Nem ártana felkutatni Nádas Péter színesbőrű őseit, hiszen egy nemzetközi irodalmi díjhoz úgy látszik, nem elég az, hogy egy szerző külföldön is elismert műveket ír, és hazájában egy élő legendaként tartják számon. Legalábbis ez derül ki Balogh Endre a Prae portálon megjelent összefoglalójából, amelyet a Die Zeit egy cikke alapján írt. A szóban forgó német cikket a Haus der Kulturen der Welt (HKW) irodalmi díj zsűrijének két tagja, Juliane Liebert és Ronya Othmann jegyzi, az írásból kiderül, ideológiai megfontolás nyomán nem szavazták be Nádas Péter Rémtörténetek című, legutóbbi regényét a díj shortlistjére.
A szűkített listáról először lekerült Mariette Navarro Über die See (A tengerről) című műve pusztán azért, mert egy zsűritag nehezményezte, hogy a szerző csupán „egy fehér francia nő”. Navarro műve helyett két irodalmi alkotás közül lehetett választani, az egyik szerzője Cherie Jones volt, a másiké Nádas Péter. Bár Nádas Péter regényét a zsűri korábban mesterműnek nyilvánította, a választás végül Cherie Jones könyvére esett, holott – ahogy az Balogh Endre összefoglalójából kiderül – azt korábban egyesek „erőszakpornónak” és „netflixes stílusúnak” minősítették. „Nádas Péter a jobb szerző, de politikailag Cherie Jonest kell választani” – hangzott el a döntéshozatalkor. Ronya Othmann zsűritag harcolt Nádas művéért, és több ítész biztosította afelől, hogy a Rémtörténetek a legjobb, de maga Nádas Péter „egy befutott, fehér férfi, akit szeretnek az újságírók”, valamint, hogy a magyar egyébként is egy általánosan elismert nyelv. Miután a Die Zeit-cikk másik szerzője, Juliane Liebert is érvelt a magyar író mellett, az egyik zsűritag azzal tette helyre őt, hogy „fehér nőként amúgy sincs itt semmi mondanivalód”. Nemzetiségről, etnikumról, bőrszínről, politikáról és nem irodalomról volt szó a HKW zsűrijében, Juliane Liebert és Ronya Othmann úgy gondolja,
az ilyen eljárás az irodalom és a kultúra mellett végső soron a politikai erkölcsöt is veszélyezteti.
A cikk szerzői felvetik, hogy a HKW zsűrijében tapasztalt gyakorlat a pozitív diszkriminációban részesített szerzőknek sem jó. A két nőt egyébként a 2024-es zsűribe már nem válogatták be.
Az ügy kapcsán a magyar irodalmi élet egyes szereplői is megszólaltak. Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője abszurdnak és felháborítónak titulálta az ügyet.
Esettanulmány arról, amint az irodalmat legyőzi a politikai agyrém. Most éppen a nagyon progresszív/woke baloldali agyrém, ha nem lenne elég az alt-right őrület
– fogalmazott Facebook-oldalán Nyáry Krisztián, szerző, irodalmi szakember. Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is reagált egy véleménycikkben, melyet az Index közölt. Az írásba belekeverte a kampányt is, mondván, nemhiába nem fejti ki a véleményét az ügy kapcsán több ellenzéki érzelmű média, irodalmi szervezet és szereplő a történtek kapcsán. Bár a főigazgató állításával ellentétben nem igaz, hogy vélt vagy valós politikai meggyőződéstől függetlenül ne övezné általános felháborodás a szombaton napvilágra jutó tényeket.
