Marnitz István, lapunk munkatársa kapta meg idén az Élet és Irodalom munkatársai által alapított Tarnói Gizella-emlékdíjat, amelyet a Bokros Lajos, Losoncz Miklós és Várhegyi Éva alkotta, idén már Domány Andrással kiegészült kuratórium minden évben a gazdasági újságírás területén kiemelkedőt alkotó szerzőknek ítél oda. A szakemberek a gazdasági fókuszú, a gazdasági jelenségeket elemző munkákat jutalmazzák. Céljuk a társadalom gazdasági ismereteit, műveltségét gyarapító írások és szerzők honorálása, amelyek, illetve akik ezzel hozzájárulnak a közvélemény tényszerű tájékoztatásához, ezáltal a meglehetősen elmaradott hazai közgazdasági kultúra fejlesztéséhez.
Ahogyan Losoncz Miklós a méltatásában elmondta, Marnitz István mind szakmai szempontból, mind a közvéleményre gyakorolt hatását tekintve legjelentősebb cikksorozata az Oroszországból származó földgázbehozatal elemzése. A téma mindenkori aktualitását az adja, hogy a magyar kormány üzleti titokként kezeli a behozott földgáz árát, amely egyébként más országokban nyilvános, függetlenül attól, hogy az importőr állami vagy magáncég. Marnitz István a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett aggregált mennyiségi és értékadatokból számolta ki – korrekt és cáfolhatatlan, nem is cáfolt kreatív módszerrel – az orosz importból származó földgáz egy köbméterre vagy más energetikai mértékegységre jutó árát meghatározott időszakokra, és hasonlította össze azt a holland tőzsdei árral. Kimutatta, hogy az orosz exportőr – a kormány szerint Magyarország számára előnyös hosszú távú szerződés keretében – a tőzsdei árnál jóval drágábban értékesítette a földgázt. Marnitz István cikkei nemcsak a földgázimportra terjednek ki, hanem az energiafüggőségre és az energetika más területeire is.
Két év alatt 564 milliárd forint kár érte Magyarországot, amiért az Orbán-kormány a tőzsde helyett Putyintól veszi a gáztTémájának sajátosságaiból adódóan írásaiban elkerülhetetlenül megjelenik a tényfeltárás is, amelyekben azonban nem ez, hanem a közgazdasági elemzés a domináns. Az általa vizsgált gazdasági jelenségek ugyanis nem magyarázhatók önmagukban, azokban nagyon is erőteljesen megjelenik a – zömmel politikai- hatalmi prioritásokat érvényesítő – kormányzati intézkedések és szándékok, illetve azok hatásaink és következményeinek a bemutatása.
Marnitz István 1995 óta gazdasági újságíró, 28 éves pályafutásának első szakaszában hosszabb-rövidebb ideig volt a Magyar Narancsnál, a (régi) Magyar Hírlapnál, a (régi) Figyelőnél és a Napi Gazdaságnál. 2003-ban került a Népszabadsághoz, majd annak 2016. évi megszűnése óta a Népszava a munkahelye.Munkásságát 2010-ben Bossányi Katalin-, 2015-ben Népszabadság-díjjal, 2016- ban pedig a legtöbb jutalmazott cikkért járó Népszabadság-oklevéllel ismerték el.
