Az akasztott ember kötele
Gerence-völgyi legenda
Természetellenes kegyetlenség
választja el a napokat egymástól.
A hold a tetők felett vesztegel,
míg a házban elhal a lárma, s a
gyermekek szeméből a könnyek
megerednek. A völgyben nyest
vonyít, paták dobognak a fák közt.
Levelek és sár hull a nyomukban.
Hajnaltájban meghasad a hegy, s
a patakban megfürdött garabonciás
sziklaropogások közepette sárkányt
éleszt a határban. Hátán lovagolva
kötelet fon iszalagból, és meglóbálja
a háztetők fölött. Nyakába hurkolja
azoknak, kik azzal töltötték az éjszakát,
hogy bántsák övéiket. A fojtásból sosem
szabadulnak, ha ujjával a garabonciás
rájuk mutat – s a fényes, hideg reggel
szürke és merev arcokat talál.
Kísértetjárás
Ránk fog vallani az éji
erdő csendje, hogy idekint
bóklászunk, meresztjük
szemünk a sötét éjszakába.
A szellemet akarjuk nyakon
csípni, ki napok óta a fák
között botorkál. Ropognak
a gallyak, a tócsában csobban
valami. Kuvik rikoltása szól
a közelben, már levegőnk
is alig van. Ahogy a sűrűből
az udvarra kilépünk, épp hold
süti a házat. Falán halovány
káprázat egy régi emlékünk:
kint áll mindenki a kertben,
és a csillagokat nézi. Elillan
a kép; sehol a kísértet. Majd
motozás kél, villany gyúl az
üres házban, s a vér kihűl az
ereinkben. Odabent járkál a
kísértet, még arcunk is felölti.
Hiába rázzuk a kilincset; az ajtó
zárva, s mi idekint rekedtünk.
Éjszakai átirat
a bakonyi tüzes ember átka
Ördöngösök lepték el a házat,
az asztal tetejére ülnek, felrúgják
a székeket. Gyertyát gyújt egyikük,
és imára kulcsolja kezét, de szája
semmit se mond, csak a verset ismétli,
sorai némán peregnek szájáról. Egy
másik italt bont. Nagyokat csuklik,
elterpeszkedik az ágyon. A hold ezüst
palástja ráborul a házra, és elnyom
mindenkit az álom. Megátalkodott
mosoly fut végig szájukon.
Éjfélkor feltámad a szél. Felhő takarja
a holdat. Az ördöngösök homlokán
ragacsos verejték gyűlik. Ördög kapar
a gyufásskatulyában, az óra hangosan
ketyeg, víz gyűlik a pince földjén, a
sötétben láng sistereg, s egy bozontos
fej villámló szemekkel elindul a faluban.
Hasmenésre riadnak a gyermekek.
Jajveszékelnek az öregek álmukban.
Csak a férfiak rögeszmés horkolása
változatlan. Fordultukban feleségük
oldalába rúgnak, az asszonyok tűrik.
Könny szökik szemükbe, és várják
kitartóan, némán a hajnalhasadást.
