Budapest;polgármester;érdekképviselet;Fővárosi Közgyűlés;

A kerületi érdekérvényesítés még nehezebb lesz a választás után, ősszel új rendszerben kezdi meg munkáját a Fővárosi Közgyűlés

Regnáló polgármestereket, választási szakértőt kérdeztünk az új világról.

Ősszel új rendszerben kezdi meg munkáját a Fővárosi Közgyűlés. A Fidesz által a júniusi választás előtt újfent átírt szabályok miatt nem csupán a személyek cserélődhetnek, hanem az egész szisztéma átalakul. Jelenleg a 23 kerületi polgármester és 9 pártlistáról bekerült képviselő alkotja a Budapestet irányító testületet. Az új közgyűlésbe már kizárólag pártlistákra leadott szavazatok alapján kerülnek be a tagok. Így minden bizonnyal több olyan kerület is lesz, amelynek a polgármestere nem lesz ott a közgyűlésben.

A Republikon Intézet Budapest Műhelyének egyik beszélgetésén felmerült, hogy valamilyen módon akkor is meg kell tartani az intézményes kapcsolatot a Fővárosi Közgyűlés és azon kerületek között, amelyek polgármestere nem jut be a közgyűlésbe. Ennek egyik formája lehetne egy állandó konzultációs testület. De az is egy járható út, hogy a közgyűlésből kiszoruló polgármesterek konzultációs, a kerületüket érintő döntés esetén pedig akár szavazati jogot is kaphatnának. László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint minden különbségével együtt modellként szolgálhatna ehhez a nemzetiségek szószólói mandátuma az Országgyűlésben.

„Az önkormányzatiság születésekor 1990 és 1994 között a 66 választott képviselő mellé beültek a polgármesterek – akkor még 22-en –, ami kétségtelenül nagyon felduzzasztotta a testület létszámát, de a jelen körülmények között ez most maximum 56 főt jelentene. A 23 kiskirályság és a főváros viszonyának rendezéséhez azonban egy ennél jóval átfogóbb reformra, a hatáskörök, a finanszírozás teljes újragondolására volna szükség; önmagában az a kérdés, hogy a kerületi polgármesterek hogyan szólhatnak bele a fővárosi közgyűlési döntésekbe, csak egy vékonyka szelete a problémának” – tette hozzá a Népszava kérdésére válaszolva László Róbert.

Minderről megkérdeztük a különböző pártok színeiben, vagy függetlenként induló, jelenleg is regnáló polgármestereket. Meglepően sokféle választ kaptunk.

A főváros hivatalosan rendkívül szűkszavúan válaszolt kérdéseinkre. Azt írták: „A fővárosi polgármestereknek természetesen kiemelt szerepük van a kerületüket érintő döntésekben, ezért a választás után keresni fogjuk annak a módját, hogy ennek a kiemelt szerepnek és felelősségnek érvényt szerezhessenek a fővárosi döntések kapcsán is”.

Egy háttérben megkérdezett, tűzközelben lévő városházi politikus ennél bőbeszédűbb volt.

Némi éllel „zugügyvédes barkácsolásnak” nevezte a kerületvezetők bevonását – főként szavazati joggal – a közgyűlési döntéshozatalba, mondván a közvetlen választói akaratot nem lehet felülírni.

Már a kerületi részérdekek ilyen jellegű érvényesítését is vitatható szándéknak vélte, mivel ez eltérítheti a projekteket az összvárosi érdekektől. A városházi döntési folyamatokban résztvevő szakember észszerűbbnek tartaná, ha egy Budapest-agglomerációs egyeztető fórumot hoznának létre a sok közös probléma megoldására. A kerületi érdekek becsatornázására szerinte ott van a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége (BÖSZ). (A kerületek által 2011-ben létrehozott érdekérvényesítő szervezethez 2015-ben csatlakozott a főváros, azóta a mindenkori főpolgármester látja el a szövetség elnöki teendőit, alelnökét rotációs rendszerben a kerületi vezetők adják.) Ha mégis úgy alakulna, hogy kevés polgármester jut be a Fővárosi Közgyűlésbe, akkor a pártok által alakított frakciók dolga lesz a kerületi érdekek képviselete – tette hozzá névtelenséget kérő forrásunk.

A városvezetői stratégián is változtatni kell a Népszava által megkérdezett városházi politikus szerint, mivel a jelenlegi gyakorlat, miszerint a döntések 80-85 százaléka egyhangú, bizonyosan megváltozik, lévén várhatóan több kisebb frakció lesz a közgyűlésben. Nem kizárt, hogy ősztől „szavazásonként kell összegereblyézni a többséget”, ahogy az történt 2008 után a Parlamentben. Sokkal több munkát kell majd beletenni a döntések előkészítésébe, de ezek a „külső inspirációk” elősegíthetik a fővárosi önkormányzat megújulását is. Azt viszont a Népszavának nyilatkozók elismerték, hogy van előnye is annak, hogy a fővárosi döntéseket zömében olyan polgármesterek hozzák, akiknek közvetlen tapasztalatuk van a városüzemeltetésben.

A kétszintű fővárosi önkormányzati rendszerben rossz ízű huzakodássá vált az érdekérvényesítés

 – vélekedett V. Naszályi Márta, az I. kerület párbeszédes polgármestere, aki szerint a kerületek és a főváros egymással szemben nem működhetnek, a folyamatos egyeztetéshez pedig szükség van egy állandó fórumra. Úgy véli erre alkalmassá tehető a BÖSZ, amely az elmúlt években kiüresedett ugyan, de kellő jogosítványokkal felszerelve markáns véleményformálóvá alakulhat. A szavazati jog biztosítása azonban szerinte sem járható út.

Hasonló véleményen van Őrsi Gergely II. kerületi polgármester is. Szavazati jog szerinte sem adható a kiszorultaknak, de a részvételi jog gyakorlásának most sincs semmi akadálya, hiszen a közgyűlés ülései nyilvánosak, legfeljebb a hozzászólás lehetőségéről kellene külön rendelkezni az SZMSZ-ben. Ő maga – amennyiben nem kerül be a Fővárosi Közgyűlésbe – bizonyosan élne ezzel a lehetőséggel, ha a kerületét érintő ügyet tárgyalna a grémium. Egy külön konzultációs testület erejében már kevésbé bízik, ahogy a BÖSZ felélesztése is kérdéses számára, bár azt elismeri, hogy több is lehetne a szövetségben.

A szavazati jogot elveti a Momentumos kerületvezető Soproni Tamás is. Terézváros polgármestere ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy a kiszoruló polgármestereknek legyen képviselete a Fővárosi Közgyűlésben. A Momentum ugyanakkor úgy készül, hogy a fővárosi listán – bár erről még nincs döntés – polgármesterek is lesznek, akik reményeik szerint be is jutnak a közgyűlésbe, ahol a többiek képviselete is a feladatuk lesz.

Nem lenne jó irány – tette hozzá a politikus –, ha a bejutott és a kívül rekedt polgármesterek, illetve a kerületek és a főváros között feszültség alakulna ki. 

Soproni azért is jónak tartaná, ha minél több polgármester jutna be a közgyűlésbe, mert ők nem csupán pártpolitikusként, egy-egy téma felelőseként vennének részt a döntéshozatalban, hanem egy kicsit mindenhez értő városüzemeltetési menedzserként, ami azért egészen más nézőpont.

„Ahogy én tudom, nem nagyon lesznek polgármesterek a következő Fővárosi Közgyűlésben, a pártok kerületvezetők helyett inkább politikusokkal töltik fel a jelöltlistákat. S még az a jobbik eset, ha várospolitikával foglalkozókkal, de ezekből egyre kevesebb van. Így viszont a Budapest legfőbb döntéshozó testülete pártcsatározás színterévé silányulhat” – vélekedett Baranyi Krisztina, aki 2019-ben függetlenként lett Ferencváros polgármestere. Számára ez a pártpolitikamentesség személyesen is fontos, de most mégis elgondolkodott azon, hogy engedve a kerületből és a pártok felől érkező nyomásnak, felkerüljön valamelyik listára. Ajánlat lenne több is, így hamarosan kétszeresen is döntenie kell: csatlakozzon valamelyik listához, és ha igen, akkor a három ajánlat közül melyiket fogadja el. Az bizonyos, hogy csak úgy enged a kísértésnek, ha elfogadják azon feltételét, hogy később sem fog pártutasításra szavazni. (A három párt közül egyedül a Magyar Kétfarkú Kutya Párt kérte fel nyilvánosan.)

„A közgyűlési tagság kétségtelenül tartogat bizonyos előnyöket. Ebben a ciklusban bizonyosságot nyert, hogy a fővárosi forrásokhoz való hozzáférés, az hogy a fővárosi projektlistán előrébb vagy hátrébb sorolódik a kerület, illetve a döntésekbe milyen mértékben szólhat bele egy kerület, nagyban függ a közgyűlésben elfoglalt pozíciótól. A kerület érdeke tehát azt diktálná, hogy feliratkozzon az egyik pártlistára” – ismerte el Baranyi Krisztina, aki hozzátette: „A pártpolitikai döntéshozókban egyelőre törekvést sem lát arra, hogy a kerületi érdekeket a súlyuknak megfelelően vegyék figyelembe. Holott a kerületek már most is rengeteg feladatot vállalnak át a fővárostól, de vannak olyan területek, amikben csak a főváros tud döntést hozni, amelyek azután közvetlenül hatnak a kerületben élőkre. A sokat hangoztatott összvárosi érdek azonban most leginkább politikai egyeduralomra törekvést takar”.