulajjal, mert szerinte nem tesz jót a törzsvendégeknek ez a gyors és irreális áremelés, emiatt sokkal indulatosabban áll neki a pincérnek, aki az eddig nem tapasztalt hangnemre még hevesebben reagál, amit az üzletvezető kikér magának, és kirúgja a pincért, mire az feldúltan hazamegy a nagyon, elképesztően, hihetetlenül terhes feleségéhez és a totyogós kislányához. Mi történt, Balázs?, kérdi aztán az asszony, mire Balázs idegesen harsogni kezd, hogy kirúgták az állásából, mert egy bazsalikomos picsa nem bírt artikulálva eldadogni egy rendelést, de amúgy is, baszki…, erre a felesége kifakad, mert az ,,amúgy is, baszki” az, amitől már tíz éve kiveri a víz, és a férjének meg egyéb dolga sincs, mint kívánságokat teljesíteni, de Balázsnak a gondolattól, hogy a feleségével teljesen eltérő fogalmuk van az ő hivatásáról, kikészül, mert felsejlik benne gyerekkora és a maximalista apja, így Balázs újra az italhoz nyúl, pedig évekig nem ivott egy kortyot sem…
Te jó ég, nyugodj már le!
És egy hónap múlva, miután megszült az asszony, Balázs még mindig iszik, sőt állandóan részeg, állni nem bír, ezért a felesége elhagyja, mert ilyen körülmények között nem lehet felnevelni egy gyereket, és még amúgy is csak harminchárom, bőven akadhat neki egy jobb parti egy alkoholista férjnél, aki még pincérként is képtelen volt helytállni…
Figyelj…
És a gyerek apa nélkül nő fel, mert a bírósági végzés szerint az apja nincs olyan állapotban, hogy láthatást is biztosítsanak neki, így a gyerek egész életében neheztelni fog a részeges apjára, emiatt soha nem lesz képes épkézláb kapcsolatokra a férfiakkal, egy érzelmi csődtömeg lesz, és mindez mi miatt, na mi miatt? Egy bazsalikomos picsa miatt, aki húsz évvel ezelőtt visszavitetett egy tál ételt az étteremben, ezért az apját kirúgták, és aztán… alkohol, válás, komplexusok…
Klinikai eset vagy.
Szóval most meg fogom enni ezt a bazsalikomos szart, így a gyerek felnőhet az apjával, és én is nyugodt életet élhetek.
Ha fel nem robban a tüdőd az allergiától…
Nem fog.
Mert az sanszosabb, hogy egy idegen miattad lesz alkoholista…
Lényeg, hogy az én lelkiismeretem tiszta legyen… Tudod, hány szülő válik el kiskorú gyerekkel a háttérben?
Nem, nem is érdekel. Más téma.
Más téma hát, mi van Ferivel? – kérdezte gúnyosan Ildi, és felszúrt a villájára egy kis tésztát.
Csalom fűvel-fával.
Hogy nem derült még ki…
Kiderült.
Mekkora puhapöcs ez a fickó…
Dehogy. Mindig mondtam, hogy a jó házasság alapja egy szerető. Mióta tudja, hogy szeretőm van, a legjobb fordulatot vette a kapcsolatunk. És a lelkiismeretem is egészségesebb.
Na ugye! És Feri? Mit szólt hozzá?
Ő is megkönnyebbült. Azóta őszintébb a kapcsolatunk. És a szex is jobb lett.
Nem hiszek a megcsalásban. Én azt mondom, ha szar a házasságod, gyerek pedig nuku, nincs min gondolkodni: irány egy új kapcsolat!
Most arra célozgatsz, hogy gyáva vagyok elhagyni Ferit annak ellenére is, hogy az egyik gyerek Amerikában, a másik Svájcban? Én szeretem Ferit.
Alapvetően magamra céloztam. Igaz, itt is van gyerek. De tizennyolc éves, éli a saját életét. Le se szarná, ha elhagynám Ákost. Ha elválnék, szerintem újra tudnám kezdeni. De csak miután leadtam ezt a húsz kilót, amivel szülés óta kínlódom. Lehet, talán még állást is váltanék. A banki ügyintézés már az agyamra megy. Összeszednék egy fiatal, helyes srácot. Bulizni akarok. Elegem van a sérült negyvenes pasikból. A halál fogja megint száz év nyomorát hallgatni. Újra a régi lehetnék. Képzeld, nekem valaha jó humorom volt… De elszállt. Az önértékelésemmel együtt. Mégis milyen önbizalmam legyen a férjem mellett, amikor a gyerek napozó teknősbékáját izgatottabban nézi, mint engem meztelenül? Egyik este azon kaptam, hogy a hűtőszekrény előtt ácsorog, és a löncshúsba dugdossa az ujjait. Hogy érezzem nőnek magamat, ha egy ledarált disznóalkatrész vágykeltőbb számára, mint én? És amilyen elégedett fejet vág, amikor elmerül a mindenféle olajokkal meg sókkal dúsított fürdőkádban. Egyszer nézett volna rám így szex után! Legalább lenne egy szeretője. Igen, akkor elhinném, hogy vér azért még kering benne… Tényleg, nem is nekem kell szerető! Minek még egy pasi? Ha húszéves is… A normális húszévesekből lesznek a hülye negyvenesek. Állandóan újabb és újabb húszasokat felhajtani pedig… ahhoz már öreg vagyok. Nem bírnám. Sem anyagilag, sem fizikailag. Igen, inkább Ákosnak kéne valami nő… A féltékenység felrázna engem. Sokkal jobban felrázna egy másik nő, mint egy új pasi. Ha tudnám, hogy más is vadítónak találja a férjemet, talán én is újra meg tudnék veszni érte… Csak úgy, mint érted Feri… Nem tudom, Vera, mióta tudja, hogy szeretőd van, de most már legalább világos, miért néz rád ilyen szenvedélyesen. Bár néha olyan pillantása volt, mintha meg akarna ölni téged, de hát megmondták már, a szex- és a halál­ösztön majdnem egy és ugyanaz. Mindegy, lényeg a lényeg, ha egy nő le akarná csapni a kezemről a férjemet, biztos, hogy minden rendbe jönne közöttünk. Kell egy nő! – azzal felszúrt a villájára egy újabb falat pennét, majd hosszasan rágni kezdte, rutinosan kijátszva a nyelés újra és újra jelentkező ingerét, mígnem kénytelen volt torkán leküzdeni a tésztát. Szemét lehunyta, és addig ki sem nyitotta, míg le nem ment az egész.
Hát apám… Ettől az étvágyam is elmegy. De ha már a romantikánál tartunk. Kaptam egy szerelmes levelet… Ki a fene ír ma szerelmes levelet?
Szerintem ez egy nagyon szép dolog. Én még sosem kaptam…
És ez még semmi. Alkalomadtán felmászik az erkélyemre, és leskelődik. És a lakásba is bejött, ellopta egy fotómat. Mi a szart csináljak? Elég nyomasztó…
Fogalmam sincs, de nem gondoltam volna, hogy valakit ilyen veszély fenyeget a huszonegyedik században.
Szerintem ez is ilyen időkeréken fennmaradt kretén. Volt egy csávóm, valami német volt. Állandóan a hűséggel meg a szerelemmel jött. Volt egy agyongondozott kertje, ott sétáltatott körbe-körbe, miközben mesélt a virágairól… Ez a csávó is valamilyen bokros, dudvás álmáról írt nekem a levelében…
Lehet, hogy ő az?
Nem hiszem.
Mondjuk az sem túl megnyugtató, hogy most egy ismeretlen perverz őrzi a képedet.
A betörés és a kukkolás zavar. Az meg, hogy most a képemre izgul…
Téged nem zavar, hogy a fotódra…? – azzal Ildi bekapott egy falat tésztát.
Arra ma már bárki…
Hogy érted?
Könyörgöm, szerinted a közösségi médiára feltöltött képeknek mi a sorsuk?
Undorító vagy.
A világ az – mondta Vera, mire Ildi leborult a székről.
Ezt a hülye bazsalikomos picsát…