„Már 15 körül jár azon uniós országok száma, amelyek az úgynevezett Ruanda-modell nyomán oldanák meg a hozzájuk beáramló menekültek, illegális érkezők letelepedési problémáját" - jelentette ki az osztrák belügyminiszter, Gerhard Karner a még nem egészen kidolgozott brit eljárás lelkes híve. Hasonló egyetértéssel nyilatkozott a kezdeményezésről az osztrák néppárti (ÖVP) kancellár, Karl Nehammer, akinél kedden villámlátogatást tett Rishi Sunak brit miniszterelnök. Megbeszélésük fő témája a brit törvényhozás által pár hete elfogadott, az illegális bevándorlók tömegének kezelésére szolgáló úgynevezett Ruanda-törvény volt.
Ausztriában, a korábbi rohammal ellentétben, tavaly 55 600 fő lépte át illegálisan a határt, fele annyian, mint egy évvel korábban, de a Sunakhoz hasonlóan nemzetgyűlési választások előtt álló Nehammer érdekelt az Ausztriában túl soknak tartott menekült elhelyezésének határon kívüli megoldásában. „Az egyetlen módja az illegális bevándorlás megfékezésének, a hatékony határvédelem mellett az unión kívül, harmadik országban lefolytatott eljárás“ - hangoztatta a kancellár.
Kedden, késő esti hiradójában az osztrák állami televízió megszólaltatta a nemzetközi tekintélyű migrációszakértőt, Gerald Knaust, aki pár napja járt Ruandában. Elmondása szerint az elmúlt két évben finomodott a menekültek befogadását felajánló közép-afrikai ország álláspontja. Immár mindenkit kész befogadni, akit Anglia küld, ellátásáról a London által küldött pénzből öt évre gondoskodik, garantálja biztonságukat, s nincs szándékában az érintetteket ez idő alatt újabb országokba továbbítani. Ez a kijelentés azért is fontos, mert számos Angliába érkezett migráns, félve a ruandai körülményektől, inkább a Nagy-Britanniával szomszédos Írországba menekült, amire válaszul Simon Harris ír miniszterelnök a menekültek visszaküldését jelentette be .
Klaus hangoztatta, a harmadik országoknak garantáltan biztonságosnak kell lenniük, az Európai országoknak ki kell dolgozniuk az általuk küldött "menekült-pénzek" felhasználásának ellenőrzését, s amennyire lehet, az emberjogi feltételek teljesülését. Erre a közösség még nem áll készen, fontos törvényi változtatásokat kell még végrehajtania. Arra a felvetésre, hogy százmilliókba kerülne a pillanatnyilag 5700 fő kitelepítése, azt válaszolta, hogy gondoskodni róluk Afrikában olcsóbb, mint Európában. Jelezte továbbá, hogy a garantált ötéves ruandai tartózkodás során a menekültek szakmát is szerezhetnek, s ezzel akár vissza is térhetnek Angliába.
A riporter a török megoldás kudarcáról is faggatta az osztrák kutatót, aki kidolgozója volt annak a 2016-os tervnek, amelynek keretében Ankara uniós pénzből óriási tömegben fogadott be szír menekülteket, gondoskodott életkörülményeikről, a gyerekek iskoláztatásáról, megfelelő orvosi ellátásról. Klaus elmondta, hogy a program a hatmilliárd euróból négy évig jól működött, utána ellanyhult, és sok menekült török segítséggel visszatért Európába.
Karner belügyminiszter egyike a Ruanda-program népszerűsítőinek, ezt tartja a szervezett embercsempészet legjobb ellenszerének, a tömeghalált okozó illegális tengeri átkelések befejezésének. Május elején dán kollégájával közösen Koppenhágában szerveztek nemzetközi konferenciát, ahol EU-tagországok mellett érdeklődő harmadik országok, Albánia, Algéria, Mauritánia, Tunézia képviselői is megjelentek.
Az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárt biztonsági szóvivője szerint ugyanakkor az ÖVP csak látszat gyanánt sürög-forog a harmadik országos menekültmegoldás körül, a kancellár valójában Ausztriából csinálna Ruandát.