világzene;Besh o droM;

„Muzsikálunk és nem harcolunk egymással”

Negyedszázados születésnapot ünnepel új albummal és koncerttel a Besh o droM. Pettik Ádám Bristolban, a többiek Budapesten, Barcza Gergő Jeruzsálemben dolgozott a lemezen. Utóbbi a közös távmunka mellett az október 7. utáni izraeli mindennapokról és az elengedésről is beszélt a Népszavának.

Hová lesz a séta? címmel jelent meg a 25 éves Besh o droM – lovári nyelven: „Üld meg az utat” – zenekar legújabb albuma a Fonó Kiadó gondozásában. A lemez létrejötte bizonyítja, hogy a világzenét játszó együttes közös munkáját az egymástól való ötezer kilométer távolság sem akadályozza.

– Amióta demokratizálódott a hangfelvétel-készítés, azóta ha valaki ért hozzá, otthon is föl tudja venni már megfelelő eszközökkel a saját szólamait. Egyébként is a mai világunkban már szinte minden végezhető a virtuális térben – feleli Barcza Gergő, a zenekar alapítója a kérdésre, hogyan tudtak távmunkában lemezt készíteni. – Csak az együttzenélés lehetetlen, a zenében a tizedmásodperces időeltérés is zavaró. De a próbának az a lényege, hogy valaki hoz egy ötletet, vagy egy vázlatot, vagy valamilyen félig vagy teljesen kész dolgot, és a többiek reagálnak rá, megosztják az ő ötleteiket, ellenérzésüket, vagy lelkesedésüket, és ezt kiválóan lehet csinálni online térben is. Már az előző lemezünk is így készült – meséli, majd a részleteket firtató kérdésre azt feleli: – Ezt levélváltáshoz hasonlóan kell elképzelni. Az albumon lévő tíz szám közül hét úgy készült, hogy én összeraktam egy konkrét vázlatot Jeruzsálemben a stúdiómban, és elküldtem a partneremnek, a Bristolban élő Pettik Ádámnak. Ő hozzátette a maga ötleteit, csiszolgattuk kicsit az anyagot, aztán konzultált a Budapesten lévő dobosunkkal, Szumper Ákossal, aki fölvette, és innentől kezdve már ment minden a maga útján. Mindenkitől megkaptam a feljátszott anyagot, megkevertem, mastereltem az albumot. Ádám és Hámori Máté gitárosunk dalait ugyanezzel a módszerrel készítettük el, csak akkor tőlük indult a vázlat. Egyetlen olyan szám került az albumra, ami egy közös zenélést felidéző virtuális jamszerűség eredményeképpen alakult. Ez is nagyon érdekes volt. Én kaptam egy groove-ot, egy ütős sávot Ádámtól, arra rájátszottam azt, ami hirtelen kijött belőlem. Visszaküldtem neki, ő arra reflektálva felütötte a végleges szólamát, és már kész is volt, ez lett az album záró száma – mesél a két éven át tartó munka módszereiről.

– Ez egy olyan anyag, amin nagyon sokat dolgoztunk, és jól összefoglalja az elmúlt negyed évszázadunkat. Nagyon szeretnénk, ha minél több emberhez eljutna a világon. Nyitottunk egy Patreon-oldalt is, ahol azokat a támogatókat keressük, akik függetlenül mindentől havi egy-két sör áráért hajlandóak minket támogatni, hogy azt csináljuk, amit amúgy is csinálnánk, ha nem keresnénk vele egy fillért sem, a muzsikát – beszél arról Barcza Gergő, mennyire fontos nekik a zene.

A Besh o droM ma este a Dürer Kertben ünnepli jubileumát, ám Barcza Gergő nem tud ott lenni a koncerten. – Háborús országban élek, ahol olyan borzasztóan magasak a repülőjegyárak, hogy nem akarom ráterhelni a zenekarra a hazautazás árát – indokolja a fájó döntést, majd hozzáteszi: – Amikor azt választottam, hogy itt élek a családommal, akkor ez is benne volt a pakliban. Nem ígérte senki, hogy itt mindig béke lesz – magyarázza.

2012-ben másodszor költöztek Izraelbe. Megkerülhetetlen a kérdés: mennyire érződik a mindennapjaikban mindaz, ami október 7-én történt, és azóta történik Izraelben? – Minden megváltozott itt, és sok minden nem is fog visszaváltozni, azt hiszem. A kulturális események a takaréknál is alacsonyabban égnek, mert senkinek nincs kedve vidámkodni úgy, hogy közben százharminchárman fél éve senyvednek a Hamász fogságában. Ennek ellenére zenészként el lehet boldogulni, mert az emberek továbbra is házasodnak, továbbra is tartanak családi eseményeket, és ezeknek itt kötelező része az élő zene. De maga a kultúra, és kulturális rendezvények egészen mások, mint voltak.

Barcza Gergő szerencsének tartja, hogy október 7. előtt be tudták fejezni a lemezt: – A terrortámadás után hónapokig hangszert se fogtam a kezembe, ami addig soha nem fordult még elő. Aztán kénytelen voltam visszarázódni, de ez egy egészen másik valóság, mint előtte. Az ország északi részéről a rakétázások miatt százezres nagyságrendű tömegek vannak kitelepítve, Gáza mellől úgyszintén. Szinte minden családban van valaki, aki tartalékos szolgálaton van, az elraboltak családjai is itt élnek körülöttünk. A háború rányomja bélyegét a mindennapokra, még most is, és ez művészileg sok-sok módon kifejeződött. Rengeteg dal született itt azóta a háborúról, a történtekről – írja le a helyzetet.

Azon az októberi hétvégén az Izrael déli részén a Gáza mellett zajlott Nova fesztivál tömegmészárlás helyszínévé vált. Adja magát a kérdés: Mikor lesz vajon újra fesztivál Izraelben? – Nemrég volt Purim, egy városi rendezvényen játszottam. A Purim alapvetően nagy vigasság, idén nagy dilemma volt, hogy hogyan lehet úgy vigadni, hogy mégsem vigadunk. Megkértek minket, hogyha lehet, akkor ez alkalommal ne a legvidámabb, inkább egy nyugodtabb műsort vegyük elő. A függetlenség napján óriási városi rendezvények szoktak lenni mindenhol. Most azon gondolkodnak, hogy hogyan fogunk illő módon örülni a függetlenségnek, de közben mégsem sérteni senki érzéseit.

Kérdés, hogy október 7. és az azóta történtek után el tudja-e képzelni arab és zsidó művészek, zenészek együttműködését. – Nagyon sok olyan projektben vettem részt, ahol arabok és zsidók együtt zenélnek, és ezt nagyon fontos dolognak tartottam, mert arab kollégáink izgalmas, csodálatos kulturális hátteret hoztak. Ám régen is mindig az volt a tapasztalat, hogy az arab kollégáink valahogy egy ponton mindig kénytelenek voltak hátralépni, a család, barátok, vagy tanárok nyomásra. Most éppen nincsenek ilyen együttműködések. De ez nem jelenti, hogy nem lehet felvenni újra a fonalat. Mi izraeli zenészek – arabok, zsidók, muszlimok, keresztények – muzsikálunk és nem harcolunk egymással. Ez sosem volt kérdés.

A mai magyar kulturális életben fontos kérdés, szabad-e demonstráción használni egy-egy zenét. Barcza Gergő 12 éve nem él Magyarországon, ezért az aktuális kérdésre nem tud válaszolni, de úgy érzi, a kész alkotásnak megvan az önálló élete. – Én művészként úgy vagyok vele, hogy bármi, amit kiadtam a kezemből, elengedtem. Nincs már ráhatásom se hangilag, se játékilag, se művészileg. Kilőttük a rakétát, és én már csak figyelhetem a röppályáját, hogy mi lesz belőle.

Infó

Besh o droM: Hova lesz a séta? Fonó Budai Zeneház, 2024.

25 éves jubileum – koncert. Vendég: Kale Lulugyi. Április 12. 19 óra, Dürer Kert