A vezérnek új beszédírója van. Néhány éve a „Hello Röfi!” köszöntés is jelezte, hogy egyre kevésbé telik világot járt ösztöndíjasokra, vagy hogy a szorgos jelölt a távolban az indián folklórt tanulmányozhassa. Az utóbbi néhány hét szövegei minden kétséget kizáróan mutatják, hogy az új beszédíró valamelyik moszkvai szotyiakadémiáról – még csak nem is fociakadémiáról – érkezett, annyit foglalkozik a szemétdombbal.
Abból, hogy az általa írt beszédek kedvenc fordulatává a „történelem szemétdombja” vált, azt a következtetést is megkockáztatom, hogy az első változatok nem is magyarul, hanem oroszul íródtak. Valószínűleg Lenin és/vagy Sztálin műveinek felhasználásával, hiszen a történelem szemétdombja kifejezés náluk fordult elő oly gyakran. Ám a moszkvai szotyiakadémia szorgos hallgatója még nem tudott a liberalizmussal is megismerkedni, nem ismeri a magyar liberálisokat, tudása Moszkvából ered, éppen ezért küldhette a március 15-i ünnepi beszédben a liberalizmust a történelem szemétdombjára.
MAGYAR LIBERALIZMUS. A moszkvai szotyiakadémián, de a felcsúti fociakadémián sem tudnak arról, hogy hazánk modernkori felemelkedésének főszereplői a reformkor liberálisai, a reformországgyűlések szereplői, többnyire jogvégzett köznemesek vagy éppenséggel arisztokraták voltak. Nyilván a moszkvai szotyiakadémián, de még a felcsúti fociakadémián sem hallották gróf Széchenyi István, báró Wesselényi Miklós, báró Eötvös József, gróf Batthyány Lajos, gróf Szapáry Antal, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos, Klauzál Gábor, Lónyay Menyhért, Vörösmarty Mihály, Degré Lajos, Lovassy László, Nyáry Pál, Pázmándy Dénes, Pulszky Ferenc, Beöthy Ödön, Kubinyi Ödön, Almásy Pál, Szacsvay Imre, Szemere Bertalan, Teleki László, Vukovics Sebő nevét. (Nem soroltam fel az első népképviseleti országgyűlés valamennyi képviselőjét, így pl. Görgei Artúrt vagy Damjanich Jánost.) A vezér, talán a beszédírója is – meglehetősen érdes, mondhatni bunkó fordulatuk szerint - szívesen kapaszkodna arra a szemétdombra, amelyre szerintük a történelemnek ezeket a férfiakat vetnie kellene.
Értem én, hogy a moszkvai szotyiakadémia vagy a felcsúti fociakadémia hallgatójának mit sem számítanak a liberális értékek, így az egyének jogai, a személyes szabadság, a szólás- a gyülekezési szabadság, a sajtószabadság, a lelkiismereti szabadság, még kevésbé a magántulajdon szentsége. Tudjuk, a liberalizmust a történelem szemétdombjára küldő vezér számára is papírrongy a törvény, hiszen holnap azt rendel törvénybe, amit az általa megszerezni kívánt javak törvényesnek álcázott birtoklása érdekében kívánatosnak tart.
A vezér csak azért végzett jogi egyetemet, hogy különös szakértelemmel, két lábbal tiporja a földbe a jogot. Még csak hírét sem hallotta annak az alapigazságnak, amit Deák Ferenc az 1839–40-es országgyűlésen mondott: „A szorgalomnak két hatalmas rugója van: szabadság és tulajdon. Két hatalmas ösztön ad a polgárnak erőt s lelkesedést a hon védelmében, s e két ösztön: szabadság és tulajdon. Csak két erő köti biztosan a népet honhoz és törvényhez, s e két varázserő: szabadság és tulajdon.” A vezér mint ördög a tömjénfüsttől, úgy irtózik Kossuthtól. Azon a szotyiakadémián, ahol az ő beszédírója végzett, Kossuth Lajos neve a patás ördögével volt azonos, hiszen Kossuth mondta azt: „Én a szabadság embere vagyok. A szabadságé mindenütt és mindenben.”
A BRÜSSZELI SZEMÉTDOMB. A moszkvai szotyiakadémián végzett beszédíró számára a magyar történelem ismeretlen, ezért is írhatta bele a március 15-i beszédbe, hogy nem állunk meg Schwechatnál (nem tudva, hogy ott vereséget szenvedtünk). A beszédírónak meg küldő gazdájának, Putyinnak és a beszéd felmondójának, a magyar vezérnek egyetlen dolog volt fontos: az európai stabilitás és béke megroppantására irányuló szándék: ezért akarta a moszkvai eredetű, a vezér szájába adott szózattal elfoglaltatni Brüsszelt.
Ám a szemétdomb fordulat benne maradt a moszkvai szotyiakadémia szorgos hallgatójának fejében, ezért nem hagyta ki a vezér által éppen Brüsszelben – noha zárt körben – tartott beszédből sem, mondván, hogy a brüsszeli bürokraták is a történelem szemétdombjára kerülnek. A szotyiakadémia lelkes hallgatója valószínűleg nem ismeri a környezetgazdálkodás, a „körforgásos” gazdaság alapvető törvényeit sem: a történelem szemétdombját sem lehet túlterhelni, annyian kerülnének a vezér jóvoltából oda, hogy újrahasznosítva csőstül jönnének vissza.
Azt még csak értem, hogy a liberalizmust vagy a liberálisokat a világ minden részéből szeretné a sok populista, nacionalista, fasiszta együttes erőfeszítéssel a történelem szemétdombjára vetni. A Világ zsarnokai, egyesüljetek! jelszót harsogva Trump, Putyin, Hszi Csin-ping, Bolsonaro, Wilders, Fico egy emberként küzdenek a szabadság, a verseny, a nézetek szabad áramlásával szemben, helye van köztük a magyar zsarnokság megvalósításáért küzdő magyar vezérnek is. Az azonban embert próbáló feladat, hogy magában Brüsszelben is létrehozza a történelem szemétdombját, és odavesse mindazokat a brüsszeli bürokratákat, akiktől pénzt kérincsél, akiktől barátai, családtagjai és hívei számára a gazdagodás forrásait várja.
A magyar vezér moszkvai szotyiakadémián végzett, szorgos beszédírója, sőt maga a magyar vezér sem tudja, hogy a brüsszeli bürokraták a dán, a holland, a német, a francia, az olasz, a spanyol adófizetők befizetéseit gyűjtik össze és fordítják a közösen elhatározott célok megvalósulására, például az elmaradott magyar régiók felemelkedésének elősegítésére. Még ha a brüsszeli bürokratákat a magyar vezér a történelem szemétdombjára veti is, szembe találja magát a dán, a holland, a német, a francia, az olasz, a spanyol adófizetőkkel, akik azért hibáztatják a brüsszeli bürokratákat, mert nem elég keményen védték az ő pénzüket az olyan haramiáktól, mint amilyen a magyar vezér és egész pereputtya.
Mi lesz, ha Brüsszelben minden nyugat-európai adófizető kaszára-kapára kel, hogy a magyar vezér által vezetett „kalandozó magyarokat” Augsburg mögé visszavesse?
Mi erre a moszkvai szotyiakadémia szépreményű beszédírójának a válasza?
A MAGYAR KISKAKAS FÉLKRAJCÁRJA. A magyar vezér valószínűleg azért szeretett bele a „történelem szemétdombja” kifejezésbe, mert éppen fordított helyzetbe került, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja című ismert magyar népmese kiskakas hőse. A mesében a kiskakas gyémánt félkrajcárját a török császár veszi el, és a visszaszerzését megakadályozandó hiába bocsát a kiskakasra tüzet, vizet, veti darazsak közé, végül mégis vissza kell, hogy adja az „ebül szerzett” jószágot. A meséből kilépve, a valóságban a magyar vezér és pereputtya évtizede rabolja az európai adófizetők pénzét. Szeretné megtartani a rablott jószágot, aminek érdekében mindent és mindenkit jogtalansággal vádol.
A magyar vezér volt már liberális, mi több, részese a brüsszeli bürokráciának, úgyhogy nem másról beszél, hogy mindenki más is kerüljön oda, ahová ő, a magyar vezér már évtizede jutott: a szemétdombra. Az egyetlen nehézség csak az, hogy a félkrajcárt már senki sem szeretné a „történelem szemétdombján” kukorékoló kiskakas, a magyar vezér csőrébe adni. Akkor sem, ha egyre hangosabban járja pávatáncát a szemétdombon.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.