Palotás János: Gyermekellenesség Monoron

Ennek tudatosítása alapvető fontosságú a jövőnkre nézve. Ezért is döntöttem úgy még 2019 őszén, amikor egy édesanya, aki régi ismerősöm, védelmet kérve gyermekeinek megkeresett, hogy szakértői, szakújságírói szinten teljes mélységében bekapcsolódok három kiskorú gyermeke védelmébe. A gyermekjog, a gyermekek végtelen szeretete mindig is meghatározta az életemet, így természetessé vált az is, hogy az évek során, a dokumentumok elemzése közben az érintett gyermekek nagyon közel kerültek hozzám; ezért eldöntöttem, amíg élek, követni fogom a sorsuk alakulását. Elfogadhatatlan, hogy a gyermekvédelem korábban elképzelhetetlen mélységbe süllyedjen (szerencsére van kivétel). A legelején elmondtam az édesanyának, hogy mindvégig a valós gyermeki érdeket fogom képviselni, ha úgy adódna, akár vele szemben is, amit ő elfogadott.

2019-ben jeleztem a Monori Járásbíróságon és a konkrét ügyekben illetékes Budapest Környéki Törvényszéken, hogy a vizsgálódásaim célja a konkrét ügyön túl, vizsgálni annak társadalmi hatásait és bemutatni az írott sajtóban, majd egy jogi szakkönyv formájában. Négy év több mint fél tucat eljárása, közel húsz bírói tanács tárgyalásvezetése és ítélkezése, ötvennél több tárgyalás, és közel ezer oldalnyi dokumentum már elégséges minta az első összegzéshez, melyből az olvasó is érezheti, de akár tudhatja is, hogy itt valami nagyon nincsen rendben.

A konkrét eljárás orbáni kegyeltje a bicskei gyermekbántalmazó Vásárhelyi Jánossal szinte egykorú, szintén pedagógus végzettséggel bíró, inkább a bántalmazások verbális formáiban élenjáró apa, aki Monor politikai elitjébe is mélyen beágyazott. A személyiségéről szóló, a hatóság által készíttetett igazságügyi szakértői vélemény, bizony, a helyben elképzelt hatósági döntésekkel alapjaiban ment szembe. E szakértői ténymegállapítások ismeretében az alább kiemelt gondolatok megítélése biztosan nem fog gondot okozni az olvasók számára. (Lásd keretes írásunk.)

Pest megyében, az orbáni erkölcs vezérelte helyi kapcsolatrendszerben, a feltárt személyiséggel rendelkező pedagógus apa megtalálta a hívatását – nem is akárhol, a gyermekvédelemben, és tanítói állásokban. A szakértői vélemény ismertté válása után az agresszív, erőszakos, hazudozó és a gyermekeket veszélyeztető apa álláshalmozóként helyezkedhetett el legalább két megyei gyermekotthonban (a Kossuth Lajos, valamint az Esze Tamás Gyermekotthonokban). Tanít, illetve tanított több általános iskolában, köztük Nagytarcsán, Maglódon. Különösen figyelemreméltó továbbá, hogy kiváló pedagógus minősítéssel szerződhetett legalább négy – a Monori-, a Kelet Pesti-, a Közép Budai- és a Dunakeszi- – Tankerületi Központtal, amelyek felügyeletét az a kormányhivatal látja el, amely aktív részese volt az eljárásoknak. Így a munkáltatók aligha hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak munkavállalójuk személyiségzavarairól.

A tankerületek által támogatott apa személye magyarázattal szolgál arra is, hogy volt kollégái az egyes eljárásokban miért is álltak aktívan az ő oldalán, miközben hangoztatták az elfogulatlanságukat. Az elfogulatlanként adott, s a bírósági eljárásokban pedagógiai szakvéleményként idézett dicsérő nyilatkozataikkal csak az a baj, hogy arról a volt kollégájukról szóltak, akiről mára kiderült: igazoltan aljas szándékkal, valótlan állítások sokaságával kísérelte meg bosszúból három kiskorú gyermekét megfosztani az édesanyjuktól, az édesanyát pedig a gyermekeitől.

Magam részéről úgy vélem, s ebben támogat a Gyermekek jogairól szóló New Yorkban kelt, és Magyarországon 1991-ben törvénybe foglalt egyezmény is, hogy ennél nagyobb bűnt gyermekekkel szemben elkövetni nem lehet! Ezért is jogos az a kétkedő kérdésem, hogy mi állhat amögött, hogy Monoron a nyomozóhatóságnak, az ügyészségnek és a járásbíróságnak sem külön-külön, sem együttesen nem sikerült döntéseikkel rátalálniuk az igazságra, minden döntésük végén a gyermekeit a személyes bosszúja érdekében beáldozó apa mellett kötelezték el magukat. A választ döntsék el az olvasók!

- Téved az olvasó, ha úgy gondolja, hogy a szakértői ténymegállapítások ismeretében, amikor az édesanya a gyermekét át kívánta íratni az apai befolyás alatt lévő iskolából az otthona szerinti körzeti iskolába, és kérelmét alapos vizsgálatot követően a helyi gyámhivatal jóváhagyta, akkor a gyermek kikerült az apai befolyás fogságából. Nem így történt! A Tarnai Richárd által vezetett Pest Megyei Kormányhivatal jogi főosztálya, ismerve a szakértői véleményt, megsemmisítette a gyermeki érdek szerinti határozatot, és félre nem érthető „iránymutatással” új eljárásra adott utasítást a monori gyámhatóságnak, ahol az iránymutatást ki is szolgálták. A gyermek ma is az apai iskola tanulója, a kormányhivatal befolyása sem lefelé, sem felfelé nem volt elhanyagolható.

- Téved az is, aki azt hiszi, hogy a Monori Járásbíróság a szakértői vélemény birtokában, immár tudva, hogy az apa 2019 nyarán hamis vádakkal terjesztett elő megelőző távoltartási elrendelés iránti kérelmet, hogy a gyermekek ne láthassák az édesanyjukat, majd hónapokon át, a bírósági végzésével is szembemenve, elzárta az édesanya elől a gyermekeiket, ezt a Monori Járásbíróság súlyos szülői jogsérelemnek minősítette. A bíróság elutasította az anya kérelmét, hogy mondja ki az apa méltatlanná válását az édesanya által korábban neki ajándékozott, élethosszig tartó, kizárólagos haszonélvezeti jogként bejegyzett, tízmilliós értékű ingyenes ingatlanára. Az sem zavarta a járásbíróságot, hogy az apa, az ajándékkal visszaélve, a bíróságtól kérte az ajándékozó, és édesanyjának kiköltözésre kötelezését a saját otthonukból. Másodfokon, a Budapest Környéki Törvényszéknek kellett az apát elmarasztaló jogerős ítéletet meghoznia.

- Miután az apa elveszítette az egész ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogát, tulajdonjogi igénnyel lépett fel a Monori Járásbíróságon azzal, hogy a felesége az édesanyjától a házasságuk fennállta alatt vette meg az ingatlant, így az közös tulajdon. A tulajdon és a haszonélvezet egymást kizáró jogi státusz, így a korábbi teljes tulajdonra kiterjedő haszonélvezet önmagában kizárta a tulajdonközösséget. Az eljárás alatt az apa több szóbeli, és több írásbeli dokumentumában ismerte el, hogy bár az ingatlant a házasságkötésük alatt vették, de ő az adásvételkor kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan a felesége kizárólagos, a házassági vagyonközösségen kívüli vagyona legyen, amely kikötéshez az eladó édesanya és a vevőként fellépő leánya is ragaszkodott.

Ismét tévednek azok az olvasók, akik úgy gondolják, hogy a joggal való visszaélés tilalmát is kimerítő apai keresetet a Monori Járásbíróság elutasította. Nem ez történt! A bíróság az apa részére 5/12 tulajdoni hányadot ítélt meg. A Budapest Környéki Törvényszék itt nem állt a helyzet magaslatán. Kétséges, hogy az ítélkező tanács egyáltalán áttekintette a fellebbezésben foglaltakat, hiszen tudnia kellett, hogy nem a jogszabály szövegének szabad értelmezése áll az igazság felett, hanem fordítva. A jog az igazság szolgálója kell, hogy legyen. A bíróság pedig nem másíthatja meg, nem írhatja felül az általa is ismert, a felek szerződéskori akaratát.

- Téved az olvasó, ha azt gondolja, hogy a Monori Járásbíróság első fokon, a szakértői vélemény birtokában, megismerve a valótlan tartalmú előzetes távoltartási kérelem, valamint a kapcsolattartás akadályozásának hazug apai állításait, az édesanya ismételt, immár minden elemében bizonyított kérelmére, azonnal megvonta volna az apa gondozó szülői státuszát. A Monori Járásbíróság döntése szerint az apa maradhatott a gondozó szülő, és folytathatta még fél évig zavartalanul a gyermekek „ellennevelését”. Ismét a másodfokon eljáró törvényszék hozta csak meg a joggal, valamint a társadalom erkölcsi felfogásával összhangban lévő jogerős ítéletet.

- 2019 júniusában az apa, az édesanyát megtévesztve, kiragadta otthonukból a három kiskorú gyermeket, majd hónapokon át igyekezett őket végleg elszakítani az édesanyjuktól. A bíróság azzal utasította el az erőszakos férjétől az édesanyját féltő anyának a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását, hogy a kérés értelmetlen, mert az apa már felhagyott az ingatlan használatával. Az apa két hónappal később, magánlaksértéssel vádolva az édesanyát, feljelentette, s ezt követően gyors egymásutánban védhetetlen gyanúsításnak és vádemelésnek tették ki az gyermekek anyját. Az igazi jogi képtelenség ezután következett Monoron.

Ugyanaz a Monori Járásbíróság, amelyik jogerős döntéssel elutasította az édesanya kérelmét a lakás kizárólagos használata iránt azzal, hogy értelmetlen, mert az apa felhagyott az ingatlan használatával, ezúttal bűnösnek mondta ki az édesanyát, hogy akadályozta az apa belépését a lakásába! Ezt követően az apa éveken át, minden eljárásban vádolhatta az édesanyát, miközben tudottan egzisztenciális veszélyt okozott gyermekei anyjának azzal, hogy a fedhetetlenséghez kötött nemzetközi munkavégzését veszélyeztette. Monoron a hatóságok egymást támogató, a joggal összeegyeztethetetlen döntései már nem okoztak meglepetést, de okkal feltételezhető az is, hogy a másodfokon ítélkező törvényszéki tanács el sem olvasta az édesanya fellebbezését. A vád ugyanis védhetetlen, az eljárás befogadhatatlan volt, amelyre az édesanya védekezése minden eljárásban kitért.

Csak közel öt év elteltével, az elmúlt napokban érkezett meg a Kúria döntése, hogy valamennyi szinten megszüntette ezt az eljárást, amelyet a Kúria szerint egyik szinten sem lett volna szabad elindítani.

Ez az ötéves eljárás az igazságszolgáltatás szégyene volt és marad Monoron és Pest megyében!

- Téved akkor is az olvasó, ha azt hiszi, hogy miután az apa általi fizikai bántalmazását követően az édesanya rendőri segítséget kért és remélt – a jól látható, majd kórházi látlelettel igazolt sérüléseit a rendőrök is rögzítették –, az erőszakos, pedagógus apát Monoron elmarasztalták. Az apa védekezése szerint, melyben három, egymást kizáró magyarázattal szolgált az édesanya sérüléseinek keletkezésére, a nála harminc kilóval könnyebb, törékeny nő bántalmazta őt, megmutatva a bíróságon a nyakáról vett karmolásos látleletet. Ez utóbbinak ellentmondott, hogy a helyszínelő rendőri jelentés rögzítette, hogy az apán nem volt látható sérülés. A Monori Járásbíróság bizonyítottság hiányában lezárta a kölcsönös feljelentéssel érintett eljárást.

- Mindig betartott jogi előírás: a tárgyalás kezdetén a bíró figyelmezteti a feleket, hogy milyen jogkövetkezményekkel jár, ha valaki releváns kérdésben valótlant állít. Az igazságügyi szakvélemény kiemelte az apa hazugságkényszerét, aki e tulajdonságát minden tárgyaláson, minden beadványában, egymást kizáró mondataival vissza is igazolta. A Monori Járásbíróság még kérésre sem figyelmeztette az apát, hogy az állítása kétségmentesen kizárt, ellentmondó, stb. Pedig a törvény a szankcionálást nem lehetőségként írja elő a bíróság számára, hanem kötelezettségként.

- Az édesanya 2020 tavaszán hatósági bizonyítékok sokaságával tett feljelentést az apával szemben a kapcsolattartás akadályozása, valamint a gyermekek veszélyeztetése miatt. Egy év elteltével ugyan meggyanúsították az apát, de évekig elhúzva a nyomozati és a vádemelési eljárásokat, végül a valósággal és a joggal is szembemenő védhetetlen indoklással, bűncselekmény hiányában megszüntették az eljárást. Ezután az édesanyának gyermekei védelmében magánvádas eljárást kellett kezdeményeznie. Hol máshol, mint a Monori Járásbíróságon, ahol most első fokon folyik a magánvádas eljárás, nem túl biztató előjelekkel.

Az olvasó maga is értékelheti azt, hogy a márciusi tárgyaláson az iratismertetés során a bíróság éppen a legfontosabb bizonyítékokat felejtette el ismertetni. Ennek azért van jelentősége, mert az eljárás folyamatában csak azok az iratok, dokumentumok lesznek majd figyelembe vehetőek, amelyeket a bíróság az eljárás elején ismertet a vádlóval és a vádlottal. A vádlott bűnös magatartását igazoló bizonyítékok széles körén kívül a bíróság épp a feljelentést megalapozó igazságügyi szakértői véleményt „felejtette” ki, és csak a magánvádló jogi képviselőjének odafigyelésén múlt, hogy a vádat kétségmentessé tevő, a feljelentés idején keletkezett dokumentumokat a bíróságnak végül ismertetnie kellett. A múltat tekintve nem egyszerű Monoron a történteket figyelmetlenségként elfogadni.

A kérdés csak az, hogy Monor és Bicske a kivételek, vagy ma már általános a gyermekek védelmére hivatott hatóságok döntéseinek súlyos torzulása.

2019-ben jeleztem a Monori Járásbíróságon és a konkrét ügyekben illetékes Budapest Környéki Törvényszéken, hogy a vizsgálódásaim célja a konkrét ügyön túl, vizsgálni annak társadalmi hatásait és bemutatni az írott sajtóban, majd egy jogi szakkönyv formájában. Négy év több mint fél tucat eljárása, közel húsz bírói tanács tárgyalásvezetése és ítélkezése, ötvennél több tárgyalás, és közel ezer oldalnyi dokumentum már elégséges minta az első összegzéshez, melyből az olvasó is érezheti, de akár tudhatja is, hogy itt valami nagyon nincsen rendben.

A konkrét eljárás orbáni kegyeltje a bicskei gyermekbántalmazó Vásárhelyi Jánossal szinte egykorú, szintén pedagógus végzettséggel bíró, inkább a bántalmazások verbális formáiban élenjáró apa, aki Monor politikai elitjébe is mélyen beágyazott. A személyiségéről szóló, a hatóság által készíttetett igazságügyi szakértői vélemény, bizony, a helyben elképzelt hatósági döntésekkel alapjaiban ment szembe. E szakértői ténymegállapítások ismeretében az alább kiemelt gondolatok megítélése biztosan nem fog gondot okozni az olvasók számára. (Lásd keretes írásunk.)

Pest megyében, az orbáni erkölcs vezérelte helyi kapcsolatrendszerben, a feltárt személyiséggel rendelkező pedagógus apa megtalálta a hívatását – nem is akárhol, a gyermekvédelemben, és tanítói állásokban. A szakértői vélemény ismertté válása után az agresszív, erőszakos, hazudozó és a gyermekeket veszélyeztető apa álláshalmozóként helyezkedhetett el legalább két megyei gyermekotthonban (a Kossuth Lajos, valamint az Esze Tamás Gyermekotthonban). Tanít, illetve tanított több általános iskolában, köztük Nagytarcsán, Maglódon. Különösen figyelemreméltó továbbá, hogy kiváló pedagógus minősítéssel szerződhetett legalább négy – a Monori-, a Kelet Pesti-, a Közép Budai- és a Dunakeszi- – Tankerületi Központtal, amelyek felügyeletét az a kormányhivatal látja el, amely aktív részese volt az eljárásoknak. Így a munkáltatók aligha hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak munkavállalójuk személyiségzavarairól.

A tankerületek által támogatott apa személye magyarázattal szolgál arra is, hogy volt kollégái az egyes eljárásokban miért is álltak aktívan az ő oldalán, miközben hangoztatták az elfogulatlanságukat.

Magam részéről úgy vélem, s ebben támogat a Gyermekek jogairól szóló New Yorkban kelt, és Magyarországon 1991-ben törvénybe foglalt egyezmény is, hogy ennél nagyobb bűnt gyermekekkel szemben elkövetni nem lehet! Ezért is jogos az a kétkedő kérdésem, hogy mi állhat amögött, hogy Monoron a nyomozóhatóságnak, az ügyészségnek és a járásbíróságnak sem külön-külön, sem együttesen nem sikerült döntéseikkel rátalálniuk az igazságra, minden döntésük végén a gyermekeit a személyes bosszúja érdekében beáldozó apa mellett kötelezték el magukat. A választ döntsék el az olvasók!

Téved az olvasó, ha úgy gondolja, hogy a szakértői ténymegállapítások ismeretében, amikor az édesanya a gyermekét át kívánta íratni az apai befolyás alatt lévő iskolából az otthona szerinti körzeti iskolába, és kérelmét alapos vizsgálatot követően a helyi gyámhivatal jóváhagyta, akkor a gyermek kikerült az apai befolyás fogságából. Nem így történt! A Tarnai Richárd által vezetett Pest Megyei Kormányhivatal jogi főosztálya, ismerve a szakértői véleményt, megsemmisítette a gyermeki érdek szerinti határozatot, és félre nem érthető „iránymutatással” új eljárásra adott utasítást a monori gyámhatóságnak, ahol az iránymutatást ki is szolgálták. A gyermek ma is az apai iskola tanulója, a kormányhivatal befolyása sem lefelé, sem felfelé nem volt elhanyagolható.

Téved az is, aki azt hiszi, hogy a Monori Járásbíróság a szakértői vélemény birtokában, immár tudva, hogy az apa 2019 nyarán hamis vádakkal terjesztett elő megelőző távoltartási elrendelés iránti kérelmet, hogy a gyermekek ne láthassák az édesanyjukat, majd hónapokon át, a bírósági végzésével is szembemenve, elzárta az édesanya elől a gyermekeiket, ezt a Monori Járásbíróság súlyos szülői jogsérelemnek minősítette. A bíróság elutasította az anya kérelmét, hogy mondja ki az apa méltatlanná válását az édesanya által korábban neki ajándékozott, élethosszig tartó, kizárólagos haszonélvezeti jogként bejegyzett, tízmilliós értékű ingyenes ingatlanára. Az sem zavarta a járásbíróságot, hogy az apa, az ajándékkal visszaélve, a bíróságtól kérte az ajándékozó, és édesanyjának kiköltözésre kötelezését a saját otthonukból. Másodfokon, a Budapest Környéki Törvényszéknek kellett az apát elmarasztaló jogerős ítéletet meghoznia.

Miután az apa elveszítette az egész ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogát, tulajdonjogi igénnyel lépett fel a Monori Járásbíróságon azzal, hogy a felesége az édesanyjától a házasságuk fennállta alatt vette meg az ingatlant, így az közös tulajdon. A tulajdon és a haszonélvezet egymást kizáró jogi státusz, így a korábbi teljes tulajdonra kiterjedő haszonélvezet önmagában kizárta a tulajdonközösséget. Az eljárás alatt az apa több szóbeli, és több írásbeli dokumentumában ismerte el, hogy bár az ingatlant a házasságkötésük alatt vették, de ő az adásvételkor kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan a felesége kizárólagos, a házassági vagyonközösségen kívüli vagyona legyen, amely kikötéshez az eladó édesanya és a vevőként fellépő leánya is ragaszkodott.

A bíróság az apa részére 5/12 tulajdoni hányadot ítélt meg. A Budapest Környéki Törvényszék itt nem állt a helyzet magaslatán. Kétséges, hogy az ítélkező tanács egyáltalán áttekintette a fellebbezésben foglaltakat, hiszen tudnia kellett, hogy nem a jogszabály szövegének szabad értelmezése áll az igazság felett, hanem fordítva. A jog az igazság szolgálója kell, hogy legyen. A bíróság pedig nem másíthatja meg, nem írhatja felül az általa is ismert, a felek szerződéskori akaratát.

Téved az olvasó, ha azt gondolja, hogy a Monori Járásbíróság első fokon, a szakértői vélemény birtokában, megismerve a valótlan tartalmú előzetes távoltartási kérelem, valamint a kapcsolattartás akadályozásának hazug apai állításait, az édesanya ismételt, immár minden elemében bizonyított kérelmére, azonnal megvonta volna az apa gondozó szülői státuszát. A Monori Járásbíróság döntése szerint az apa maradhatott a gondozó szülő, és folytathatta még fél évig zavartalanul a gyermekek „ellennevelését”. Ismét a másodfokon eljáró törvényszék hozta csak meg a joggal, valamint a társadalom erkölcsi felfogásával összhangban lévő jogerős ítéletet.

2019 júniusában az apa az édesanyát megtévesztve, kiragadta otthonukból a három kiskorú gyermeket, majd hónapokon át igyekezett őket végleg elszakítani az édesanyjuktól. A bíróság azzal utasította el az erőszakos férjétől az édesanyját féltő anyának a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását, hogy a kérés értelmetlen, mert az apa már felhagyott az ingatlan használatával. Az apa két hónappal később, magánlaksértéssel vádolva az édesanyát, feljelentette, s ezt követően gyors egymásutánban védhetetlen gyanúsításnak és vádemelésnek tették ki az gyermekek anyját. Az igazi jogi képtelenség ezután következett Monoron.

Ugyanaz a Monori Járásbíróság, amelyik jogerős döntéssel elutasította az édesanya kérelmét a lakás kizárólagos használata iránt azzal, hogy értelmetlen, mert az apa felhagyott az ingatlan használatával, ezúttal bűnösnek mondta ki az édesanyát, hogy akadályozta az apa belépését a lakásába! Ezt követően az apa éveken át, minden eljárásban vádolhatta az édesanyát, miközben tudottan egzisztenciális veszélyt okozott gyermekei anyjának azzal, hogy a fedhetetlenséghez kötött nemzetközi munkavégzését veszélyeztette. Monoron a hatóságok egymást támogató, a joggal összeegyeztethetetlen döntései már nem okoztak meglepetést, de okkal feltételezhető az is, hogy a másodfokon ítélkező törvényszéki tanács el sem olvasta az édesanya fellebbezését. A vád ugyanis védhetetlen, az eljárás befogadhatatlan volt, amelyre az édesanya védekezése minden eljárásban kitért.

Csak közel öt év elteltével, az elmúlt napokban érkezett meg a Kúria döntése, hogy valamennyi szinten megszüntette ezt az eljárást, amelyet a Kúria szerint egyik szinten sem lett volna szabad elindítani.

Ez az ötéves eljárás az igazságszolgáltatás szégyene volt és marad Monoron és Pest megyében!

Téved akkor is az olvasó, ha azt hiszi, hogy miután az apa általi fizikai bántalmazását követően az édesanya rendőri segítséget kért és remélt – a jól látható, majd kórházi látlelettel igazolt sérüléseit a rendőrök is rögzítették –, az erőszakos, pedagógus apát Monoron elmarasztalták. Az apa védekezése szerint, melyben három, egymást kizáró magyarázattal szolgált az édesanya sérüléseinek keletkezésére, a nála harminc kilóval könnyebb, törékeny nő bántalmazta őt, megmutatva a bíróságon a nyakáról vett karmolásos látleletet. Ez utóbbinak ellentmondott, hogy a helyszínelő rendőri jelentés rögzítette, hogy az apán nem volt látható sérülés. A Monori Járásbíróság bizonyítottság hiányában lezárta a kölcsönös feljelentéssel érintett eljárást.

Mindig betartott jogi előírás: a tárgyalás kezdetén a bíró figyelmezteti a feleket, hogy milyen jogkövetkezményekkel jár, ha valaki releváns kérdésben valótlant állít. Az igazságügyi szakvélemény kiemelte az apa hazugságkényszerét, aki e tulajdonságát minden tárgyaláson, minden beadványában, egymást kizáró mondataival vissza is igazolta. A Monori Járásbíróság még kérésre sem figyelmeztette az apát, hogy az állítása kétségmentesen kizárt, ellentmondó, stb. Pedig a törvény a szankcionálást nem lehetőségként írja elő a bíróság számára, hanem kötelezettségként.

Ezután az édesanyának gyermekei védelmében magánvádas eljárást kellett kezdeményeznie. Hol máshol, mint a Monori Járásbíróságon, ahol most első fokon folyik a magánvádas eljárás, nem túl biztató előjelekkel.

Az olvasó maga is értékelheti azt, hogy a márciusi tárgyaláson az iratismertetés során a bíróság éppen a legfontosabb bizonyítékokat felejtette el ismertetni. Ennek azért van jelentősége, mert az eljárás folyamatában csak azok az iratok, dokumentumok lesznek majd figyelembe vehetőek, amelyeket a bíróság az eljárás elején ismertet a vádlóval és a vádlottal. A vádlott bűnös magatartását igazoló bizonyítékok széles körén kívül a bíróság épp a feljelentést megalapozó igazságügyi szakértői véleményt „felejtette” ki, és csak a magánvádló jogi képviselőjének odafigyelésén múlt, hogy a vádat kétségmentessé tevő, a feljelentés idején keletkezett dokumentumokat a bíróságnak végül ismertetnie kellett. A múltat tekintve nem egyszerű Monoron a történteket figyelmetlenségként elfogadni.

A kérdés csak az, hogy Monor és Bicske a kivételek, vagy ma már általános a gyermekek védelmére hivatott hatóságok döntéseinek súlyos torzulása.