- Bereczk Imola: Terelés

A városon átívelő, dupla kétsávos úton ezen a hajnalon alig akadt autó. Épphogy pirkadt, mikor a messzeségben feltűnt egy platós kisteherautó. Hangosan zörgött, mintha a következő pillanatban ezer részre hullna. Az egyik kanyar után nagy robajjal megállt, kitette a vészvillogót. Kipattant belőle két köpcös férfi. Egyikük a platóról levett egy narancssárga forgalomterelő bóját, szemmel méregetett egy kicsit, majd az úttest két szélétől nagyjából egyenlő távolságra letette a bóját az aszfaltra. Visszaszálltak az autóba, csattantak az ajtók, majd sűrű füstfelhőt hagyva maguk mögött elhajtottak.
A reggel lassan indult, előbb csak szállingózva, később egyre sűrűbben jelentek meg az autók. Egy alacsonyan ülő kék sportkupé vagányan szlalomozva kerülgette a lassabban haladókat. A sofőr az utolsó pillanatban elrántotta a kormányt a bója előtt, és majdnem nekicsapódott a mellette guruló taxinak. Végül a kék autó hatalmasat fékezett, pördült egyet maga körül, de ütközés nélkül elhagyta a helyszínt – még hallatszott, ahogy a volánnál ülő felerősíti a dübörgő AC/DC-t. A taxis annyira megijedt, hogy félreállt megnyugodni. Mélyeket lélegzett, a halántékát masszírozta, és halkan elmormolt egy Miatyánkot, mivel már csak néhány hónap volt hátra az autó hiteléből. A hajszál híján bekövetkezett baleset láttán a többi gépjármű lelassult, és kerülgetni kezdte az akadályt. Hamarosan csak lépésben lehetett haladni.
Egy terepjárós gyanúsnak találta a szokatlan dugót, leengedte az ablakot, mélyen kihajolt, hogy lássa, mire szolgál a bója. Amint megcsapta a férfi arcát a kipufogógázzal dúsított forró levegő, visszatekerte az ablakot, levette a klímát 18 fokra, és inkább a kollégáit zargatta telefonon. A délutáni csúcs azonban rövidesen rekordot döntött. Egy fiatos napszemüveges szőke nő először csak értetlenkedett, majd egyre hangosabban káromkodott, amiért láthatóan nem fog időben odaérni a gyerekeiért az óvodába. Hívta az óvó néni összes számát, végül egy idős dada megnyugtatta, hogy hallottak a problémáról, online vannak vagy egy tucat szülővel, úgyhogy nyugodjon meg, megvárják.
Az akadály már a harmadik napja állt az úton, mikor bejelentés érkezett a forgalmi ügyelethez. A telefonálónak egy mély bariton készségesen megígérte, hogy utánanéz a fennforgásnak. A helyszínre nem ment ki ügyeletes, mert épp szervizben volt az egyetlen szolgálati kocsi, de az útkezelő képviselője hivatalos levelet írt a tizenhét érintett közműszolgáltatónak. Azok a jogszabályban meghatározott sürgősségre való tekintettel csupán nyolc napot kértek a válaszadásra. Egyikük nem felelt egyenesen, titkos nemzetgazdasági érdekekre hivatkozva, mások igyekeztek a hatáskörük és illetékességük hiányát megállapítani. Volt, aki felügyelőt küldött ki civilben, és extra határidő-hosszabbítást kért. Néhány hét elteltével azonban kiderült, hogy senki sem tud semmiféle munkáról, ami a bója felbukkanását indokolná. Addigra nem is volt jelentősége az információnak, mivel az arra közlekedők megszokták az akadályt, és rutinosan, jó ritmusban kerülgették.
Nyolc hét elteltével, az éjszakai órában ismét feltűnt a platós kocsi. Megállt az úttest közepén, épp a narancssárga bója mögött. A két egyenruhás kiszállt, egyikük fél kézzel megragadta a csúcsánál a műanyagot, majd néhány tíz méterrel távolabb újra lerakta. Ezután elhajtottak.
Az elmúlt időszakban beállt rend felbomlott, és minden visszalassult. Az autók lépésben haladtak, a türelmetlenek tülköltek, néhányan a mellettük haladónak átordítottak, hogy idióta seggfejek, amiért nem használják az összeszűkülő sávnál az életmentő cipzárelvet.
A káoszban egy elektromos autó nekikoccant ez előtte haladó kisbusznak. A volánnál ülő férfi araszolás közben telefonján a közlekedési híreket nézegette, és későn vette észre, hogy befékezett előtte a sor. Az incidens teljesen megbénította a már így is lelassult közlekedést. Az autók egyszerre próbálták kerülni a balesetet és a bóját. Jó két óra volt, mire a szirénázva érkező rendőrök a forgalmat el tudták terelni a környékbeli kis utcákra.
Hamarosan kitelepültek az út menti árusok is. Jégbe hűtött alkoholmentes sört és jégkrémet kínáltak fennhangon rikoltozva. Épp megindult a sor, amikor egy öreg Ford haladt el az egyik árus mellett. A hátsó ülésbe szíjazott háromévesforma kisfiú artikulálatlanul óbégatott a jégkrém láttán. Apja letekerte az ablakot, alkudozni kezdett a túlárazott édességre, mire a mögötte állók harciasan dudáltak. Kis híján lincshangulat alakult, végül a balesetnél helyszínelő rendőröknek kellett a jégkrémárust egy ki nem adott számla miatt letartóztatni.
Kiszállt a híradó, hogy tudósítson az állapotokról, miután egy névtelen telefonáló – meg nem nevezett bennfentes informátorra hivatkozva – városszerte további lezárásokat helyezett kilátásba.
A hírre egyre többen érezték szükségét, hogy szimpátiatúrát tegyenek az autóúton. Megjelentek az emeletes turistabuszok, amelyek az alig öt kilométeres szakaszt naponta többször oda-vissza megtették. A szélvédők mögött a „Mindenhová bóját” felirat díszelgett, néhányan interjút adtak, milyen jól mennek a dolgok ebben a városban, sőt egy idős hölgy még egy szerelmi viszony kialakulásáról is hallott két araszoló autós között.
Néhány nap múlva visszacsendesült a forgalom, és az egyetlen bóját lassan, de folyamatosan kerülgették. Ekkor megint feltűnt a platós autó. A két tag kiszállt, és a narancssárga bóját rózsaszínűre cserélte. A színváltozás miatt már a következő néhány percben lakossági bejelentés érkezett. A közútkezelő és a közművek egyaránt tiltakoztak. Senki nem tudta az okát, miért lett a bója egyszeriben rózsaszín, de abban egyetértettek, hogy ez a szín nem jól látható, és balesetveszélyes. A helyi országgyűlési képviselő egyenesen provokációnak nevezte a változtatást. Még aznap rögtönzött sajtótájékoztatót tartottak, amelyben biztosították a várost, hogy hamarosan visszacserélik a terelőbóját a jól bevált és a forgalmat jól terelő narancssárgára. A teherautó valóban néhány órán belül megjelent, és óriási ováció közepette visszacserélték a műanyag gúlát az eredetire.
A visszakapott bójával többen szelfiztek, drónfelvételek készültek, a képviselő is elégedettségéről szóló posztot tett fel a közösségi médiában, megköszönte a hatóságok áldozatos munkáját és a lakók odaadó támogatását. Felszólalása végén megemlítette, hogy amint a költségek megengedik, további terelőalkalmatosságokat tesznek ki az útvonal távolabbi szakaszain, hogy ezáltal is összekovácsolják a közösséget. A jégkrémárus állandó kitelepülési engedélyért folyamodott, pult alatt alkoholos italokat tartott, a szerelmespár pedig bejelentette az eljegyzését.
Egy hétfő reggelen azonban ismét kiérkezett a platós autó. A bójánál hirtelen fékezett, felszedték az akadályt, és elhajtottak. A forgalom azonban nem gyorsult fel, az autók még évekig kerülgették a bója hajdanvolt helyét.