„Honnan veszed, hogy baloldali?” – kérdi egy férfi az ismerősét a hentesnél.
„Orbán mondta.”
„És ő honnan veszi?”
„Mit tudom én, de egy miniszterelnök biztosan jól informált. Én hiszek neki.”
„Na jó, hagyjuk, mizu nálatok? A kicsi jobban van?”
Informálódik a falu népe. Három nappal a Robert Fico elleni merénylet után Orbán Viktor pénteki eszmefuttatása a következő volt: „Azt tudjuk, hogy az elkövető egy háborúpárti ember volt, miután a baloldal háborúpárti, ezért szerintem nem indokolatlan az a kijelentés, hogy egy baloldali, egy progresszív, baloldali gondolkodású, háborúpárti elkövetővel van dolgunk.”
Pedig több információnk van a 71 éves Juraj Cintuláról, például hogy a Slovenski Branci neonáci szervezet támogatója volt, de Orbán kitart véleménye mellett. A tények nem zavarják, az érzelmi hatás a lényeg. Pártját és támogatóit vallási szektaként kezeli.
Orbán mindig magasztaló jelzőkkel illeti az 56-os forradalmat. A legutóbbi évfordulón ezt mondta:„Úgy tartják, az utcai harcokban és sortüzekben mintegy háromezren estek el, 20 ezren sebesülhettek meg, a kommunista megtorlás pedig több mint kétszáz embert küldött halálba, 13 ezret pedig börtönbe. Elmenekült az országból 200 ezer magyar. A börtönben megtorlást szenvedők és a kivégzettek története egytől egyig különálló, megrázó és tanulságos dráma. Micsoda magyar arcok, jellemek és magyar sorsok! Sokszínűségük önmagában is bizonyítja, hogy ’56 valóban az egész nemzet nagy, közös szabadságharca volt.”.
Február 23-án a Kossuth Rádióban arról beszélt, hogy „a Nyugat nem vetheti magát bele egy olyan háborúba, amelyben nyilvánvaló az alapvető matematikai, életszerű tények alapján, hogy nincs megoldása a harctéren, mert az oroszokat nem fogja tudni legyőzni Ukrajna, akármennyi eszközt, fegyvert adunk nekik. (...) Itt meghalnak százezrek, itt özvegyekről beszélünk, itt árvákról beszélünk, itt elpusztult városokról beszélünk, orosz és ukrán oldalon is, iszonyatos pusztítás, értékek mennek veszendőbe, pótolhatatlan emberi életek tűnnek el, szóval súlyos felelősség ez.”
Fáj visszagondolni, mennyire vártuk 56-ban a Nyugat segítségét – hiába. Elkeserített a távolmaradás. Szóba se jött, hogy mennyi halott és micsoda romhalmaz lett volna hazánkból egy NATO kontra Szovjetunió katonai konfliktus esetén. Elképzelhető, hogy ezért szeretné Orbán, ha Kijev feladná az ellenállást. De ha így lenne, ugyanezt kellene mondania ’56 kapcsán is. Szavazóit persze megzavarná egy ilyen fordulat, de élet-halál kérdésekben ne legyen kettős mérce!
Néha látok egy falubéli idős férfit a boltban, aki készségesen segít másoknak, s közben beszélgetnek. Egyszer éppen a Népszavát tettem a kosárba, mire felém biccentve azt mondja ismerősének, hogy ő kezébe se veszi ezt a lapot mert „csak bántani tudják Orbánt! Nem is tudom mit csinálnék a 13. havi nyugdíjam nélkül!” Az, hogy Orbánék mekkora összegeket nyúlnak le a közpénzből nem jut el hozzá. Ismerve hazánk történelmét, ez nem is meglepő, mivel „a bizonyos magyar nemzeti jellemnek is fontos összetevője, hogy fölöttünk döntenek, hogy úgyse tudok beleszólni abba, ami történik, inkább behúzom a nyakam (...) A magyar szellem ez, hogy túlélni mindent” – mondja Réz Pál Parti Nagy Lajosnak a Bokáig pezsgőben című könyvben.
Itt falun érzelmileg sokan azonosulnak Orbánnal, aki nem véletlenül mondta dicsekedve, hogy „mégiscsak én volnék Magyarország első falusi miniszterelnöke. Kitől várjon a magyar gazdatársadalom, meg a magyar vidék, meg a magyar falu segítséget, hogyha nem a közülük jövő miniszterelnöktől”.
1. Igen rossz az a miniszterelnök, vagy akármelyik országos politikus, pláne ha pozícióban van, aki részrehajló, származása érzelmei okán.
2. Nem igaz amit állít. Török Gábor szerint „valójában Nagy Ferenc volt az első falusi miniszterelnöke Magyarországnak. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnökévé úgy küzdötte fel magát, hogy hat elemit végzett, majd saját erejéből képezte magát, miközben szülei földje mellett fuvarozást, napszámot és favágást is vállalt.” Schiffer András írta meg, hogy „szintén falusi származású miniszterelnökünk volt a Kossuth Lajos falujában született Németh Miklós.”
3. Elvárható, hogy egy miniszterelnök tájékozódik mielőtt beszél. Persze Orbán bázisa ezt észre sem veszi. Orbán érzelmi alapon prezentál, minden érvelés felesleges. Azt is megtudtuk beszédéből, hogy fegyvert kér, amit „nem leszek rest az előrántani, lövök én mindenre, ami mozog, meg suhintok oda, ahova kell, de csak akkor, ha van a kezemben eszköz. Az én fegyverem az önök szavazata.” Május 17-i rádiós beszéde egy hazugságdömping volt. Európa nem háború-, hanem áldozatpárti, az agresszort, Moszkvát kényszerítenék visszavonulásra.
Nagyon igaz, amit Vajda Mihály írt a Szög a zsákból című könyvében a demokráciáról. Tévedés azt gondolni, hogy ez csak az általános szavazati jog – egy hosszú tanulási folyamatról van szó, mivel adott egy jobbágy-mentalitású többség. Az átmenet diktatúrából demokráciába nem egy sima folyamat. Orbán még a választási kampány idején sem hajlandó vitázni ellenfeleivel, kiiktatva a demokrácia egy lényeges elemét, magát a tanulást. Agárdi Péternek volt egy írása Vitányi Ivánról a Szép Szó április 20-i számában, ő is hasonlóan látja a társadalmi helyzetünket: „A magyar jobboldal hatalmát társadalmunk traumáira és a magyarnak hitt feudalizmusra alapozza. Olyan kultúrát akarnak hatalmi eszközökkel felerősíteni, amely a magyarság felsőbbrendűségének és üldözöttségének hitén alapul” Vagyis stratégiai politika helyett érzelmi cunami.