Waterloohoz két évszám is kapcsolódik. Az egyik: 1815. A másik: 1974. Az utóbbi esztendőben énekelte-játszotta el az Abba a Waterloo című számot az akkor húsz éves Eurovízió brightoni dalfesztiválján. Egy hónappal később, május 4-én – éppen fél évszázada – ez a szerzemény vezette a Melody Maker című brit szaklap slágerlistáját. Két hétig volt az élen, kilenc hétig a listán. Belgiumban, ahol a waterlooi csata zajlott, a dal öt hetet töltött az első helyen. A kislemezből világszerte 6 millió példány kelt el. Az Abba legnépszerűbb számából, a Fernandóból 1976-ban 10 millió. A svéd kvartett korongjaiból összesen 385 milliót értékesítettek.
Brightonban úgy nyert az északi négyes, hogy a tíztagú angol zsűritől egyetlen pontot sem kapott. A házigazdák a magát amúgy ausztrálnak valló Olivia Newton-Johnt és a Long Live Love-ot forszírozták, de csak a negyedik helyig tudták tolni. Az „ezüstérmet” Gigliola Cinquetti és a Si című szám vitte el. Ám Itáliában nem közvetítették egyenesben a fesztivált, mert május 12-én tartottak népszavazást a válási törvény megerősítéséről, illetve elvetéséről, és az olasz dalban 14-szer fordul elő a címadó si (igen) szócska. Ezért az állami televízió vezetői úgy döntöttek: csak a népszavazás után, felvételről sugározzák a műsort.
Az Abba eredetileg svédül nyomta a Waterloo-t, de Brightonban már angolul adta elő. A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt bárgyú dalocska. Az a két sor, hogy „my fate is to be with you / Waterloo, finally facing my Waterloo (a sorsom az, hogy veled legyek, és végre szembe nézzek az én Waterloommal) ugyanúgy telitalálat, mint az a bemondás: „I feel like I win when I lose” (úgy érzem, nyerek, ha veszítek).
A középgeneráció és az idősebb korosztály külön öröme volt, hogy az Abba visszahozta a tiszta, gondozott külsőt és a konszolidált muzsikát.
Tagjai ízléses sztárruhában, fényes, frissen mosott hajjal jelentek meg a színpadon, és csak úgy vakított a fogsoruk. Ráadásul a két házaspár a nyugodt, megértő, vidám családi életet jelképezte-közvetítette. Más kérdés, hogy utóbb nemcsak az együttes bomlott fel, hanem a két házasság is: Anni-Frid Lyngstad és Benny Andersson, valamint Agnetha Fältskog és Björn Ulvaeus egyaránt elváltak. „Nem számít – mondta Andersson –, mert amit együtt elértünk, az összetart bennünket.”
Ulvaeus is megemlítette: „Nehéz felfogni, hogy az Abbának valahogyan sok millió életet sikerült megérintenie szerte a világon, generációról generációra.” Ugyanakkor azt nyilatkozta a Daily Mirrornak: nem emlékszik az Eurovízió-fesztiválra. „Mintha ott sem lettem volna. Az emberek azt kérdezik tőlem, kiadom-e az emlékirataimat, de olyan rossz a memóriám, hogy még ha akarnám, se tudnám megírni azokat.” Fältskog hasonlóképpen emlékezett: „Néha képeket és klipeket nézek, s nem tudom, hol és mikor készültek – mesélte. – Azt tudom, hogy nem akartunk lemondani egyetlen koncertet sem; ha valaki megfázott vagy belázasodott, akkor is színpadra állt és énekelt.” Érdekes, hogy Frida Lyngstad már a hetvenes években arról beszélt: „Depresszióba eshetek, sötét időszakok törhetnek rám, amikor minden nehéznek és leküzdhetetlennek tűnik. Az ember olyankor azt gondolja, minden értelmetlen és unalmas. Újra fel szeretné építeni magát, változtatni akar az életén. Néha még az is eszembe jutott: abbahagyom az éneklést. De rögtön felrémlett bennem, hogy akkor vajon mit csinálnék?”
Így aztán nem mehet feledésbe – az S. O. S.-en, a Mamma mián, a Dancing Queenen, az Hasta Mañanán, a Why Did It Have to Be Me-n, a Chiquititán, a Thank You for the Musicon vagy a The Winner Takes It All-on túl –, hogy a bandának a Waterloo megjelenése előtt 7,2 millió svéd koronás forgalma volt, majd ez az összeg 1978-ban már 86 millióra, a tiszta bevétel pedig 50 millióra rúgott. A Volvo után az Abba lett Svédország legjelentősebb exportterméke. Hogy aztán az autógyártót is megelőzze.
Amúgy hány ötven éves Volvót újítottak fel szerte a világon? Az Abba 1974-es Waterloo albumát viszont százezer számra adták ki a félszázados jubileumon. Ilyen diadalmenetet a vereség szinonimájával kapcsolatban még senki sem látott.