Bár az életünket továbbra is megkeserítik az imitt-amott felbukkanó, hegymenetre kapcsolt árak, az azonban tény, hogy a korábbi árstopokkal és a kereskedelmi áruházláncokra kényszerített akciózással is dacoló, másfél éves magyarországi hiperinfláció időszaka lezárult. A lakosság fogyasztási szokásait átrendező Európa-rekorder élelmiszerár-emelkedésektől egy időre elköszönhetünk. Mindez még a növögető reáljövedelmek ellenére sem érezteti hatását a kiskereskedelmi forgalom bővülésében. A lakosság még mindig óvatos a bevásárlásai során.
Szomszédságunkban a háború már több mint két esztendeje folyik, s az Oroszország elleni szankciók sem enyhültek, de a mindössze 3,7 százalékos évesített infláció hatására már a magyar kormányzat szótárából is kikerült, hogy a fogyasztói áremelkedés ütemét ezekre a geopolitikai okokra vezesse vissza. Pedig – mint ahogy az az MNB legfrissebb inflációs jelentéséből is kiderül – most jó okkal lehetne arra hivatkozni, hogy az elmúlt év vége óta világszerte megtorpant az infláció mérséklődése. De a forint árfolyamának hetek óta tartó gyengülésére sem hivatkoznak, pedig külső-belső okként ezt is jogosan megtehetnék.
A 2024-es esztendő első három hónapja új fogalommal gazdagította a soha ki nem hunyó inflációs technikákat. Ez a visszatekintő áremelés. Sűrűn élnek vele a telekommunikációs cégek és a bankok. A tavalyi, bőven két számjegyű átlagos infláció növekedési mértékével idén srófolják fel a tarifáikat. Ehhez társul a benzin ára, amely idén már 12 százalékkal nőtt. Mindez előrevetíti annak az esélyét, hogy az év közepéig ugyan a jelenlegi szinten ragad az átlagos infláció, ám az esztendő második felében újabb lendületet kapva a jelenleginek csaknem a kétszeresére kúszik fel a drágulás üteme. Amíg a kormányzat követhető gazdaságstratégia hiányában sodortatja magát a folyamatokkal, addig a jegybank végre azt teszi, ami a dolga. Kiszámítható kamatpolitikájával a pénzügyi stabilitás megőrzésére törekszik. Amíg erejéből futja.