Ha sorrendbe tesszük az eseményeket, akkor véletlenül se juthatunk arra a megállapítása, hogy könnyű megérteni, mi zajlik a református egyházban. Azzal kezdődött, hogy Balog Zoltán dunamelléki püspök – akiről kiderült, az államfő tanácsadójaként kegyelemre javasolta a bicskei pedofil-ügyben elítélt igazgatóhelyettest – a botrány hatására február közepén leköszönt a református zsinat lelkészi elnöki tisztségéről. Helyét átmenetelig, a soron következő zsinati ülésig Pásztor Dániel tiszáninneni püspök vette át.
Eddig világos. Az is tiszta, hogy április 10-én a négy egyházkerület püspöke közös állásfoglalásban kinyilvánította: egyöntetűen támogatják, hogy Pásztor Dániel legyen a zsinat új lelkészi elnöke, praktikusan a református egyház vezetője. Ahhoz, hogy Pásztor Dánielnek nem volt ellenére a megbízatás, kétség sem férhet. Hiszen ő is aláírta az állásfoglalást, azaz – bizonyára kellő szerénységgel – támogatta saját jelölését az elnöki posztra.
Eltelt két hét, és Balatonszárszón összeült a református zsinat, ahol nem kis meglepetésre mégsem Pásztort, hanem Steinbach József dunántúli püspököt választották lelkészi elnökké. Pásztor Dániel ekkor már úgy érezte, nem tudja vállalni a tisztséggel járó terheket. Beérte az alelnökséggel. Újabb két hét múlva aztán bejelentette, hogy lemond a püspökségről, ezzel zsinati alelnöki pozíciójáról is. A hivatalos indoklás szerint ennek „magánéleti, egészségügyi okai” vannak.
Furcsa. A legfontosabb azonban mégiscsak az lenne, hogy végre magyarázatot kapjunk arra, Balog Zoltán miért járt közben egy pedofil-ügyben elítélt érdekében, s Novák Katalin köztársasági elnök miért hallgatott a tanácsára, Varga Judit akkori igazságügyi miniszter pedig végül miért bólintott rá a kegyelmi kérvényre. Ezekre a kérdésekre a mai napig nincs válasz.
