A kegyelmi válság kitörésekor az ellenzék biztos kézzel kiválasztotta a sehová sem vezető tévutat, és a válságba sodródó Orbán-rezsim elleni teljes támadás helyett kampányt kezdett a köztársasági elnök megválasztásáról szóló törvény módosításáért. Ezzel szerencsésen kihagyta a mélyülő válság kihasználására feltáruló nagy történelmi lehetőséget, viszont egyértelművé tette, hogy van esély a harmadik út kialakítására - amit bizonyít az azóta is tartó diadalmenet.
Már forrongott a politikai válság után a társadalmi válság is, de
az ellenzék még a nagy tavaszi lázongás és a lebénult kormányzati válságkezelés idején sem jutott el a tömeges mozgósításig, hanem újabb tévutat választott az előrehozott választások követelésével.
Ez a követelés megint csak többszörösen értelmetlen: a Fidesz önfeladását, a mélyülő válság teljes beismerését tételezi fel, másfelől az ellenzéknek éppenséggel mindene van, csak választói többsége nincsen. Legalábbis a gyorsan kavargó és olykor egymásnak is ellentmondó közvéleménykutatási eredmények a földrengések ellenére egy egyszerű többséget sem ígérnek, még akkor sem, ha elfeledkezünk a lebirkózásra váró jelenlegi kétharmados Fidesz-többségről.
Az ellenzék tehát az előrehozott választások követelésével az utóbbi hetekben újabb zsákutcába manőverezte magát, de azt legalább biztosan lehet tudni, hogy immár az ellenzékről - lévén egyre inkább feldarabolt - többes számban érdemes beszélni. A DK által megálmodott „többségi” ellenzék az ellenzéken belül is egyre inkább morzsolódik, a Vitézyvel a Fideszhez áttántorgott LMP-vel és a ködbe vesző, csak jajkiáltásokat hallató Jobbikkal. A Kutyapárt viszont örömmel vette tudomásul, hogy a DK elkezdett vicceket mesélni, és így feltárult előtte a komoly, szakmailag is értékelhető politikai tevékenység mezeje. A Momentum pedig egyre csak keresi, de nem találja saját magát idehaza, míg két képviselője csodát csodára halmozott az Európai Unióban. Olyan nagy csoda lenne ezek után, hogy az ellenzékváltást elutasító hagyományos baloldali ellenzék, illetve a saját hangját egyre csak kereső, de megtalálni képtelen Momentum, valamint a kavargó kispártok mezőnyében megnyílt a tér egy harmadik erő előtt, amit lelkesen fogadnak városban és vidéken egyaránt?
Az Európai Uniót támogatni mindaddig üres szlogen, amíg az adott párt maga nem európaizálódik programjában, felépítésében és stílusában is. Ez mindenekelőtt a DK-ra érvényes: naponta közli az álmait a politikai jövőjéről, de nem tesz semmit a saját megújulásáért, sőt az önimádat fokozódásával csúszik visszafelé. Egyre nagyobb támogatási százalékokat képzel magának, de nem járja a vidéket platós teherautóval, megdolgozva a tömegek általi, lelkes fogadtatásért, a független értelmiségben pedig újabb és újabb csalódást vált ki „városi” szereplésével, szakmai megszólalásaival.
Nagyon fontos a júniusi dupla választás, de még fontosabb az, hogy az ellenzék hanyatlása már régóta tart, és a júniusi választásokon való szereplés a megújulás lehetőségét adja - vagy adhatta volna. Mert enélkül folytatódik a lecsúszás rémtörténete 2026-ig.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
