„Volt egyszer egy kisfiú. Kivételesen okos, kivételesen érdekesen gondolkodott, hatévesen törtekkel számolt. Amikor iskolába ment, azt hittük, könnyű lesz, hiszen rendkívüli képességekkel rendelkezett. Hát, nem volt az. Rengeteg csalódás, kudarc érte úgy a tanárok, mint a társai részéről. Elveszett az önbizalma, elrejtette igazi valóját. De a sorba nem tudott beállni. Olyan erős belső tartása, igénye volt, hogy nem tudta megadni magát a középszerűségnek. Rögös volt az út, sokat sírtunk, küzdöttünk. Minden áldott nap a felére zsugorodva kaptuk vissza délután a kisfiút az iskolából. Anyaként én is elbizonytalanodtam: talán mégsem olyan okos?" – mesélte Kondorosi Ildikó. ,,És akkor meghallottam egy rádióműsorban Gyarmathy Éva pszichológust. Mintha az én kisfiamról beszélt volna. Akkor, ott felcsillant egy reménysugár. Megtaláltuk a Tehetségműhely Alapítványt. Heti egyszer jártunk, én nem is tudtam, mit csinálnak ott egész nap, de a kisfiú szerette. Boldog volt, megnyugodott. Már az iskola sem frusztrálta. Kinyílt, rájött arra, hogy nagyon értékes. Hogy vannak még hozzá hasonló gyerekek. Jártak múzeumba, csináltak filmet, labirintust, beszéltek rímekben, voltak teaházban, találkoztak igazi geológussal, rengeteget játszottak és tanultak, kötöttek igaz barátságokat. Megváltás volt ez számára… A kisfiú pedig azóta felvételt nyert Európa egyik legrangosabb finn egyetemére, lett önbizalma egy önálló élethez, boldog. Így mi is boldogok vagyunk és nagyon hálásak az egész csapatnak, hogy nem hagyták elveszni a kincsünket” – idézte fel Ildikó a történteket.
– Az alapítvány programja egyedülálló, hiszen kisiskoláskorú gyermekek kiemelkedő képességterületeit komplexen bővítjük, szélesítjük – avat be Potocki Ferencné Ági, a szervezet vezetője. Minden gyermek másban erős vagy gyenge, a habitusától, érdeklődési területétől, neurológiai és szociokulturális hátterétől, érzelmi sajátosságától függően más-más tevékenységben találja meg az örömét, más területen igényel segítséget, ezért a programban részt vevő gyerekeket azon túl, hogy rendkívül elfogadó és szeretetteljes légkör fogadja, a tevékenységek igen széles tárháza is várja.
Az alapítvány minden évben egy ernyőtémát választ, ami meghatározza az adott évet, egyben egy összekötő tematikus kapocs a különböző tevékenységi területek között. Ilyenek voltak például a környezetvédelem, az időutazás, a világ körüli utazás, a kommunikáció. Ez a holisztikus látásmód, a különböző témájú ismeretek összehangolása, a tudományterületek közötti kapcsolódási pontok felfedezése nemcsak segíti a gyerekeket abban, hogy jobban értsék a rendszerek működését, hanem nagyon élvezik is ezeket a felismeréseket.
De hogyan is néz ki egy nap a tehetségműhelyben? A gyerekek ráhangolódásként játékkal kezdenek: szabadon választhatnak a logikai és társasjátékok széles kínálatából. Ezek között számos olyan is van, amelyet ők maguk készítettek vagy díszítettek. A foglalkozások között közös séta, játszóterezés, ebéd, csendes pihenő és olvasás szakítja meg a munkát. Délelőtt vitafórumot tartanak, ahol egy, a gyermekek számára érdekesnek ígérkező témát járnak körbe. Csoportokat alkotva, szabadon, egymás meglátásaira is reagálva fejthetik ki véleményüket az adott témával kapcsolatban, és miközben megtanulják, hogyan lehet kulturáltan véleményt formálni, érvelni, ellenérvelni, a másikra odafigyelni, az eltérő álláspontokat elfogadni, megtapasztalják azt is, hogy semmi sem fekete vagy fehér, és hogy egy dolgot ezerféleképpen lehet megközelíteni.
A XXI. században elengedhetetlen a digitális képességek fejlesztése is, ami azonban nem egyenlő a céltalan kütyünyomkodással. Az alapítványnál ezeket a tevékenységeket is korcsoportos bontásban végzik. Az óvodás gyerekek önfeledten szurkolnak egymásnak, hogy ki tudja ügyesebben kivezetni a labirintusában ragadt programozható robotegereket. Magát a labirintust is ők készítik építőkockából, papírtéglákból vagy éppen könyvekből. Van, amikor ez a labirintus egy állatkertet mintáz, máskor egy autóutat zebrákkal, lámpákkal. A robotegereket is a gyerekek programozzák be, hogy a kívánt úton haladjanak. A kisiskolások már komolyabb feladatot kapnak: a „MARScassone” projekt keretében a jövőbeli Mars-bázist tervezik meg és építik fel. Az asztalon laptopok, MicroBitek, habkarton, forrasztópáka, LED-ek hevernek, és mindenki sürög-forog, hogy összeálljon a nagy mű.
De sok más projekttel is foglalkoztak már az alapítványnál, ezek a színek, a számok világába vezető, vagy korokon átívelő, a világ természeti és kulturális csodái által inspirált művészettörténeti utazások voltak. – Az időutazás során például az őskor barlangrajzai nyomán közös graffitit készítettünk kivágott stencilekkel és festékspray-vel, az egyiptomi hieroglifák képírását a mai emojikhoz kapcsoltuk, görög labirintust terveztünk kézi rajzzal és számítógépen, saját iniciálét festettünk az arany főszereplésével. A Kul-túra projektben mágneses építőjátékkal az Eiffel-torony makettjét próbáltuk közösen felépíteni, a híres ljubljanai sárkányt egy színes képregényen elevenítettünk meg, az ausztrál őslakosok »pöttyözős« festészeti stílusával mesés állatfigurákat készítettünk, a prágai óratorony ihletésére örök órát terveztünk – sorolta az alapítvány vezetője.
Érthető, hogy a gyerekek reggelente miért érkeznek csillogó szemmel ide, és habár „végigdolgozzák” a napot, mégsem akarnak hazamenni.
