Európai Unió;

A mi életünk

Nézelődő

„Mit adtak nekünk a rómaiak? Vízvezetéket. A csatornázást... És az utakat... Gyógyászat... És a bor… Népfürdők… Közbiztonság... Békét hoztak. - Demagóg...”

(Monty Python: Brian élete)

Az EU egyik alapító atyja, a francia Jean Monnet morgolódhatna, mint tette élete végén, amikor azon töprengett, nem a gazdasággal kellett volna kezdenie Európa egyesítését, hanem a közös, összetartó kulturális, szellemi örökséggel. Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni - szólna közbe itt Robert Schuman, a másik alapító atya. Mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség töprengene Schuman. Nem államszövetségeket hozunk létre, hanem az embereket egyesítjük - tenné hozzá Monnet. Ha látták volna előre, mi következik, talán tovább tépelődnek.

Monnetnek igaza volt. A pénz önmagában nem oldott meg semmit. Az Euronews számításai szerint a 2004-ben csatlakozott országok 515 milliárd eurót kaptak az EU-tól. Legalább 70 millió ember jövedelme megkétszereződött, a várható élettartam három évvel meghosszabbodott, a határok eltűntek. Aztán most mégis ott tart az Unió, hogy Kelet-Európa gazdasági felvirágoztatása politikai kihívás lett az EU előtt. A nacionalista erők a maguk malmára hajtják a jövedelmi egyenlőtlenségek korbácsolta vizet – írta a Bloomberg. A térség gazdagabb, mint valaha – de talán soha nem volt megosztottabb, mint napjainkban. A jövedelmi különbségek elégedetlenséget szültek, ami mára mély gyökereket eresztett. Ezt a helyzetet lovagolják meg a nacionalista pártok. A hírportál megjegyzi: mindez rámutat az Európai Unió és az egykori keleti blokk házasságának törékeny voltára.

Sovány és bizonytalan vigasz, hogy a népesség zöme még az unió híve. Magyarországon például az uniós tagság támogatottsága egy tavaly szeptemberi felmérés szerint átlagban is 72 százalékos volt. Ha pedig referendumon kellene eldönteni az euró magyarországi bevezetését, a válaszadók kétharmada megszavazná. Ennek ellenére az orbáni populista hangok viszályt szítottak. A 2015-ös menekültválság, a koronavírus-járvány és az Ukrajna ellen indított orosz invázió nekik kedvezett. A júniusi EP-választások előtt a magyarországi óriásplakátokon a kormány „Brü$szel alázatos szolgáinak” minősíti a dollárbaloldalként megbélyegzett ellenzéket, amely azt kéri követőitől: válasszák Európát. A magyar miniszterelnök nemrégiben a migráció közös szabályozását „újabb szögnek” nevezte az EU koporsójában. Ugyanakkor Magyarországnak – kivált a kínai elnök látogatása tükrében – lételeme az unió, hiszen Magyarország segítheti a kínai piacszerzést az EU-ban. Hszi Csin-ping egyenesen azt mondta: „támogatják Magyarországot abban, hogy nagyobb szerepet vállaljon az Unióban”.

Az uniós csatlakozás 20. évfordulóját hivatalosan egyébként csak Magyarországon nem ünnepelték meg. Pozsgay Imre óta tudjuk, a hála nem politikai kategória. Azt nagyjából tudjuk, mit kaptunk a rómaiaktól. De mégis: belegondolt már valaki, mit kaptak tőlünk rómaiak?