Szombathelyen meglehetősen nagy port vert fel a hír, hogy az ELTE helyi egyetemi központját irányító személy nem rendelkezik sem szakirányú egyetemi végzettséggel, sem tudományos fokozattal. Kiderült közben, hogy a háztartásökonómia-életvitel szakon végzett hölgy a Fidesz színeiben polgármesternek is jelölteti magát. Tisztelem a helyi fiatalokat és idősebbeket, akik az ELTE vezetőinél tiltakoznak az illető kinevezése miatt, azzal érvelve, hogy felkészületlen a pozíciójára.
Magam már akkor belefásultam a tiltakozásba, amikor az alapítványivá alakított egyetemek kuratóriumába olyan személyeket ültettek be milliós fizetésekért, akik legfeljebb alapképzésre járva láttak belülről egyetemet. Hogyan tudnának a humboldti egyetemdefiníció értelmében a két alapfeladatot – a tudományos kutatást és a képzést – hosszú távon meghatározó döntést hozni olyanok, akik egyik feladatra sem bizonyultak saját teljesítményük alapján méltónak?
Pályakezdő kutatóként részt vettem egy nemzetközi tudományos kongresszuson, ahol az egyik legkiválóbb előadást a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, felkészültsége és teljesítménye alapján világszerte elismert régész és történész tartotta. A mai pályakezdők nem részesülhetnek ilyen élményben. Amikor L. Simon Lászlót 2021-ben kinevezték múzeumigazgatóvá, ő a maga utolérhetetlen stílusában begyöpösödött korlátoltaknak nevezte azokat, akik a múzeumtól a tudományos eredmények felmutatását várták volna el. Tőle csakugyan távol esett minden efféle ambíció, s mivel történelem szakból csak főiskolai diplomával rendelkezett, doktori iskolába sem vették volna fel. Kaliforniai tanulmányútján nem is holmi életidegen múzeumi vitrineket tanulmányozott, hanem a Jurassic Park díszleteit. De még mielőtt sikerült volna neki Pollack Mihály klasszicista épületét egy etelközi látványtúra helyszínévé átalakítania, leváltották. A sors iróniája, hogy bukása egyik ritka kulturált megnyilvánulása okán következett be.
Ez aligha fordulhat elő a legújabb főigazgatóval, akinek kiválasztását Csák János miniszter „szellemi egzisztenciális vészhelyzet”-tel indokolta. Demeter Szilárd a miniszteri laudáció szerint filozófusként és reneszánsz emberként képes arra, hogy „lándzsahegyként egyesítse és kifejezze a magyar értékeket”. A Benedek Elek Főiskolán óvodapedagógusi végzettséget szerző Demeter csakugyan elvégezte az egyetemen a filozófia szakot, belátható, hogy egy ekkora szellemi kapacitást helytelen lenne pusztán egy közintézmény vezetésére pazarolni. Ezért holdingként hozzácsapják még a nemzeti főkönyvtárat, a természettudományos és iparművészeti múzeumot, hogy csak a fontosabbakat említsem.
Kulturális nagyhatalom vagyunk, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Sashalmon, a Reformátorok terén álló emlékművet Luther és Kálvin mondásai mellett Balog Zoltán-idézetek díszítik. Püspök úrnak ugyan nem sikerült elvégeznie a németországi teológiai doktori iskolát, ez azonban mit sem von le spirituális nagyszerűségéből. Csak a kegyelmi kérvény kapcsán történt apró malőr indította a kerület illetékeseit arra, hogy lecseréljék nevét és mondásait a reformáció fél évezredes történetének egy Balogénál jelentéktelenebb alakjáéra, mondjuk Jan Huséra, Zwingliére vagy Melanchtonéra.
Shakespeare 66. szonettje rideg disztópiát fest. A lírai én halni vágyik, csak a szerelem tartja életben egy cinikus és értékvesztett világban. „Az Érdem itt koldusnak született / És hitvány Semmiségre pompa vár, / És árulás sújt minden szent hitet / És Becsületet rút gyanú aláz / És Tökéletest korcs utód gyaláz, / És Érc-erőt ront béna vezetés, / És Észre láncot doktor Balga vet, / És hatalom előtt néma a szó, / És Egyszerű kap Együgyű nevet, / És Rossz-kapitány rabja lett a Jó”.
A művészet nem mindig vigasztal, de tisztánlátásra nevel azzal, hogy felmutatja a világ igazi arcát. A vigasztalás abban rejlik, hogy elhiteti: túl lehet jutni a szörnyű korszakokon: Jó-kapitány kiszabadul a Rossz fogságából, és az Ész is lerázza doktor Balga láncait.
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
