Ödön von Horváth ’30-as években íródott, a két háború közötti Németországban játszódó kisregényei – az Istentelen ifjúság és Korunk gyermeke – alapján készült az Istentelen ifjúság, a darabot Sándor Júlia és Hárs Anna írta színpadra Nagy Péter István rendezővel közösen. Az előadás egy tanár hányattatásait mutatja be, aki szembe kerül kora ideológiájával és oktatási rendszerének propagandisztikus, igazságtalan mivoltával, ezáltal elveszíti a hivatását, de morális tartását talán megőrizheti.
Az utolsó osztálykirándulás fő célja az volt, hogy újra összehozza az egymástól elszakított iskolai közösségeket, lehetőséget adva a diákoknak, hogy méltóképp vegyenek búcsút volt tanáraiktól. Áprilisban zártkörű díszelőadásra hívtak meg számos kirúgott vagy felmondott tanárt, akiknek nem volt lehetőségük végigvinni osztályaikat. Amikor az előadás végén harmadszorra is felment a függöny, saját volt diákjaikat pillanthatták meg a színpadon, akik Presser Gábor és Adamis Anna Valaki mondja meg című dalával búcsúztak el tőlük.
„Megrendítő volt és felemelő. Megrendítő, ha belegondolok a magyar oktatás jövőjébe, és felemelő, ha belenézek a gyerekeim okos és világot megváltó tekintetébe. Felejthetetlen élmény volt, nem gondoltam, hogy ma erre jövök ide a Radnótiba. Most majd ide is ezer szállal kötődöm” – mondta búcsúzóul egy hajdan volt tanár.
