Nehéz eligazodnia annak, aki a Fidesz EP-választási „programjából” próbálja megtudni, mely politikai erőkkel akarná a magyar kormánypárt elfoglalni Brüsszelt és melyek számítanak az ő szempontjából „háború-” vagy „békepártinak”. Némi támpontot adhatott Szijjártó Péter külügyminiszter, aki az Európai Néppártot „baloldalinak” minősítette, Deutsch Tamás, a párt EP-listavezetője pedig háborúpártinak, így a KDNP e logikából kiindulva baloldali és háborúpárti.
Így sötétben tapogatózunk, mely pártok számítanak a Fidesz természetes szövetségesének. Alighanem a magyar kormánypárt értelmezésében az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) „békepárti”, kiindulva abból, hogy a jobboldali populista formáció EP-listavezetője, Harald Vilimsky szerint miniszterelnökünk lenne a legalkalmasabb az Európai Bizottság elnökségi tisztségére. A hangzatos kijelentésnek nem volt visszhangja az osztrák sajtóban, a bécsi lapok ezzel be is árazták a jelentőségét. E fejleményre ugyanis nagyjából akkora az esély, mint arra, hogy a szélsőjobb vegye át az irányítást a következő Európai Bizottság felett.
Vilimskyt nem tartják szalonképes politikusnak Ausztriában. S nem azért, mert tavaly és idén is részt vett a populista pártok budapesti seregszemléjén, a CPAC-on. Tavalyi beszédében miniszterelnökünk felé fordulva például azt mondta, fontos szerepet játszhat „az európai jobbközép pártok szövetségének építésében”. Tény, hogy rengeteg magyar adóforint ment el a célra, de sok gyümölcsöt nem termett az igyekezet. Az FPÖ EP-listavezetője tehát már korábban is többször körbeudvarolta miniszterelnökünket, de hogy ebből az osztrák politikusnak milyen haszna származik, talán sosem tudjuk meg.
Vilimsky megítéléséről sokat elmond, hogy közvetve egy ízben Alexander Van der Bellen elnök is rendre utasította azzal vádolva: megmérgezi a politikai légkört. Bezzeg nálunk a gyűlöletkeltés a mindennapjaink szerves része.