;

politika;szervezés;hegemónia;

- A hatalom bővített újraszervezése

Többről van szó, mint a választás megnyerése. Sokkal többről. A hosszú ideje kormányzó politikai erő hegemóniára törekszik. Alkalmanként a választási győzelem, a szavazók támogatásának megszerzése is kell hozzá. Főként azért, mert időnként vannak választások.

A rendszerváltás előtt azt mondtuk, hogy a vállalkozás az elérhető erőforrások, kapcsolatok, lehetőségek felhasználása több erőforrás, több kapcsolat, bővebb lehetőségek érdekében. Az erőforrások között szerepelt a pénz is.

Akkoriban szervezési és programozási osztályt vezettem a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalatnál. Határozottan munkaerő hiányom volt. Megegyeztem hát a HR-el, hogy bárki jelentkezik a céghez, megnézhetem, hogy tudjuk-e használni az osztályon. Szervezőkre volt szükségünk. Számtalan ügyvitel gépesítési megbízás érkezett, és mindenhová kellett ember, aki pontosan meghatározta, előkészítette a programozók számára, hogy mégis, mit kell gépesíteni. Az volt a feladat, hogy megtudjuk, mit óhajt az ügyfél.

És igen, a munkatársak jó sok pénzt kerestek, és a SZÜV is határozottan jól járt. Elég egyszerű modell. Erőteljesen növeltem a ráfordításokat, amiből a bevételek gyors bővülése következett.

Hasonló módon szerveződik a hegemónia. A kiválasztott szakterületeken, növekvő ráfordítások mellett, lehetőleg új vezetőkkel, és ha nincs alkotmányos akadálya, új intézményekkel rakják össze a hegemón állapotot. A hegemónia elérése alkalmanként törvénymódosítást és elég gyakran az alaptörvény módosítását igényli.

Akkor most gondoljuk el, hogy a működő politikai rendszert szeretnénk teljes egészében újjáépíteni, mégpedig úgy, hogy annak minden elemében eleve eldöntött legyen az irányítás. Ne legyünk kispályások, a politikai felépítmény minden elemére kiterjed a feladat. Nem egyszerű, miután a kijelölt cél a hegemón hatalomgyakorlás megvalósítása. Szakszerűen, aprólékosan lehet csak haladni, nehogy teljhatalom megszerzésének tűnjön a művelet. Az ilyesmit tételesen tiltja az alaptörvénynek nevezett alkotmány.

“A hegemóniaépítés gyakorlata politikai munka, aminek célja az egyetértés, a beleegyezés, a jóváhagyás megszerzése… A hegemónia ennek eredménye: a vezetésirányítás és a hatalomgyakorlás azon módja, amelyet a vezetettek-irányítottak-alávetettek is elfogadnak, amelybe ők is beleegyeznek.” (Gramsci)

A hegemón állapot elérése, a kifejlett hegemónia kiépülése már jól látható módon megtörtént. Némi gond abból adódik, hogy a hegemón hatalomgyakorlásból a folyamatos bővülés következik. Létfeltétel a hatalom bővített újraszervezése. És vannak korlátok. A gazdaság területén, a kommunikációban, a kultúrában, a hadiiparban és még számos szegmensben ott az újraszervezés, az elfoglalás lehetősége. Magyarország nem túl nagy, érezhető, hogy határozott (és megfogalmazott) igény támadt a kilépésre, a meghaladásra, külső erőforrások bevonására.

A történelmi tapasztalatok elég rémisztők. Nem látszik, pontosítok: nem látom a hegemón hatalomgyakorlás, a hatalombővítés gátját. Túl sokan fogadják el, és akik nem, azok csak egy szűk területen, a politikának nevezett térben próbálkoznak. A hatalom birtoklásához elegendő a közönség egy része, a vezetettek-irányítottak-alávetettek közül azok, akik beleegyeznek, akik elégedetten támogatják. A többiek tevőleges részvételét probléma nélkül kikényszeríti a hegemónia.

Végül is, aki krumplit termel, annak adja el, aki megveszi. Az orvos, a pedagógus nem válogat, természetes, hogy azt gyógyítja, azt tanítja, akinek szüksége van rá. Anno a telexes ambícióval érkező munkatársak néhány hónappal később már szervezői munkát végeztek, gyűjtötték az adatokat az ügyfeleknél. Pontosan rájuk volt szükségünk. Inkább az ügyfelekhez álltak közelebb, mint az egy-két nálunk szoftverfejlesztést végző, diplomás alkalmazott matematikushoz.

Az irányítási alrendszerek már régen “el lettek rendezve”. Újraszervezni, központosítani mindig lehet. Miért is ne nevezzük például a közgyűjtemények irányításának felfűzését egy csúcsvezetés alá forradalomnak? Megfelel a hegemónia kiterjesztésének, és a forradalom manapság egy pozitív gondolat. A közgyűjteményekhez ugyan akkor sincs köze, ha a miniszter mondja, de számít ez?

Mi sokan az ellenzékben az összefogással, szóval egymással vagyunk elfoglalva. A szépen fejlődő, virulens hegemónia addig is részleteiben kicserél körülöttünk mindent. Ezzel fájdalommentesen kikényszeríti a mi beleegyezésünket is. A lecserélt keretek között is egymással leszünk elfoglalva.

Nekünk ennyi jut.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.