2022 nyarán, az emelkedő nagykereskedelmi energiaárak hatására a magyar kormány részlegesen megszüntette a 2014-es, harmadik rezsicsökkentéssel befagyasztott végfelhasználói gázárakat, és a fogyasztás mértékétől függő tarifarendszert vezetett be - emlékeztetnek a Másfél fok című környezetvédő oldalon megjelent elemzésükben a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársai, Diallo Alfa, Takácsné Tóth Borbála és Szajkó Gabriella. Míg ugyanis a kormány által megszabott, évi 1729 köbméteres küszöb alatt fogyasztó háztartások számára nem változott az ár, az efelett fogyasztó háztartás minden köbméter után körülbelül nyolcszoros áremelkedéssel szembesült.
Mivel fűtésre, főzésre, vagy vízmelegítésre, a magyar lakosság 91 százaléka használ gázt, a Tárki, a REKK megbízásából, többek között az intézkedések hatásának felmérésére, épülettípus és térség szerint reprezentatív, országos felmérést végzett. Fűtésre 61 százalék használja a terméket. Jelentős részük esetén ez az elsődleges energiaforrás. A REKK becslése szerint körülbelül harmaduk fogyasztása esett a küszöbérték fölé.
Bár a kormány a gázfogyasztás zuhanását részint valóban a megemelt tarifáknak tudja be, állításuk szerint az emelt sávba a korábban becsült 25 százaléknál jóval kevesebb háztartás csúszott át. Mennyiségre vetítve a lakossági felhasználásnak még kevesebb, alig néhány százaléka kelt el magasabb tarifán.
A gázzal fűtő háztartások jelentős része választhat más fűtési módot is, ami jellemzően áram vagy tűzifa. Míg a villamos energia és a gáz inkább kiegészíti egymást, az arra képes háztartásokban a tűzifát és gázt, azok ára alapján, gyakran váltogatják.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói megmutatták, hogy a küszöbértéknél többet jellemzően 1990 előtt épült családi házak fogyasztottak. Ezek energetikailag jellemzően elavultak, így fogyasztásuk műszakilag csak drága beruházással csökkenthető. A kérdőíves felmérés szerint a küszöbértéken felül fogyasztók jellemzően átlag alatt keresnek, de nem a legszegényebbek közül kerülnek ki. A kormányintézkedés tehát elsősorban nem a magas jövedelmük vagy kényelemérzetük miatt túlfűtő, hanem inkább az energiapazarló épületekben élő, alacsonyabb jövedelmű háztartásokat érintik.
A tapasztalatok szerint a 2022-es és 2023-as télen a fogyasztók a határérték feletti, kiugró áremelkedésre inkább rövid, mint hosszú távú megoldásokkal reagáltak. A 2022-es szezonban a gázfogyasztás harmadával csökkenhetett, elsősorban a meleg időjárás és a fogyasztói takarékosság miatt, de sokan tértek át tűzifára is.
A 2022-es tél beköszönte előtt megkérdezettek 75 százaléka azt vallotta, hogy a télen visszafogja a fogyasztását. Több mint felük alacsonyabb hőmérsékletű fűtést tervezett. A szándék, vélhetőleg a téma népszerűsége miatt, a küszöbérték alatt fogyasztók körében is megjelent. Komolyabb hatékonysági beruházást vagy fűtésirendszer-cserét viszont csupán a gázzal fűtők 2-5 százaléka tervezett.
A 2023-as tapasztalok alapján ugyanakkor a takarékoskodási szándékot fékezheti az MVM számlázási gyakorlata. Jelenleg egy átlagos magyar fogyasztó meglehetősen elveszett lehet, amikor a kézhez kapott számlája köszönőviszonyban sincs a fogyasztásával. A probléma a jelek szerint meghaladja az MVM informatikai képességeit. És bár az ígéretek szerint az elszámolás éves szinten összeér, addig, a „jelleggörbe” nyomán, olykor a határérték alatt fogyasztók is fizetnek emelt árat. Ilyenkor gyakorlatilag a fogyasztó hitelezi az MVM-et. Bár a helyzet visszásságát az Energiaügyi Minisztérium is érzékeli, megoldást legkorábban 2025-re ígértek.
A kérdőív eredményei alapján a legszegényebbeket, illetve az alacsony iskolai végzettségűeket a gázáremelkedés azért érintette kevésbé, mert körükben jóval elterjedtebb a fafűtés. Pedig jellemzően a fával fűtött házak is nagy alapterületűek és gyengén szigeteltek. A kérdőív tanúsága szerint a gázt használók több mint kilenctizede még magasabb gázárak mellett is a teljes ingatlan melegítését tervezte. A fatüzelésű épületek ötödét ugyanakkor nem tervezték kifűteni, bizonyítván, hogy ez a fűtési mód erős kapcsolatot mutat az energiaszegénységgel.
A válaszokból kitűnik, hogy ezekben a kályhákban gyakorta nem csak fa ég. Bár nyíltan kevesen vallják be, sok megkérdezettnek „nincs baja” a szemétégetéssel. Így mintegy 720 ezerre becsülhető azoknak a háztartásoknak a száma, akik nem zárkóznak el a fűtési célú hulladékégetéstől. Ez a riasztó energetikai értékek mellett komoly légszennyezési és egészségügyi kockázatot is rejt. A REKK kutatása szerint egyébként a rossz hatásfokú kazánokban és épületekben a tüzelő energiatartalmának jelentős része is elvész. Ráadásul a fát a szükségesnél sokkal rövidebb szárítási idő után használják fel, további energiaveszteséget és jelentős levegőszennyezést okozva.
A beszámolók szerint a háztartások nagy része a tűzifát nem hivatalos, hanem más forrásból szerzi be, kapja meg vagy termeli ki. Az intézet szerint így a lakossági tűzifa-felhasználás nem környezetkímélőbb a földgáznál.
Szociális szempontok nélkül nem megy
A sikeres fűtési átmenetet szociális szempontok figyelembevételével és célzott ösztönzőkkel lehetne megvalósítani - véli elemzésében Diallo Alfa, Takácsné Tóth Borbála és Szajkó Gabriella. A gázfelhasználók esetében épület- és fűtéskorszerűsítési fejlesztésekkel jelentősen csökkenthető lenne az energiafogyasztás, ami kedvezményes hitellel és vissza nem térítendő támogatásokkal jól ösztönözhető. Az alacsony jövedelmű, tűzifával (és szeméttel) fűtő háztartások esetén viszont elkerülhetetlenek az energiarendszerből kimutató, szociális és beruházást segítő célzott támogatások, mert energiapolitika eszközökkel az ő helyzetük nehezen javítható - állapítják meg a kutatók.
