A magyar közönség imád bábszínházba járni. Mi több, ki sem jön a bábszínházból. A gyerekekhez hasonló önfeledtséggel élvezi azt a vásári bábjátékot, amit ugyan nem a híres bábművész, Kemény Henrik, hanem maga a vezér varázsol elé napról-napra.
A vezér Vitéz László szerepében minden nap más ördöggel küzd meg – nem csupán a bábjátékból ismert, koromfekete Cucliferrel. A palacsintasütőjével meg a trollkodó verőlegényeivel veri laposra, legyen az árdrágító multi, szovjet elnyomó, migráns, vagy éppen Soros-bérenc gendertanonc. Az meg különösen szórakoztató, amikor kesztyűbábjáték helyett az ujjbábokat vagy a csinos fakanálbábokat mozgatja.
KI VESZÍT MA? Kemény Henrik Vitéz Lászlója mindig ugyanazt a koromfekete Cuclifert püfölte. Nem kellett időről-időre az ellenfelet újabbra cserélni, a gyerekek a jó és a rossz ellentétét könnyen felismerték. A felnőtteknél már kevésbé sikeres a bináris rendszerre építő szerepjáték, mert ők tisztában vannak azzal, hogy a veszélyek, a kihívások időről-időre változnak, a megszokott rosszat majd új váltja fel, és ahhoz, hogy Vitéz László győztesként maradjon a porondon, az eszközökön is változtatni kell. Egyetlen palacsintasütő nem elég a nép körében - a zsidópogromok óta - közkedvelt püföléshez.
A gonosz, árdrágító multik megrendszabályozásához elégségesnek tűnik az ársapka, a közműszolgáltatások esetében a hatósági ár, az országból való kiebrudaltatásukhoz pedig olyan súlyos különadók bevezetése, aminek hatására ők maguk keresik meg a vezér által kijelölt vevőt, hogy egy marék mogyoróért átadhassák tulajdonukat. A Soros-bérenc gendertanoncok püföléséhez egyetemük elüldözése vagy alapítványi kézbe adása, az egyetemi autonómia szétverése tűnik a palacsintasütőt felváltó alkalmas eszköznek. A migránsok ellen a magasra húzott kerítéseken belül az elhelyezésükre szolgáló épületet kell poloskákkal feltölteni, a víz- és áramszolgáltatást korlátozni, nehogy már azt higgyék, nyaralni meg a magyarok munkáját elvenni jöttek Magyarországra. A szovjeteket a vezér egymaga kerítette be, majd kiüldözte Magyarországról, ma már elég imamalomszerűen ismételgetni, hogy a gonosz szovjetek nem azonosak a mai, baráti, a novicsok használatát is kitanult oroszokkal.
MINDEN UJJRA UJJBÁB. De a Vitéz László kesztyűbábnál is sokkal szórakoztatóbb az, amikor
a vezér szappanoperák végtelen előadásához alkalmas ujjbábokat használ. A közönség, a bölcs elemzők, a hitelminősítők hosszan találgatják, hogy most a pénzügyminiszter gyengül-e vagy a gazdaságfejlesztési miniszter,
esetleg a jegybank – elméleti közgazdaságtani kérdésektől független - elnöke erősödik.
Az ujjbábozás élvezete közben az igazi tojásfejűek észre sem veszik, hogy a feladatok sorolásával - már „földre vittük az inflációt”, most a növekedésre koncentrálunk - arról akarja vezér és a kisujján utat mutató propagandistája elterelni a figyelmet, hogy az uniós meg az önkormányzati választásokhoz cukrot, azaz pénzt kellene osztogatni, abból meg kevés van, és az utóhatás is nagyon káros.
Annak a jelenetnek a végtelenítése, hogy helyet cserél két veréb a dróton, meg a „túlnyomásos” gazdaságpolitikai hókuszpókusz csak arra jó, hogy előkészítse: az idei év „felemás” lesz. Az első felében – a választásokig – újra „szerény” pénzszórás lesz, azután az elszabadult infláció megfékezése érdekében majd jön a tűzoltás, a megszorító intézkedések, kamatemelések sora.
A gazdaságpolitikai irányok közötti választást jól jelenítik meg a változatosan cserélt ujjbábok, illetve a kisujjra húzott kommunikációs mutatóbáb által tálalt párbeszédek a pénzügyminiszter, a gazdaságfejlesztési miniszter és a jegybankelnök báb között. De nem minden kiagyalt és végiggondolt bábozás ilyen mozgalmas. Ellenkezőleg, az oktatáspolitika, az egészségpolitika, az önkormányzati rendszer csendes felszámolása, egybekötve a rendvédelemmel: hallgatástörténet.
Az egyetlen és többnyire lefelé mutató hüvelykujjon egymásra húzott bábok a hasonulás kérdését vetik fel. A rendőrbáb fegyelmezettségét és vezénylési szabályait veszi-e át az orvos- és tanítónéni báb, vagy a polgármester önálló mozgásából csiszolnak le az egy ujjra húzott bábfigurák?
Az ismert mondóka szabályait követi a legkisebb ujjra húzott propagandista és titokminiszter báb: ez elment vadászni, ez meglőtte … a legkisebb meg mind megette. Na, ez a veszélyes kisujj alig látható, mégis övé a zsákmány. A vezér közben a mutatóujját tartja fel a szélbe – jól benyálazva –, innét tudja, hogy Putyin (illetve Lavrov), Hszi Csin-ping, Biden vagy Trump, esetleg von der Leyen felől fúj-e a szél. A mutatóujjra húzott báb a szélkakas szerepét játssza. Ha nem játszana néha az ujjbábjaival is a vezér, akkor nagyon unalmas lenne az élet. Folyton az ő bölcselkedéseit hallhatnánk péntekenként, aminek egyetlen haszna, hogy nem kell kávé a vérnyomásemeléshez.
FAKANÁLBÁBOK. A bábozó vezér repertoárja nem lenne teljes a fakanálbábok nélkül. Sajnos ezek most hiányoznak a készletből, pedig különös gonddal történt a kiválogatásuk, majd a felöltöztetésük. Egyiküknek a vagány amazon, másikuknak a negédes tündi-bündi szerepét szánták. Amíg egyikük éppúgy rúgja a bőrt, sőt jobban dekázik, mint a vezér maga, addig másikuk a fontos államügyek intézése közben ablakot tisztít, vagy urának megfőzi a komplett háromfogásos ebédet. Mert ez az, amit kajál a nép.
Hogy nem csupán beszélni tudnak - ráadásul jól -, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyikük képes elhegedülni a vezér nótáját, a Piros a paradicsom, nem sárgát, másikuk ugyanezt a méregdrágán (30-60 millió forintért) vásárolt Steinway zongorán játssza el. (Pedig megtehette volt a kettővel korábbi elnök 2,5 milliós zongoráján, vagy az irtózatos állami pénzért legyártott, állami raktárban porosodó Bogányi zongorák egyikén is).
Ám a megvetett genderideológiát – miszerint a nők is képesek férfiasnak tartott munkákra, pl. politikus is lehet belőlük – megszemélyesítő fakanálbábok legértékesebb tulajdonsága az volt, hogy nem csupán magyarul, hanem több idegen nyelven is képesek megszólalni. Ebben mindenképpen messze felülmúlták a sok délceg ujjbábot. A fakanálbábkészítők gondosan ügyeltek arra, hogy mindketten angol, német, francia nyelven felsőfokon, spanyolul pedig társalgási szinten beszéljenek. Igazán kár, hogy az orosz kimaradt.
A vezér bábszínháza szegényebb lett a fakanálbábok kikerülésével, mert a kesztyűbábok és az ujjbábok kizárólag férfiak. Ez a vezér bábjátékába évtizedre belefeledkezett nép számára csak az egysíkú kardozás bámulására ad alkalmat.
MARIONETTFIGURÁK. Semmi sem volt fontosabb a színházimádó közönség meghódításához, mint azoknak a figuráknak a lecserélése, amelyek mozgatása – mert hogy kívül esnek a vezér belső cselédsége, vazallusai táborán – csak láthatatlan szálakon lehetséges. Kizárólag olyan figurák jöhetnek szóba az Alkotmánybíróság, a Kúria, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék, a Költségvetési Tanács vagy a Gazdasági Versenyhivatal, a Médiatanács vezetőjeként, akik a mindennapokban maguktól is a helyes irányú, a vezérnek tetsző döntésekre képesek, ám a kritikus helyzetben leteszik a független intézményi köpönyegüket, és azzal sem törődnek, ha láthatóvá válnak az őket mozgató huzalok.
A köztársasági elnök sem kivétel: ő mint a nemzet egységének megtestesítője van aztán igazán behuzalozva a vezér kezeihez. Nagy ügyességre van szükség ennyi marionettfigura egyidejű, koordinált mozgatásához, álmélkodik is szájtátva a színházasdit kedvelő közönség, hogyan képes a vezér eközben még a függetlenség látszatát is fenntartani.
BÁBSZÍNHÁZBAN NEM GARASOSKODUNK. A magyar közönség a vezér bábszínházát élvezve eltűri, hogy a jegyek drágák, ráadásul míg a bábozásra figyel, a zsebeit gondosan kiforgatják. De hát így mulat egy magyar úr, akkor is, ha csak paraszt. Nem is gondol arra, hogy egy másik színházban esetleg jobban szórakozna, és még a zsebéből sem lopnák ki a bukszát. Miért is gondolna, amikor az egész család, a nemzeti lobogó, a gyóntató és vele a hit is itt ül. Csak jó színház lehet ez. Másik színházra már úgysem lesz pénze, oda - külföldön – a gyerekei járnak.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.