Botlások és bukások – avagy a politikában lényegében egy eredendő bűn van: a lelepleződés
Az utóbbi harminc év közéleti történésein nevelkedett magyar választónak aligha lehet újat mondani a politika erkölcstelenségéről. Ez a megkérgesedés azonban rossz hír. A Fidesz-kormány oly magasra húzta az ingerküszöböt, hogy már szinte csak az a megbocsáthatatlan bűn, ami kiderül. A Boris Johnson brit kormányfő stábjából távozó Dominic Cummings főtanácsadó már azért majdnem a nyakát szegte tavasszal, mert a korlátozások idején sok száz kilométert autózott a családjával. Szájer Józsefnek a kijárási tilalom áthágását megbocsátotta volna a közössége, de hogy végül miért engedte el a kezét a Fidesz, csak a kormányfő tudná megmondani egy őszinte interjúban – ilyet másfél évtizede nem adott. A tetten ért hazugságba bele lehetne bukni. Persze, Orbán Viktor – mint egyszer elmondta – még sosem hazudott. Ezzel szemben naponta megteszi: a hazugság ugyanis nem csupán egy igaztalan állítást jelent, ahogy a korrupció sem az, amikor a maffiafőnök elé járul valaki egy zsák pénzzel, és törvényt vásárol (erre célzott a parlamentben a zéró korrupciótolerancia mondásával). Ha a kormányfő nem mikrofonállványokkal beszélgetne, a mellébeszélés is kiderülhetne, és elbukna. De mikor áldozik le egy politikai karrier a negyedik magyar köztársaságban?
