A kormány a gyors reakcióképesség, vagyis a késedelmet nem szenvedő jó döntések érdekében veszélyhelyzeti kormányzást vezetett be a világjárvány idején. Erre európai dobogós halálozási adatokat hozott Orbánék különleges jogrendje, és kétszer annyian haltak bele a betegségbe, mint a világátlag.
A kormány a gyors reakcióképesség, vagyis a késedelmet nem szenvedő jó döntések érdekében folytatta a veszélyhelyzeti kormányzást a háborús körülményekre, s részben az energetikai válságra és gazdasági okokra hivatkozva az orosz agresszió szintlépése után. Ehhez képest a Fidesz-KDNP orbitális bátrainak sikerült Európa-bajnok inflációt összehozniuk, és a kontinens legnagyobb árát fizetjük az orosz gázért. (És a Putyin-barátság valódi árát – a mindennapos és beárazhatatlan heveny szégyenérzet mellett – a történészek dolga lesz kikutatni az Ezért feküdt le Orbán Putyinnak I-III. c. munkájukban.)
Ha ezen tovább lendülünk, akkor tényleg csak egy kétforintos kérdésünk marad: ha ezeket a frenetikus eredményeket sikerült elérni menekülőpályán, ellenszél nélkül, olajozottan, könnyített menetfelszerelésben, akkor mi a bánatos veszedelem történt volna, ha nincs veszélyhelyzeti kormányzás és különleges jogrend? Bele sem merünk gondolni! Netán idő lett volna a jó döntésekre, a parlamenti bizottságokban megrágott és ellenzéki écákat beépítő javaslatokra? (Na, ehhez sem kell szarkazmustábla…) Orbán sietsége a bűvész sietsége, akinek a halála a lassított felvétel, a mágus már rég tovább ment, amikor az egyszeri néző még mindig az előző trükkön agyal.
Hát, így vagyunk és itt (aki még…). Épeszű országokban hetyke stadionok, Ötszázhatvanpuszták (durva infláció), és közpénzjellegtelenítő magántőkealapok körül kergetné a kormánytagokat a felvilágosult nép, mondhatnánk. De nem mondjuk, mert nem mondanánk igazat. Épeszű országoknak ugyanis olyan miniszterelnökeik vannak, akik már Tizenegypusztánál belebuknának a lopásba (és nem csak ezért feddhetetlenek.)
A különbség? Semmi különleges.
Jogrend.