Svédország március 7-én csatlakozott a NATO-hoz. Mivel fogja erősíteni az euró-atlanti szövetséget a balti régióban?
A szárazföldi, légi és tengeri fegyvernemek közül az utóbbit emelném ki, ugyanis a régióban Németországon kívül csak Svédország rendelkezik tengeralattjáró flottával. 4 ilyen eszközről beszélünk, de összehasonlításként Németország is csupán 6 darab egységet tudhat a magáénak, így a NATO--nak ezek a kapacitásai csaknem a duplájára nőnek. A korszerű svéd hadihajókkal támogatva a víz felett és a víz alatt is hatékony szolgálatot tudnak ellátni. A légierő legkorszerűbb eszközei a magyaroknak ismerős JAS-39 Gripen vadászbombázók, ezekből 19 géppel számolhatunk áll. Érdemes továbbá megemlíteni a szintén ütőképes Archer típusú tüzérségi rendszert. Ami azonban stratégiailag legalább ennyire fontos, Svédország a Balti-tenger és az Északi-tenger találkozásánál fekszik. A svéd repülőterek használatával a szövetséges országok logisztikai lehetőségei kibővülnek, üzemanyagot és muníciót is tárolhatnak itt. Ezek a képességek mind növelik a NATO elrettentő erejét a régióban.
A Balti-tenger így már szinte NATO-beltenger lett.
A Kalinyingrádi enklávé és a Szentpétervár mint tengeri kijárat természetesen még létezik, de jelentősen beszűkült Oroszország mozgástere a térségben. Az új helyzet azt is eredményezi, hogy nagyobb hangsúlyt kaphat az Északi-sarkkörön túli Murmanszk régió az orosz tengeri flotta műveleteiben.
Szóba került az elrettentő erő kérdése. Tapasztalnak jelenleg orosz beavatkozási kísérleteket otthon, illetve a szintén újdönsült NATO-tag Finnországban?
Az orosz kibertámadások már a csatlakozás napirendre kerülése előtt is megszokottak voltak. Ami újdonság volt, hogy 2022 tavaszán a migráns csoportokat irányítottak a finn-orosz határra a hibrid hadviselés részeként, ami már közvetlen válasz volt a két ország csatlakozási kérelmének benyújtására. Ezzel együtt meglepő volt, hogy az Oroszország enyhébben reagált a skandináv országok csatlakozására, mint az előre várható volt. Stratégiai hibát követett el Ukrajna megtámadásával, hiszen míg a háború előtt a két skandináv országgal zajló hadgyakorlatok számának korlátozását követelte, ma már közvetlenül határos az egyik NATO-szövetségessel.
Ennek tudatában várható, hogy Oroszország egy NATO szövetségesre támad?
Folynak a találgatások arról, hogy Oroszország mikor teheti próbára a NATO alapító okmányában foglalt 5. cikkelyt, amely a kollektív védelemről rendelkezik. Abban megegyeznek a szakértők, hogy az Ukrajnában zajló háború lezárulta előtt nem várható hasonló támadás. Innentől eltérő becslések keringenek, hogy Oroszország 2, 4, vagy éppen 6 év múlva állna készen egy újabb agresszióra. Két szempont mindenképpen döntő lehet ebben. Az egyik az ukrán háború kimenetele. Ha Ukrajna sikeresen vívná meg a háborút, úgy még közelebb kerülhetne a NATO és EU tagsághoz. Ha azonban Oroszország eléri célját, az utat nyithatna újabb fegyveres konfliktusnak. A másik fontos tényező, hogy az Egyesült Államok mennyire marad elkötelezett a NATO kollektív védelme és az európai szövetségesek katonai támogatása mellett.
Emmanuel Macron francia elnök nem zárta ki, hogy a jövőben katonákat küldjön Ukrajnába és ezt a lehetőséget Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter is felvetette. Várható ilyen szerepvállalás?
A legkevésbé valószínű forgatókönyvnek tartom, hogy a NATO katonákat küldjön Ukrajnába. Ez ugyanis fekete zsákokat jelent, amelyben a halott katonák térnek vissza a frontról. Ezt a demokráciákban nem szokták sokáig tolerálni. Az ukrán légierőnek küldött F-16-os vadászgépekkel elérhető légi fölénynek, illetve a fekete-tengeri jelenlét növelésének nagyobb esélyt adok.
Donald Trump volt elnök kilátásba helyezte, hogy az USA nem védené meg azokat a szövetségeseit, akik nem járulnak hozzá eléggé a NATO költségvetéséhez. Európa a saját lábára állhat?
Elsősorban nem a GDP arányosan 2 százalékos hozzájárulást tartom problémásnak, hanem a konvencionális haderők európai koordinálásának hiányát. Ugyanakkor kétségtelen, hogy Európa tartozik annyival az amerikai adófizetőknek, hogy nagyobb részt vállal közös védelemből, hiszen az USA nem tartozik katonai jóvátétellel Európának. 2 százalék valóban nem sok, ha azt vesszük figyelembe, hogy az ötvenes években az akkor még semleges Svédország éves bruttó össztermékének 4 százalékát is fordította védelmi célokra.
Az Orbán-kormány csaknem két évig késleltette a svéd NATO-csatlakozást. Várható a két ország kapcsolatának romlása a jövőben emiatt?
Nem árt figyelembe venni azt, hogy Svédország már jóval a NATO-hoz való csatlakozása előtt is kritikus volt Magyarországgal a kiegyensúlyozott médiaviszonyok hiánya miatt, ezzel csatlakozott az Európai Bizottság álláspontjához, amely jelenleg Magyarországnak járó fejlesztési források befagyasztásáról döntött. Svédországban jelenleg mindenki örül a NATO tagságnak, ezen kívül a katonai beszerzések ugyanúgy zajlanak a két ország között, így nem látom jelét a két ország közötti viszony további elmérgesedésének
