- Árnyék a Kreml győzelmi mámorán

Hetvennégy százalékos részvétel mellett 87,28 százalékkal választották újra Vlagyimir Putyint Oroszország elnökévé a vasárnap zárult háromnapos elnökválasztáson. A Kreml és médiája azonnal fel is mondta a kötelezőt – történelmi, soha nem látott mértékű győzelem ez Oroszországban, ugyancsak előzménytelen magas részvétel mellett, ami mindennél beszédesebben bizonyítja azt, hogy az orosz nép az elnök mellett áll. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő hétfői sajtótájékoztatóján elhangzott szavait a TASZSZ idézte: " Vlagyimir Putyin hivatalban lévő elnök valóban valami igazán egyedülállót ért el. A köztámogatás mértéke kiemeli teljes diadalát, és ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy országunk népe támogatja elnökét és felsorakozik politikai irányvonala körül”.

A nagy nemzetközi választási megfigyelők kizárásával zajlott voksolásról a megfigyelők közül ugyancsak kizárt orosz független Golosz intézet vezetője azonban leszögezte – ilyen mértékű választási manipuláció még sosem történt Oroszországban. Az ellenzéki lapok és közösségi médiában megjelent hírek szerint az előrehozott választási lehetőséggel és internetes szavazással is megfejelt három naposra nyújtott voksolási folyamatban tömegesen terelték a szavazókat az urnákhoz, sok helyen a munkáltatók felé olyan szelfiket kellett bemutatniuk a dolgozóknak, amelyen a beikszelt szavazócédula is látható.

Az orosz hatóságok azt is hangsúlyosan kiemelik, hogy külföldön is történelmien magas volt a részvétel, azt azonban már nem teszik hozzá, hogy ez egyben a kivándorlás mértékének növekedését is igazolja, miközben Oroszország egyik legsúlyosabb problémája épp a népességfogyás és az egyre mélyülő szakemberhiány. Arról sem beszél az orosz hatalomhű média, amit az Oroszországban betiltott Projekt oknyomozó portál újságíróiból alakult Agyentszvo adott közzé: Putyin nagyon sok külföldi szavazókörzetben igen nagy arányban veszített annak ellenére, hogy riválisai „technikai jelöltek” voltak, akiket csupán a képzeletbeli hitelesség biztosítása érdekében vettek fel a listákra. Az Unian ukrán hírügynökség által idézett beszámoló szerint az Új Emberek Pártjának jelöltje, a széles körben ismeretlen Vlagyiszlav Davankov, a Duma alelnöke, toronymagasan nyert a nagy európai városokban élő oroszok körében. Londonban például Putyin csak a szavazatok 21 százalékát kapta, míg Davankov több mint 53-at, de a voksok több mint felét megszerezte Varsóban, Prágában és Hágában is, több helyütt közel 50 százalékos eredményt ért el, és néhány fontos városban, ahol nagyobb számú orosz él, mint például Berlinben, Párizsban, Rómában vagy az amerikai városokban, egyelőre nem ismertek az arányok. Ez is azt mutatja, hogy a korábban széttöredezett külföldi emigrációban élő ellenzék elkezdett egységesülni, mint ahogy az Oroszországban élő ellenzékiek közül is – Navalnij temetése óta – egyre többen vállalják a nyilvánvaló kockázatokat is a rezsimmel való szembeállásuk demonstrálásáért. 

Putyin diadalát az is komolyan elhomályosítja, hogy a külföldi gratulációk özöne igencsak késik. Egyetlen nyugati vezető sem köszöntötte az ötödik mandátumára újraválasztott Putyint, akinek meg kellett elégednie Kína, Irán, Észak-Korea, India, az ázsiai volt szovjet tagállamok valamint néhány afrikai ország vezetőinek méltatásával. Még európai uniós barátai, Orbán Viktor és Robert Fico – legalábbis nyilvánosan – sem gratulált a történelmi győzelemhez. Az  európai és amerikai vezető politikusok hangsúlyozták újfent, az orosz elnökválasztás nem tekinthető szabad, demokratikus választásnak, ám egyelőre Ukrajnán kívül egyetlen ország sem minősítette illegitimnek az újraválasztott elnököt, semmisnek az elnökválasztás eredményét. Ezt nyilván annak is köszönhető, hogy a kontinensnyi atomhatalom vezetőjét adott esetben nem lehet megkerülni.

Putyin mindenesetre hétfő hajnali győzelmi beszédében riasztó jövőképet festett fel. Azt sem zárta ki, hogy Oroszország a közeljövőben közvetlen katonai konfliktusba kerülhet a NATO-val, ami egyértelműen a teljes körű harmadik világháborúhoz vezető út fordulópontja lenne. „Szerintem a modern világban bármi lehetséges”, tette hozzá sejtelmesen az ötödik mandátumára készülő orosz elnök.

Elszólta magát az orosz elnök

A világsajtó leginkább arra kapta fel a fejét Putyin győzelmi beszéde hallatán, hogy az orosz elnök hosszú idő után először ejtette ki a börtönében bizarr körülmények között elhunyt Alkeszej Navalnij nevét. Egyben elismerte, azt is, amit nemrég még szóvivője révén következetesen tagadott, hogy „néhány nappal Navalnij halála előtt” valóban egy, nem az adminisztrációjához tartozó személy felvetette a fogolycserét, aminek keretében az ellenzéki vezetőt néhány nyugaton bebörtönzött oroszra cserélték volna. Putyin azt állította, hogy „ha hiszik, ha nem”, a javaslatba azonnal bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy Navalnij nem térhet vissza többet Oroszországba.

Mindezt azzal a cinikus megjegyzéssel egészítette ki, hogy „Ami Navalnij urat illeti, igen, ő eltávozott az élők sorából. Ez mindig sajnálatos esemény, de hát voltak már hasonló esetek, amikor emberek a börtönben haltak meg. De vajon az Egyesült Államokban nem történt ilyesmi? Történt, nem is egyszer! …. Aztán sajnos történt, ami történt… Egyetlen feltételt szabtam: hogy ne térjen vissza többé, hadd üljön csak odaát. Ennyi. Dehát megesik az ilyesmi, nincs mit tenni…”

Hétfőn máris cáfolt a Kreml. Dmitrij Peszkov szóvivő leszögezte: Putyin elnök nem erősítette meg, hogy tárgyalások folytak Navalnij szabadon bocsátásáról, csupán annyit mondott, hogy egy személy javaslatot tett Navalnij cseréjére, ő egyetértett a lehetőséggel. Peszkov újságírói kérdésre sem volt hajlandó azonosítani a cserét javasolt személyt, de orosz oknyomozók szerint a Chelsea tulajdonos orosz milliárdos, Roman Abramovics javasolta Navalnij kicserélését nyugati börtönben ülő oroszokra. Az ellenzéki politikus váratlan halála kapcsán pedig az is felmerült, többek között saját szövetségesei állították, hogy épp e cserét megakadályozandó ölte meg őt a Putyin-rezsim.

Navalnij azonban, mint minden mártír, úgy tűnik, halálában veszélyesebb Putyinra nézve, mint élve. Már a temetése is jelezte, hogy népi hőssé vált, a vasárnapi választás üzenete ennél is fenyegetőbb a Kreml számára. Nem csak azért, mert tömegek írták a nevét a választólapra, vagy zarándokoltak ki moszkvai máig virágba borított sírjához azzal az üzenettel, hogy „Mi téged választunk”, hanem mindenekelőtt azért, mert évtizedek óta először, Navalnij halála terelte azonos platformra a széttöredezett, egymással marakodó orosz ellenzéket. Ha a férje örökségét tovább vinni bejelentkezett Julija Navalnaja meg tudja őrizni ezt az egységet, és személyében fel tud mutatni immár egy közös vezetőt, egy Putyin alternatívát az orosz emigráció és ellenzék, akkor Putyin élete hibáját követte el Navalnij életének kioltásával.