Albert Einsteinnek tulajdonított mondás szerint: az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.
Mintha a jelenlegi ellenzéki pártokról lenne szó. Ugyanazt a beidegződést alkalmazzák vesztes választásról vesztes választásra, majd várják, hogy az eredmény más lesz. Időnként kétségeim is vannak, hogy az ellenzék tényleg komolyan akarja-e a hatalomváltást. Ciklusról ciklusra megígérték, hogy kíméletlen ellenzékei lesznek a Fidesznek. Aztán maradt a harmatgyenge szint, a hamis illúziók, a széthúzás, egymás pocskondiázása. Pedig a kormányváltást akarók többségben vannak a Fidesz szavazótáborához képest, de a jelenlegi ellenzék ebből az előnyből semmit sem képes érvényesíteni.
Láthatóan nem képesek felismerni, hogy ha a kiinduló alapot megváltoztatják, akkor az elérendő cél megvalósíthatóvá válik. Tehát az odavezető utat kell lecserélni. A működésképtelen politikai módszerek helyett a jogi megközelítésre és megoldásra kellene fókuszálni.
Egy legitim hatalom csak jogszerű választásokon nyerheti el a legitimitását. Korábban megjelent írásaimban már számos alkalommal levezettem: mivel nem jogszerű a jelenlegi hatalom létezése, ezért jogi értelemben nincs is mit leváltani. És ha azon normák alapján, amelyeket a jogalkotás szabályainak negligálásával hoztak létre, újabb választást tartanak, az ugyanúgy nem lesz alkotmányos keretek között legitim, mint ahogy az eddigiek sem voltak azok 2014 óta. Ezért a jelenlegi választási törvény nem is helyezhette hatályon kívül a korábbit, tehát a jelenleg is joghatályos 1997. évi C. törvény alapján kellene új választást tartani. Ha komolyan gondolják a kormányváltást, ezt kellene kiinduló alapként követelnie a teljes ellenzéknek. Ehhez még 2026-ot sem kell megvárni.
A korábban felsorolt érveim mellett csak egyetlen szempontot említve: az Alaptörvény és a választási törvény megalkotása során a zárószavazás keretében átírták az egész addigi normajavaslat tartalmát. Sőt az utóbbi esetében még kacifántosabb a helyzet. Áder János annak idején előzetes normakontrollra küldte a törvényt, amelynek mind a nyolc, államelnökként sérelmezett pontját megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Majd visszakerült az Országgyűlés elé, ahol még az Alaptörvény szerint is az egész törvényt újra kellett volna tárgyalni. De csak annyi történt, hogy az Alkotmányügyi bizottság által beterjesztett, zárószavazás előtti módosítóról anélkül szavazott az Országgyűlés, hogy a törvényalkotási szabályok teljesültek volna. Nemhogy az egész törvény kapcsán, de még a módosítás vonatkozásában sem. Vagyis a választási törvény létrejötte még az Alaptörvény előírásainak sem felelt meg. Az Alkotmánybíróság még szakmai alapon mondta ki a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatában: az alkotmányellenesen létrejött, a közjogi érvénytelenségben szenvedő jogszabályok semmisnek, vagyis olyannak tekintendők, mintha azok létre sem jöttek volna. (ABH 2011, 290, 317.)
Ezért is, a jogilag nem létező, jogszerűen létre sem jött választási törvény alapján a választások nem voltak jogszerűek. Eljárás tárgyává kellett volna tenni az alkalmazandó szabályok jogi létezésének a hiányát. A kérelemhez kötöttség elve alapján a bíróságnak kötelessége érdemben választ adni, és a figyelembe vett, valamint alkalmazott törvények jogi létezését bizonyítani.
Ugyanakkor egy alkotmányjogi panaszomra adott határozatában azt válaszolta a még Sulyok Tamás vezette Alkotmánybíróság: a jogkövetkezményektől eltérő jogkövetkezmények alkalmazására, így például annak megállapítására, hogy egy már nem hatályos jogszabályi rendelkezést valójában nem helyeztek hatályon kívül, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Vagyis az Alkotmánybíróság azt állítja önmagáról, hogy nem vizsgálhatja, egy jogszabály jogszerűen létezik-e.
Pedig egy jogszerű és alkotmányos választásnak két lába van. Az egyik a választói akarat, míg a másik a választások mögötti legitim törvényi szabályozás. Ha az egyik láb hiányzik, vagy jogilag nem teljes értékű, akkor az így lebonyolított választás sem jogszerű, azt követően nem tud alkotmányos keretek között felállni legitim Országgyűlés, sem kormány. Olyan szabályozásokat fogadtak el 2010-2014 között, hogy azok alapján megállapítható: 2014 óta nem voltak jogszerű választások Magyarországon.
Hangsúlyozom, hogy nem az érintett szabályok alkotmányosságát vitatom, hanem a jogi létezésüket. Ezt immár a bíróságoknak kötelessége érdemben megállapítani, eljárásjogi mulasztást követnek el, ha nem tudják bizonyítani az általuk alkalmazott szabályok jogi létezését. Mert akkor milyen jogalapon alkalmazzák? Egyetlen jogszabály sem képződik csak úgy, hanem létre kell hozni, a jogalkotás előírásainak megfelelően, melyek a jogrendszer elválaszthatatlan részét képezik. A jogszerűséghez elengedhetetlen követelmény, hogy maguk az alkalmazott jogszabályok is jogszerűen létezzenek.
Az nem indok egy jogilag nem létező szabály alkalmazására, hogy a Magyar Közlönyben megjelent. Ugyanis ez egyrészt a kihirdetés feltétele, nem a jogalkotásé; másrészt a kihirdetés a jogalkotás hiányosságait nem pótolja. A jogalkotási szabályok figyelembevétele annyira megkerülhetetlen feltétel, hogy csak ezek betartásával keletkezhet hatályos jogszabály. És amit nem jogszerűen alkotnak meg, azt jogszerűen kihirdetni sem lehet.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
