Ki gondolta volna: az ellenzéket legalább olyan nehéz helyzetbe hozta Magyar Péter, mint az állampártot. Sőt. Az utóbbi láthatóan összezárt, pillanatnyi kételye nincs abban, hogy Varga Judit áldozat, és abban sem, hogy a hangfelvételen elhangzottakat kikényszerítette belőle a férje. Nincs olyan kormányzati megszólaló, aki bármilyen kételyt megfogalmazna. Magyar Péter nárcisztikus, erőszakos, nőverő, bosszúálló figura, aki csak az elvesztett milliói miatt indított hadjáratot. Ez a jobboldali kánon. A Megafon krónikásai még ezen is túlmennek, ők még azt is állítják, amit Varga Judit nem, hogy a felvétel összevágott, a beszélgetés manipulatív.
Nem mennék bele, hogy ténylegesen mi is történt, legfeljebb a sajnálatomat írhatom ide: a szennyes kipakolása nagyon rossz stádiuma egy megromlott kapcsolatnak, függetlenül attól, hogy ki a megromlás fő okozója, van-e egyetlen hibás vagy mindkét szereplőnek megvan a maga bűne.
De visszatérek a nyitó mondatomhoz: az ellenzékben valós zavart okozott a Magyar-jelenség. Nem pusztán azért, mert – ahogy ezt az elmúlt másfél évtizedben megszoktuk – nincs pártközi egység, nincs közösen kialakított álláspont, hanem mert egy-egy párton belül sincs. Van, akinek tetszenek az ügy főszereplőjének akcióit, van, akinek nem, van, aki mer véleményt nyilvánítani, van, aki nem.
A zavar okai persze érthetőek: egyértelműnek látszik, hogy Magyar Péter megjelenése, politikai szerepvállalása inkább a baloldaltól visz el szavazókat, és ez már önmagában kritikája az ellenzéki oldalon működő – vagy nem működő – formációknak. A Magyar által megfogalmazott célok döntő többsége ugyanis egybevág mindazok akaratával, akik ezt a Fidesz-világot szeretnék már maguk mögött tudni, amire az ellenzéknek ez a tizennégy év nemhogy elég lett volna, de egyre rosszabb helyzetbe sodorták magukat és a hazai demokratikus viszonyokat. A kormánypárt ezalatt lényegében akadálytalanul építhette ki korlátlan hatalmát, gyűrte maga alá a hatóságokat, médiát, igazságszolgáltatást, különösebb gond nélkül szívta el a szabad levegőt a demokratikus nyilvánosságtól. Erre jön egy sokáig bizonytalan indíttatásúnak tartott figura, a NER egyik haszonélvezője, aki két hónap alatt felforgatta a viszonyokat, és máris messzebbre jutott, mint az erre felesküdött, felkent politikusok.
Hát persze, hogy zavar van: Magyar Péter, ha tényleg talál magának egy pártot – és miért ne találna a 160 bejegyzettből –, akkor nem a Fidesz győzelmi esélyeit rongálja, hanem éppen a Fidesz ellen harcolóékat.
Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Szembe menni vele nem szerencsés, de a támogatása sem ígér sok jót. Legalábbis a várható választási eredmény szempontjából. Az ellenzéki közönség már szeretné látni a regnáló hatalom porba hullását, és ezt az „élményt” e pillanatban Magyar Pétertől reméli megkapni. A Fidesszel szemben felsorakozó pártoknak most azt kellene eldönteni: mi a fontosabb, Magyart kiszorítani vagy elkapni a pillanatot, amikor az Orbán-rezsimet a szakadék szélére lehet sodorni.
Szóval megint baj van: dönteni kell, és közösen.