Magyar Péter berobbanása a közéletben Magyarországon ugyan példa nélküli - még talán Márki-Zay Péter esete áll hozzá a legközelebb -, viszont nem kell messzire mennünk, hogy ezzel szinte megegyező folyamatot láthassunk. Robert Golobot, a jelenlegi szlovén miniszterelnököt 2022 januárjában távolították el egy állami cég vezetőségéből, ő pedig ezen felbuzdulva egy friss politikai erővel a háta mögött egészen a kormányfői pozícióig menetelt.
A különbség Golob és Magyar között pusztán annyi, hogy Magyar Péter érezhetően kezdő politikus. Amíg Golobnak volt már politikai tapasztalata, mielőtt ez a fordulatot hozó esemény megtörtént volna, addig Magyar diplomataként, majd pedig egy állami cég vezetőjeként sosem vett részt aktívan a pártpolitikai csatákban. Ha visszaemlékszünk, amikor Gulyás Márton a Partizán nevezetes adásában arról kérdezte, alapít-e pártot, csak annyit mondott: whatever.
Ez a whatever, vagy másként: tök mindegy mentalitás jellemzi a jelenlegi politikai építkezését is. A legfrissebb fejlemény az, hogy nemet mondott a Partizán, az ATV és az RTL meghívására, nem fog tehát részt venni a listavezetői vitán. Nemrég ezzel szemben még azt állította, hogy bármikor kész akár Deutsch Tamással és Dobrev Klárával is vitázni. Ezen most csavart egyet, mondván, csak a köztelevízióban lenne hajlandó e két politikussal megütközni.
Mintha pusztán ennyi volna Magyar Péter politikai felfogása. Kell-e demokratikus vita a listavezetők között? Whatever. Szükség van-e arra, hogy nyíltan és transzparensen kommunikáljon arról, mi történt Lajos Bélával, aki ledarálta az ajánlóíveit, hogy a TISZA párt színeiben indulhasson el, Magyar pedig másnap levette róla a kezét? Whatever. Mennyire helyénvaló egyik nap azt állítani, hogy nem indul el az önkormányzati választáson, aztán másnap bejelenteni ennek az ellenkezőjét? Whatever.
Az, hogy Magyar Péter hogyan lavírozik a friss szerepben, amit magára öltött, fontos és tárgyalásra érdemes kérdés. Ugyanakkor látni kell, hogy a NER-re jellemző kommunikáció és az a demokrácia deficit, amit a rendszeren sokan számonkérnek, nála is tetten érhetővé vált. A vita elutasítása és olyan feltételek szabása, amelyekről világosan tudható, hogy nem fognak megvalósulni, épp ugyanaz a tempó, amit a TISZA párt potenciális szavazói, illetve en bloc az ellenzéki érzelmű emberek elutasítanak.
Nehéz jól ráérezni, mit fog hozni a holnap. A jelenlegi turbulencia nemcsak a közhangulat mérését tette nehéz feladattá, hanem a politikai lépések értelmezése is egyre nagyobb kihívássá válik. Ugyanakkor úgy gondolom, Magyar Péternek le kell magáról vetkőznie ezt a whatever mentalitást, ha ténylegesen átütő erőt szeretne létrehozni. Az ellenzéki, a csalódott kormánypárti, vagy bármilyen más affinitású szavazóknak pedig számon kell kérniük rajta, ha tényleg nem vesz részt ezeken a vitákon.
A szerző az ELTE ÁJK politikatudományok hallgatója.