Két hónap múlva tartják az első dupla választást idehaza, a kormánypárti rafinériának és a kétharmadnyi „bátraknak” köszönhetően június 9-én az EP-választásokhoz kapcsolódva az eredendően csak ősszel esedékes önkormányzati voksolást is lezavartatja a hatalom. Eredendően úgy tűnt, a kormánypártok a határidők átírásával hátra dőlhetnek, ám azóta kiderült, lehet, túl nagyot akartak markolni, s a Rogány-Habony Művek eddig precíz éceszgéberei tök…, izé, lábon lövik magukat. Merthogy a kegyelmi botrány, majd az ezt meglovagoló, s az elmúlt másfél hónapban a belpolitikát tematizáló Magyar Péter-féle új erő láthatóan nemhogy kavicsot, de sziklákat hajigált a lassan másfél évtizede pangó állóvízbe.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy gyökeres változások várhatók a voksoláson, bár a közvéleménykutatások alapján a Fidesz-KDNP szavazótábora látványosan amortizálódik, s a kegyelmi botrány adta magas labdánál megint luftot ütő ellenzéki pártok körében is nagy a tanácstalanság: egyik fél sem tud mit kezdeni az egyelőre egyemberes, de annál látványosabb eredményeket bemutató új szereplővel. A zavar jól érzékelhető, hiszen a kampány hivatalosan csak április 20-án kezdődik, ám az állami háttérrel finanszírozott kormánypropaganda már sokszázmilliót tapsolt el Magyar Péter amortizálására, a jóval kisebb büdzséből gazdálkodó ellenzék pedig a kevésbé hatékony kommünikéivel próbálja felszínen tartani magát. Magyarnak viszont záros határidőn belül találnia kellene egy bejegyzett szervezetet, mely a keblére öleli hivatalosan is, különben csak a lelátóról kiabálhat tovább, ami egyet jelent a süllyesztővel. Mindezek azt jelzik, a korábbi EP- és helyhatósági választásokhoz képest intenzívebb, izgalmasabb két hónap áll az ország előtt, megannyi kényszeredett alkuval, gyűlölködéssel, személyeskedéssel, a rendszerváltás óta vélhetően a legdurvább-mocskosabb kampánnyal. Mert ne legyenek illúzióink: mindig van lejjebb, ebben az egyben nagyon egységes a hazai politikai elit.