- Átlényegülés

Ha színházban lennénk, és nem egy kiállításon, úgy Elsának és Johannának vastaps járna. A kosztümökért, a rendezésért (jelen esetben megkomponálásért) és az időigényes, gondos munkáért. A kijelentés nem túlzó. Az alkotópáros mert kilépni komfortzónájából, és valami egyedit „tett le az asztalra”. Egy olyan fotótárlatot, amely színdarabként, filmként is megállná a helyét. Ráadásul ezúttal nem egy, hanem három előadásra válthatunk jegyet.

Persze mégiscsak egy fotótárlaton járunk, amely erősen érinti a színház mezsgyéjét. Elsa Parra és Johanna Benaïnous 2014 óta dolgozik együtt. „Az alkotópáros védjegye, hogy történeteikben kitalált és valós elemek keverednek, ezek elbeszéléséhez – különböző karakterek bőrébe bújva – saját magukat állítják színpadra” – olvasható a tárlat ismertetőjében.

Munkásságuk feltételezi, hogy színészi ambíciókat is dédelgetnek, ám megmaradnak fotóművészeknek, akik autofikciókat (kitalált elemekkel színesített önéletrajzi művet) hoznak létre. Vizuális világuk megteremtéséhez nemcsak a karakterek bőrébe bújnak, hanem belehelyezkednek a történetekbe. Ehhez gondosan előkészítik a díszletet, kosztümöket, a környezetet, megteremtik az időutazás kereteit.

Honlapjukon látható képeikből is kitűnik, hogy sokfelé jártak (az Egyesült Államokban, Németországban, Kanadában, vagy éppen a Kanári-szigeteken). Utaznak, és ahol megszállnak, az lesz az alapja a történetnek, amit létrehoznak – mondta Johanna Benaïnous a tárlatot bemutató videóban Kereszty Anna kurátornak.

A kiállításon három műegyüttes látható. A Mit ér egy nő: a nappal és az éjszaka tizenkét órája ( 2022), A Moormeland időtlen története (2021–2022) és az Árnyékokon túl (2018).

A Moormeland időtlen története különösen megkapó. A képek egy retro nappali berendezett terében vetülnek ki a falra. A diavetített alkotások óramutatószerűen járnak körbe. Mi csak belesüppedünk két kényelmes fotelbe és élvezzük a „mozit”. Tekintetünk néha-néha a szoba berendezési tárgyaira téved: kicsiny fiókos szekrényre, egy piros forgótárcsás telefonra, hangulatlámpára, amely mellett porcelán madárnipp pihen. A tárlat koncepciója szerint fontos, hogy milyen környezetben találkozunk egy alkotással – mondta Kereszty Anna. Szívünk szerint sokáig elidőznénk ebben az otthonos térben, míg ránk nem zárnák a kiállítóteret.

Egy kicsit azért maradjunk itt, és ismerjük meg a sorozatot. Az alkotók 2021-ben autóval járták be Észak-Németországot. Tizenöt különböző régiót érintettek, köztük a holland határhoz közeli Moormeland városát és környékét. Retro hangulatú házakban szálltak meg, hogy jobban átérezzék az ott élők életét, történetét, melyeket Elsa és Johanna családi fotókat idézve mesél el.

A Mit ér egy nő: a nappal és az éjszaka tizenkét órája ( 2022) projekt alapját egy fiatal lányok erkölcsi és a gyakorlati neveléséről szóló, 1893-as kiadású könyv újrakiadása adta. Az alkotók a korabeli női szerepekkel szembeforduló karaktereket jelenítenek meg fekete-fehér fotókon, mint a női lét lehetséges alternatíváit. A nap minden órájában megörökített álmodozó arcok a női egyenjogúságról is szólnak, nem harcosan, hanem líraian.

Most vegyük utunkat a kanadai Calgary felé. Itt készültek ugyanis az Árnyékokon túl képei. A 2018-as sorozat a Calgary peremkerületeibe szorult anyák, lányok és barátnőik cseppet sem vidám, gondterhes életét mutatja be filmszerűen. A hangsúly az egymás közötti kapcsolatokon van.

„Az ember addig nem érthet meg igazán egy másik személyt, amíg nem képes mindent az ő nézőpontjából szemlélni, amíg bele nem bújik a másik bőrébe, és nem viseli azt egy darabig” – olvashatjuk az egyik falon Harper Lee idézetét. Elsa és Johanna pont ezt teszi. Átlényegülnek másokká, éppúgy, mint a színészek. És mivel ezt meg is tudják örökíteni fotóikon, mi is részeseivé válunk.