Salman Rushdie;

Salman Rushdie kiírta magából traumáját

Knife (Kés) címmmel világszerte most napvilágot látott könyve alkalmából számos interjúban világította meg, miért tartotta fontosnak eredeti vonakodását leküzdve az utókor számára is megörökíteni a vele történt drámát.

Az elmúlt napokban, a Knife, Meditations after an Attempted Murder (Kés, Meditációk egy gyilkossági kísérlet után) nagyon várt megjelenése kapcsán ugyanúgy tele volt a brit média az indiai származású brit, jelenleg New York-ban élő íróval, mint 1989-ben, amikor a részben Mohamed próféta által inspirált Satanic Verses (A sátáni versek) megjelenése után Khomeini ajatollah, Irán akkori legfelső vezetője fatwát hirdetett meg, kivégzési parancsot adott ki ellene. A most 76 éves író közel egy évtizedig bujkált Londonban és csak akkor, 1998-ban lélegzett fel, amikor Teherán hivatalosan megszüntette fenyegetését. Ahogy később a New Yorker magazinnak fogalmazott, "idővel úgy érezte, nagyon régen történt már meg ez a dolog és tovább lehet lépni".

Hadi Matar, a New Jersey-ben élő 24 éves síita iszlám szélsőséges úgy látszik, nem tudott a gyilkos végzés visszavonásáról és amikor a Booker-díjas Rushdie 2022. augusztus 12-én az informális, nyitott New York-i Chautauqua Intézet színpadán, ironikus módon épp egy, az írók biztonságának védelméről szóló beszélgetésre készült, felugrott a dobogóra és tizenöt késszúrással borzalmas, részben maradandó sérüléseket okozott neki, hathetes kórházi kezelésre kényszerítve.

Az író a Kés kiadása alkalmából adott interjúiban elmondta, először képtelennek érezte magát a történtek papírra vetésére, de hirtelen rájött, hogy "nevetséges" lenne, ha bármi másról írna. 

Arra azonban nem tudta rávenni magát, hogy nevén nevezze azt a merénylőt, aki nem ismerte be bűnösségét és akinek perét őszre halasztották, hogy legyen ideje elolvasni a könyvet. Margaret Thatcherre hivatkozva, "aki nem volt hajlandó megadni az ellene irányult terrorakció elkövetőinek a publicitás oxigénjét", csak "A"-ként - assassin (merénylő), assailant (támadó), adversary (ellenség), ass (seggfej) - emlegeti.

Mind a könyvben magában, mind, többek között a BBC-nek adott nyilatkozataiban grafikus részletekkel szolgál sérüléseivel kapcsolatban. Finnyás olvasók jobb, ha elkerülik, amint az "orcájára kifolyt jobb szeme úgy ült ott, mint egy lágytojás", hogy vágta el a bűnöző a nyelvét, barmolta szét egyik kezének idegeit, sértette meg a gyomrát, nyakát, és még ahol csak érte. Rushdie háláját fejezi ki mindenki, köztük a beszélgetés vezetésére felkért Henry Reese, a City of Asylum, emigrációba kényszerült írókat támogató alapítvány vezetője, a helyszínen tartózkodó két orvos és más önkéntesek segítségéért, akik saját életüket kockáztatva siettek megmentésére, illetve a Sátáni versekből mindössze két oldalt elolvasott Matar megfékezésére.

A szerző könyve "legérdekesebb" részének azt a 30 oldalas fiktív interjút tartja, melyet a fejében támadójával folytatott. 

Ellentétben Samuel Beckett-tel, akit 1938-ban Párizsban kishíján halálosan megkéselt egy strici, majd részt vett a bűnelkövető perében és a végén megkérdezte tőle, "miért tette ezt", amire azt válaszolta, hogy "sajnálja, de nem tudja", ő inkább Matar helyébe akarja képzelni magát, hogy megértse, miért volt kész az emberölésre, mellyel mind az ő, Rushdie életét tönkretette, mind a saját jövőjét eltemette". Az író hátborzongatóan idézi fel, mit érzett, amikor a merénylő feltartóztathatatlanul törtetett felé: "Szóval, te vagy az. Itt vagy. Tényleg? Milyen soká tartott. Miért most, annyi év után?" - gondolta.

2012-es önéletrajzától, a Joseph Anton-tól (irodalmi példaképei, Conrad és Csehov előtt tisztelegve ez volt a titkos neve a bujkálás éveiben) eltérően Salman Rushdie első szám első személyben írja meg történetét, "hiszen ez egy igazi én-sztori". "Bár ne kellett volna megírnom" - idézi fel, - "egy szemmel és másfél kézzel", de így alkalma volt "azonosulni a történtekkel", egyben áradozni ötödik felesége áldozatkészségéről, odaadásáról, végtelen türelméről. Miközben Rachel Eliza Griffiths írónő naponta dokumentálta Rushdie sebeit és gyógyulását, hetekig nem engedte meg, hogy tükörbe nézzen, késleltetve így az elkerülhetetlen sokkot.

Az egybehangzóan elismerő brit kritikák "győzelemként" könyvelik el, hogy rettenetes sérülései és a rá változatlanul leselkedő veszély ellenére "javíthatatlanul önmaga, ugyanolyan szenvedélyesen ír a művészetről és a szólásszabadságról, 'emberségünk esszenciájáról", mint valaha", - ez a válasza az erőszakra. Öniróniája is változatlan: elárulja, hogy míg a gyilkossági kísérlet előtt erősen túlsúlyos volt, rehabilitációja során 25 kilogrammot fogyott, "bár senkinek nem ajánlaná ezt a diétát". 

Infó

Salman Rushdie: Kés - Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után

fordította: Greskovits Endre

Helikon Kiadó

2024.