Mestermű volt az első lengyel gépkocsi, a CWS T-1. Megbízható, kis igényű, bírta az úttalan utakat, kisebb javításokat pedig el lehetett végezni rajta különösebb szakértelem nélkül is. A diadalmasan egyszerű gépezet nemzeti büszkeség volt, teljesen lengyel: hazai elképzelések alapján, kizárólag hazai erőforrások felhasználásával készült a varsói Központi Autógyárban, miután az ország az első világháború végén visszanyerte függetlenségét. Kiemelkedő tehetségű ifjú konstruktőr tervezte: Tadeusz Tański (1892–1941).
Csodájára jártak az automobilnak, amikor a fiatalember az édesapjához robogott vele látogatóba. Az apa, Czesław Tański neves festőművész volt – képei láthatók a Varsói Nemzeti Múzeumban –, afféle modern Leonardo da Vinci. Szenvedélye a repülés: ami pénzt megkeresett földbirtokosok és telivéreik megörökítésével, azt kísérletezésre költötte. Tadeusz gyerekfejjel áhítatosan figyelte, ahogy elrugaszkodik a magasból, házilag eszkábált szárnyain harminc métert repül, és épségben ér földet (1896).
Azt is időben meglátta, hogy a századforduló aviatikai forradalmával végképp lejár az ilyen lelkes műkedvelők ideje, a jövő a képzett profiké. Ezért döntött úgy az ifjabbik Tański, hogy mérnöknek tanul. Párizs egyik elit egyetemén végzett, majd az úttörő Renault fivérek alkalmazták üzemükben. A háború és a hadiipari konjunktúra váratlanul villámkarriert hozott neki: részt vett az első francia páncélozott járművek tervezésében, és repülőgépmotort is konstruált.
Hazatért, hogy segítsen modernizálni az új lengyel haderőt, amely még lovas alakulatokkal szerveződött. Rohammunkában, két hét alatt páncélost rögtönzött a Ford népautójának, a T-modellnek az alvázára. Tizenhat ilyen harckocsit építettek. Tüstént tesztelte is őket a fronton, személyesen irányította bevetésüket a szovjet-orosz offenzíva ellen. Kivette a részét a „visztulai csodából”: Varsó védői, akik nem kértek a lenini világforradalomból, visszaverték a túlerőben lévő támadókat (1920).
A békében Tański és az elegáns karosszériát tervező munkatársa, Stanisław Panczakiewicz végre megvalósíthatta álmát, a lengyel automobilt. A prototípussal elkészültek, majd némi huzavona után megindult a CWS T-1 sorozatgyártása is (1927). Négyhengeres, 3000 köbcentis, 61 lóerős motorja akár 100 kilométeres óránkénti sebességgel repítette. Ám előállítása túlságosan drágának bizonyult; parkolópályára állították, és a harmincas évektől inkább az olaszokkal együttműködve gyártottak olcsóbb kocsit, a torinói Fiat licence alapján.
Tadeusz Tański, ahogy egyik kortársa fogalmazott, a „konstruktőrök poétája” volt. Költészetének tragikusan rövid időt hagyott a międzywojenne, a két világháború közötti időszak. A náci német megszállókkal kereken megtagadta az együttműködést, az ellenálláshoz keresett kapcsolatot, mire a Gestapo letartóztatta (1940). Auschwitzban gyilkolták meg 49 éves korában. Apja, az öreg festőművész bánatában utánahalt. A büszke lengyel autó néhány példánya túlélte őket ‒ mesés mementóul egy szomorú századból.