Orbán Viktor magyar miniszterelnök a CPAC áprilisi konferenciáján nagy rokonszenvvel üdvözölte Irakli Kobakhidzét, Grúzia/Georgia miniszterelnökét. Nagy politikai sakkjátékosként jellemezte, de, mint mondta, szükség is volt ezekre a képességekre az utóbbi több száz évben, hogy ez a kaukázusi kis nép megőrizze nyelvét, kultúráját, identitását a nagy népek geopolitikai játszmájában.
Csodálatos természeti táj és ősi kultúra – ezek jellemzik ennek az alig négymilliós népnek a hazáját. Az ókorban területének egy részét Kolkhisznak hívták, ide jött Iaszón az argonauták élén az aranygyapjúért. A kis ország északi szomszédja Oroszország. Kapcsolatuk nem felhőtlen, különösen a 2008 augusztusában kitört fegyveres konfliktus miatt, melynek következményeképpen Dél-Oszétia és Abházia levált Grúziától. A grúzok az orosz fenyegetés miatt is szeretnének mielőbb uniós tagok lenni.
Nincs még egy olyan ország, amelynek lakossága ennyire vágyna az Unióba, ezt a kívánságukat a nemzeti alkotmányuk szövege is rögzíti. 2014-ben írták alá a csatlakozási nyilatkozatot, 2023-ban az ország meg is kapta a tagjelölt státust. A valódi tagság elnyerése azonban nem várható a közeljövőben, ennek legfőbb oka pedig éppen az Orbán által olyan lelkesen dicsért miniszterelnök személye. Ahogy egy a belügyeket jól ismerő politikus mondta, sem Grúzia nem érett még az Unióra, sem az Unió Grúziára.
Az országot a „Grúz Álom” elnevezésű nacionalista-konzervatív párt vezeti, ennek alapítója – Bidzina Ivanisvili – 2012-13-ban miniszterelnök is volt. 2014 után próbálták előkészíteni az uniós csatlakozást, de az előírások csak egy részének tudtak megfelelni. A legnagyobb probléma a jogállamisággal van, valamint a korrupcióval. Az ország gyakorlatilag korrupt oligarchák kezében van, ezek egyike maga a miniszterelnök, Kobakhidze.
Őt a saját népe egyáltalán nem olyan ragyogó intellektusú sakkozónak tartja, ahogy a magyar miniszterelnök nevezte, hanem cinkelt kártyákkal játszott rablóultik kétes erkölcsű győztesének. Amikor Budapesten nagy hangon dicsérgették, a grúz főváros Rusztaveli sugárútján éppen tüntettek ellene. A Grúz Álom párt ugyanis nemrégiben egy „nemzeti szuverenitást védő” törvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely – orosz mintára – „külföldi ügynökként” bélyegez meg minden olyan médiát és nem kereskedelmi szervezetet, amely bevételének több mint húsz százalékát külföldről kapja. A grúz emberek, különösen a fiatalok számára ez egyszerűen rémálom.
Marcel Röhrig, a Friedrich Ebert Alapítvány Dél-Kaukázusi Irodájának vezetője az IPG 2024. április 29-i számában megjelent cikkében leszögezi, a jelenlegi grúz kormány ennek a törvénynek a kierőszakolásával veszélyezteti az ország uniós csatlakozását. Emlékeztet arra is, hogy az uniós országok közül csak Magyarországon fogadtak el 2017-ben egy hasonló törvényt. Ezt azonban 2020-ban az Európai Bíróság az uniós joggal ellentétesnek ítélte, így vissza kellett vonni. Jelenleg – teszem hozzá – Szlovákiában készítenek elő egy hasonló előírást, amely mindenekelőtt a magyar szervezeteket érintené hátrányosan.
Az uniós illetékesek felhívták a grúz kormány figyelmét arra, hogy egy ilyen törvény elfogadása egy évtizeddel visszavetné a csatlakozási tárgyalásokat,
azonkívül megszüntetnék a jelenleg sok grúz polgárnak örömet szerző vízummentességet is. A polgárok az Európához való csatlakozásért tüntettek Tbiliszi utcáin, de vajon ezt akarja Irakli Kobakhidze kormánya is? Lehetséges, hogy arra számítanak, Oroszországnak sikerül leigáznia Ukrajnát. Akkor pedig jobban járnak, gondolják, ha nem a távoli Unió, hanem a közeli Putyin védelmét és barátságát keresik.
Nagyon úgy tűnik, Kobakhidze kormánya az orbáni pávatáncnak egy dél-kaukázusi változatát próbálja eljárni a saját népe megvezetésére. Egyelőre nagy az ellenállás, nemcsak az utcákon, hanem a közélet magas pozícióit betöltő személyek között is. Salome Zurabisvili államfő maga is az országot izoláló politika ellen van. Ő emigráns grúz szülők gyermekeként Párizsban született, magát és népét is európainak tartja. A külföldi médiában is sorra nyilatkoznak grúz művészek és közéleti emberek, akik nem hagyják magukat megfélemlíteni a hazai nyugatellenes propaganda által. A nyári futball Eb-re először kijutó nemzeti tizenegy saját kormánya elleni tiltakozásával keltett szenzációt a nemzetközi médiában. Csatlakoztak hozzájuk a külföldi csapatokban játszó futballisták is. Nyilván mind egyetértenek a karlsruhei csapatban játszó Budu Zivzivadze nyilatkozatával: „Grúzia útja nem Oroszországba, hanem Európába vezet”.
Ősszel parlamenti választások lesznek Grúziában. Ismét komoly esélye van a győzelemre a jelenlegi kormánypártnak. Ők, ahogy Kobakhidze Budapesten kifejtette, egyetértenek Orbán Viktornak a CPAC kongresszuson elmondott beszéde vezérgondolatával: „Jöjjön el végre a szuverenisták kora!”
Azon az áron is, hogy ez a gyönyörű kis ország az ősi grúz hadiúttól a Terek folyóig és a Kazbek csúcsáig orosz gyarmat legyen, a Grúz Álom pedig honfitársaik többsége számára rémálommá változzon?
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.