;

NB I;Somogyi Zoltán;Újpest;MLSZ;stadionépítés;szurkolói klub;Somos András;

Somogyi Zoltán (balra) és Somos András fényesebb jövőt remél az Újpest számára

- „Fradisták ne szeressenek minket!”

Ha érvényesül a NER-logika Újpesten, akkor elképzelhető, hogy tompulnak a kormányellenes lelátói üzenetek a Megyeri úton, vázolták fel a tulajdonosváltással járó egyik lehetséges forgatókönyvet a szurkolói klub vezetői.

Egy jogásszal és egy szociológussal ülök szemben, akik az Újpest 1885 Szurkolói Klub alapítóiként igyekeznek becsatornázni a drukkerek érdekeit a klubvezetés látókörébe: a rendszerváltáskor másképp néztek ki a vezérszurkolók, hogy finoman fogalmazzak…

Somos András: Most nem hoztunk sem baseballütőt, sem boxert… Amúgy persze, hogy más arcok vagyunk, ahogy a közeg és az ország is megváltozott 30 év alatt. A 2010-es évek közepén éreztük, hogy lépni kell: akkoriban az UTE Baráti Kör az anyaegyesület kvázi szakosztálya volt, egyre több konfliktus volt a fociklubvezetés, a szurkolók és az anyaegyesület között, ebben a helyzetben az önkormányzat is csak lavírozott az UTE és az UFC közötti zavaros sávban. Nem éreztük otthon magunkat, nem láttunk partnereket, ezért hoztuk létre az Újpest 1885 Szurkolói Klubot, amely szurkolói egyesületként alakult, de sportegyesületi státusza is van.

Somogyi Zoltán: Mi még az egyetemi világból ismertük egymást Andrissal, 30 éves barátság köt minket össze, ha nem több. Gyerekkorunk óta családtagjainkkal ültünk a Megyeri úti lelátón, fociztunk is a szomszédos Vasutasnál, így az újpesti identitás belénk ivódott. Az alappozíció az, hogy az emberben attól alakul ki tartalmas nemzeti érzés, hogy személyes részvételével kötődik kisebb közösségekhez, és ezáltal, ezeken keresztül képes megélni magyarságát: ilyen az Újpest vagy bármilyen más olyan klubszeretet, amelyekre az ember gyerekkorából emlékszik, és közvetlen élményei vannak vele kapcsolatban. Ez erősíti meg a hovatartozás érzését. Természetes volt tehát, hogy létrehozzunk egy olyan szurkolói klubot a szeretett csapatunk erősítésére, amellyel értéket tudunk közölni, hatni tudunk.

Miket értek el?

S. A.: Címerügyben szerintem mi voltunk a sajtóban legmarkánsabban megjelenő olyan egyesület, amelyik alternatív utakat keresett, tehát nemcsak kiálltunk a Megyeri úti stadion elé tüntetni a vállalhatatlan döntés ellen, hanem megkerestük a belga nagykövetet, hogy a honfitárs tulajdonosnál közvetítsen a történelmi címer visszaállításáért. Egyébként mindig próbáltuk a párbeszédet fenntartani, közösen lépni fel az 1930-es BEK-előd Kupa előkerítéséért vagy a közös akadémia­szintű újpesti utánpótlásképzésért.

S. Z.: Generációk nőttek fel úgy, hogy nem találták a magyar fociban az örömöt, ezért inkább a külföldit nézik: nekem és Andrásnak is van olyan külföldi kedvencem, amelyik legrosszabb állapotában sokkal jobban futballozik mint a legjobb állapotban lévő Fradi. Márpedig ez nem jó tendencia. Miközben az igény a fiatalok körében is megvan, hogy láthassanak élőben jó focit Magyarországon. Aki eljön Újpest-meccsre, ezt biztosan láthatja. Értünk is van értelme megszólalnunk.

Kiket, milyen társadalmi státuszú szurkolókat képviselnek?

S. Z.: Évekkel ezelőtt volt egy nagyon erős Fradi–Újpest-élményem: a rendőrség vagy 30 percig lezárta az aluljárót, hogy ne tudjunk kimenni, mert ott utcakövekkel várt bennünket a Fradi-tábor egy része. Ez így nem foci. Miközben a közvetlen közelemben, egy csoportban orvosprofesszor, pincér, bíró, kőműves, jogász, taxis és filozófus egyszerre állt és várta, hogy kijusson a meccsre. Arról beszélek tehát, hogy nem kell diploma a focihoz, ez nem egy elit klub és nem is akarnám, hogy a fociról úgy beszélgessünk, hogy azt valamilyen nagyon erőteljes intellektuális értelmiségi megközelítésbe helyezzük. Pont az ellenkezője az igaz: attól szép az egész, hogy kicsiben leképzi az egész társadalmat és ez ad óriási erőt neki.

S. A.: Fontos, hogy tényleg családi eseménnyé váljon a futball, és mindenki ki tudjon menni, aki akar, majd ugyanígy, haza is érjen. Látom ezt a békés, polgári igényt Budapesten, az emberek szeretnék a gyereküket kivinni egy-egy jó meccsre. Megkérdezik néha tőlem, mennyire biztonságos?

Kétségtelen, van erőszak a stadionokban: verbális mindenképp, az pedig csak egy fokkal jobb a fizikainál.

S. Z.: A barátom, amikor kihozta a meccsre a kisfiát, azt mondta a felesége, oké, de vigyázz a szemüvegére, ne legyen rajta, amikor a stadion felé viszed… Senki nem sajátíthatja ki magának a stadiont, a klubot, főleg, akik ezt agresszíven, fizikai erejük fitogtatásával teszik. De egy értelmiségi sem, aki azt gondolja, csak finoman lehet szurkolni. Az erős szurkolásban hiszek, sőt, azt sem tartom rossznak, ha az egyik szurkolótábor nem szereti a másikat. Attól lesz derbi a derbi, hogy az újpesti ellenszenvvel viseltetik a ferencvárosival és fordítva. A fradisták ne szeressenek minket, nincs ilyen igényem. Ezért teljes félreértés az MLSZ kampánya, ami azt mondja: a gyűlölet nem pálya. Miért ne utálhatná egymást a két tábor? Nem ez a probléma. A rasszizmus, ami sokkal inkább behallatszik a pályákról a tévén keresztül az emberek lakásaiba. És ha az MLSZ-nek kellő bátorsága lenne, akkor leszögezné: ha cigányozás, buzizás, zsidózás van, akkor bizony bezárja aznapra a bazárt, és komoly büntetéssel sújtja a csapatot.

S. A.: Az Újpest-szurkoló ezerféle. Számomra szimpatikus az a hozzáállás: szeressük azt a sokszínűséget, hogy ennyi eltérő gondolkodás megfér a meccsen, mert a klubszeretet a lényeg, az viszont mindennél erősebben köt össze.

S. Z.: Én megengedőbb vagyok még a verekedésekkel is, ha a szurkolótáborok egymás között megbeszélik, hogy a stadionon kívül egy mezőn, rendezett szabályok között megütköznek. Aki szabad akaratából akar ilyenen részt venni, miért ne tegye. Nincs ezzel nekünk dolgunk. Nekünk azzal van a dolgunk, ha valaki a bunyóba az egész klubot, a csapatát be akarja vonni. Senki olyant ne veszélyeztessen fizikai atrocitás, aki ebből nem kér.

Miként viszonyulnak az új tulajdonoshoz, a Mol-hoz?

S. A.: Van egy kivárás, és a szurkolók szándékosan nem is adtak ki közös közleményt, bár kész volt a tervezet, amely rögzítette a célkitűzéseket. Kifejezetten segítő szándékkal íródott az új tulajdonosnak, akinek szerintem szerencséje van: ha tíz százalékkal tesz csak bele több odafigyelést, mint a volt belga tulajdonos, akkor már csak nyerhet. Nem az volt az előddel a baj, hogy üzleti alapon próbálta a futballklubot irányítani, hanem hogy nem tudta, hova került. Fogalma nem volt, mit vásárolt meg, és nem is törekedett arra, hogy megismerje a kincset: a hagyományokat, az egyesület vonzerejét. Érdektelen volt. 

Az érem másik oldala, hogy az egyik legkisebb költségvetésből persze volt bajnoki bronz, megnyert kupadöntők, tehát a belga tulajdonos a saját szegényes projektjében elérte a maximumot.

Nem volt hivatalosan része a NER-nek a klub, de akkor is le kellett mondani meghatározó játékosokról. Volt, amikor a három leghasználhatóbb játékos egyszerre igazolt Fehérvárra… Ez megalázó egy ilyen történelmi klub esetében. Lényegében azt várjuk, hogy az új vezetés álljon ki az értékeinkért, rendszeresen egyeztetve azokkal a sportszerető újpestiekkel, akik társadalmi munkában továbbra is tennének a lila-fehér színekért.

S. Z.: A Mol esetében azt látjuk a világban, hogy tőzsdén jegyzett olajtársaságok nem vásárolni, hanem szponzorálni szoktak focicsapatot. Meglátjuk, mit hoz ez az új üzleti modell. Ha komolyan vesszük, hogy ez is egy üzleti befektetés, akkor magam előtt látok BL-szerepléseket, komoly foci­sikereket, jó áron értékesíthető játékosokat. Szuper évek elé nézünk akkor. Remélem, nem egy másik forgatókönyv valósul meg, mert ha az Újpest is ugyanúgy része lesz a NER-sportlogikának, és csak azért volt a vásárlás, mert a meccseinken megjelentek korábban a kormányellenes lelátói üzenetek, akkor nem tudunk előrelépni. Azt állítom, hogy amíg nem lesz igazán véres megélhetési verseny a magyar futballban, és az állam mindent megold, addig nem lesz változás. 

A miniszterelnök szereti a focit, ért hozzá a maga módján, rakosgatja is a bábukat, eldönti, mi történhet a magyar futballban. Amíg azonban ez határozza meg a sportágat, nem várható nemzetközi értelemben vett kilábalás.

Optimista vagyok mégis: azok veszik kézbe Újpesten a gyeplőt, akiknek menedzserszemléletük van. Ráadásul az új ügyvezető, Benczédi Balázs jó menedzser, focizott Újpesten, nagyon erősen lila-fehér érzületű ember...

S. A.: Önmagában már az is megnyugtató, hogy nem Ferencváros-szurkoló az ügyvezetőnk, mert erre is volt már példa… Tehát jó eséllyel az motiválja, hogy a legjobbat tegye a klubnak.

Például rendezi a stadionkérdést?

S. Z.: Ha megnézzük, hogy hol és milyen stadionok épültek, akkor azt gondolom, hogy ez lassan jár az Újpestnek is. Korábban sem értettem ezzel egyet, és most is nagyon nehéz abba beletörődnöm, hogy a stadionépítést állami, adófizetői program keretében teszik. Az viszont egy játékelméleti kérdés: ha mindenkinek jár és jut, akkor miért pont Magyarország második legnépszerűbb csapata maradjon ki ebből?

S. A.: A pénteki meccset a ZTE ellen korszakváltó eseményként harangozzák be a szervezett szurkolói csoportok, merthogy gyakorlatilag ez az új korszak első meccse. Remélem, szép korszak kezdetéé. Mi ott leszünk.

Világossá tette, ha volt iskolatársai az életüket adják a hazájukért, ő sem tehetne másként.