Kárpátalja;Dmitrij Medvegyev;

- Medvegyev térképe

Piszokul hálátlan Dmitrij Medvegyev, az orosz politika megmondóembere, szolgálatos „rossz zsaruja”. Ha már hírbe hozott minket, ha már ilyen nagylelkűen osztogatja a másét, igazán adhatott volna többet is Magyarországnak, elvégre hosszú évek óta mi vagyunk Oroszország leghűségesebb európai barátai. Jó, nem épp minden magyar, de Vezérünk, aki, mint tudjuk, maga Magyarország, tűzön-vízen át kitart mentora és barátja, Putyin elnök mellett. Magyarország kormánya kifogástalanul elvégezte a Kremlnek tetsző munkát, annak dacára, hogy ezúttal nem mi osztottuk a kokikat és sallérokat az Európai Parlament izgága kötekedőinek és az Európai Bizottság sorosista tagjainak, hanem ők nekünk, nem is akármilyeneket; s a baráti tarkón legyintéseket is mi kapjuk.

S mindezek után mi a hála? A drága gázuk mellé adnának egy falatnyi Kárpátalját, miközben Oroszország legmegveszekedettebb ellenségének, Lengyelországnak szinte egész Nyugat-Ukrajnát felkínálja a Kreml, legalábbis a Szocsiban tartott minapi előadása alatt Medvegyev mögött lógó térkép tanúsága szerint.

Romániával szemben is igencsak bőkezűnek bizonyult az orosz atom apostola, holott Bukovina nem ezer évig tartozott Romániához, mint Kárpátalja hozzánk, a jelenlegi bukaresti vezetés pedig, még ha reto­rikai szinten nem is annyira ellenséges Putyin Oroszországával szemben, mint a varsói, gyakorlatilag ugyanazt teszi.

Ha e két ország nem szerepelt volna a Kreml legújabb térképen, hajlamosak lettünk volna azt hinni, hogy miniszterelnökünk a területszerzés hiú reményében árusította ki Magyarország becsületét. De ott vannak, és ők nyilván nem kérték.

Medvegyev térképe nem más, mint diverzió, a legújabb beszédes bizonyítéka annak a hibrid háborúnak, amit Putyin Oroszországa vív a nyugati világgal és értékrenddel. De nem kevésbé beszédes bizonyítéka annak is, hogy a politikában nincs hála, főleg nem egy diktátor részéről. Ez a térkép, amely ugyan Medvegyev mögött függött, Putyin és a Kreml térképe. A volt orosz elnök, volt miniszterelnök, az Orosz Biztonsági Tanács alelnöke (az elnök természetesen maga Putyin), még ha fontos szereplőnek tűnik is, és időnként látszólag ellent is mond Putyinnak – az atomcsapással való fenyegetéssel vagy épp e térképpel, amelyen Kijevet és környékét ukrán területként hagyta meg, miközben Putyin nemegyszer szögezte már le, hogy márpedig Kijev orosz város –, az elnök jóváhagyása nélkül nem tehette volna ezt meg.

Ez a térkép, amely a vizionált majdani orosz győzelem utáni helyzetet mutatja a Kreml szemszögéből, intő kellene, hogy legyen Budapest számára. Mert még ezen perspektívából is Magyarország az olcsó csicskás. Arról nem is beszélve, hogy ez a háború nem fog orosz győzelemmel befejeződni. Putyin ugyan a „Vörös Hadsereg” győzelmének bűvöletében él, csak azt felejti el, hogy ezúttal épp azon egykori szövetségesekkel áll szemben, akiknek a támogatása nélkül 1945-ben sem menetelt volna Berlinig Sztálin hadserege. Mi pedig – Orbán Viktornak hála – ismét ott állunk a rossz oldalon, ott ülünk a történelem szégyenpadján egy újabb diktátor utolsó csatlósaként.

Pillantás a kilencedikről