A festőművészként és grafikusként dolgozó Jovián György érzékeny, fotorealista képeit mutatja be a Faur Zsófi Galéria. A Jovián-képek az elmúlás gondolatával foglalkoznak, így nem csoda, hogy egy teremtett lelket sem látunk rajtuk. Csak nagy kupacokba felhalmozott és bontásra ítélt fémlapokat, kábeleket, vascsöveket, mindent, ami hulladék. Ezek a kidobott „kacatok” már semmire sem jók, így végül gyűjtőtelepeken kötnek ki. Idővel megeszi őket a rozsda, fokozatosan lebomlanak, eltűnnek a föld színéről. Talán az emberiség is egyszer, hosszú emberöltők múlva, az egyes ember pedig bizonyosan. Hiszen az élet véges, elmúlik, ha akarjuk, ha nem. Erről ad számot az alkotó új kiállítása, amely az elmúlás témáját a hulladékká vált, amúgy hasznos anyagok festői halmaival láttatja. Ez a művek egyfajta értelmezése, ahogyan az is, hogy a pusztulás képe is lehet szép, művészi. Ezért mondja Jovián művészi hitvallásáról Muladi Brigitta művészettörténész, kurátor: „A kultúrába vetett hitben van egy legyőzhetetlen tartalom, ami nélkül végleg kiüresedne a világ.”
A tárlat képeiről sok mindent lehet mondani, ám hogy üresek lennének, azt nem. A kompozíciókon látható összegyűjtött és feltornyozott anyagok túlmutatnak „szemétségükön”. Az egymásra dobált törmelék kuszasága össze tud állni egy egésszé: rendezettséget, harmóniát hoz létre. Az összhatás így is eléggé lelombozó, de hát milyen kép juthat eszünkbe e valaha hasznos eszközökről? Jovián György alkotásai olyanok, mintha egy posztapokaliptikus jövőben járnánk, egyedüli túlélőiként egy világméretű katasztrófának (háborúnak, járványnak, természeti csapásoknak). Regények (Mary Shelley: Az utolsó ember), filmek és sorozatok (Legenda vagyok, The Last of Us) foglalkoznak a témával, amely, úgy néz ki, Jovián munkásságához is közel áll.
A Jovián-képek vásznai egyszerre mágikusak, fotografikusak, hiperrealisták. Mindamellett szimbolikusak, expresszívek, a manierista és klasszikus stílust is eszünkbe juttatják – írja róluk Zuh Deodáth eszmetörténész, az alkotó monográfusa. Szerinte Jovián György figuratív művészként indult. A bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, majd annak mesterképzős ösztöndíjasa lett. Bukarestben, Nagyváradon, Kolozsvárott is kiállított. Miután Magyarországra települt, figuratív festészetét leépítette, hogy aztán a 2000-es években újra visszataláljon ahhoz.
A Faur Zsófia kiállítóterében függő munkák is figuratívak, hiszen a valóság felismerhető, azonosítható elemei szerepelnek rajtuk. Virtuózan, térbeli hatást keltően és egészen aprólékosan lettek megfestve sötét tónusokkal: barnával, feketével, szürkével, imitt-amott a kék különböző árnyalataival, fehérrel.
Szeméthalmok, nem túl üdítő látvány. Jovián György számára mégis inspiráló volt, izgalmas, mozgalmas képei esztétikummá emelik a véletlenszerűen létrejött halmok látványát. Az éles kontrasztok, a fény-árnyék hangsúlyozása dinamikussá teszik kompozícióit, és így már nem is olyan lehangoló a pusztulás ténye.
Infó: Jovián György Jovián-képek című tárlata, Faur Zsófi Galéria (XI., Bartók Béla út 25.). Nyitva: március 29-ig