Minthogy egyetemi oktatóként közel 30 esztendeig leendő tanárok képzésével foglalkoztam, érthetően felkaptam a fejem, mikor közzétették, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen pedagógusképzés is lesz. Meg is lepődtem, hiszen ez nem illett a NKE-ről eddig kialakult képembe. Nem csoda, hiszen eddig ilyen képzései voltak: államtudomány, hadtudomány, rendészettudomány, katasztrófavédelem. És ezek közé bizony nem igazán illik a tanárképzés. (Egyébként víztudományi képzés is van az NKE-n, ami onnan nézve rejtély, hogy akkor már miért nincs földtudományi és levegőtudományi képzés is. Ki tudja?)
Ha azonban abból indulok ki, hogy a „közszolgálat” végső soron bármely „az állam – vagy valamely állami jellegű intézmény – alkalmazásában végzett munka”, tehát nem jelent feltétlenül „rendészeti” (katonai, rendőri, belügyi) tevékenységet, akkor ebbe az értelmezésbe bőven belefér a tanári munka is, hiszen egyrészt a tankerületi központok – vagyis a pedagógusok munkáltatói – állami jellegű intézmények, másrészt a „szolgálat” tulajdonképpen pozitív értelmű szó; a tanár is szolgálja a nemzetet, ahogy a pap is a gyülekezetet, a mentőorvos a beteget stb.
Vagyis – gondoltam magamban – miért ne lehetne tanárképzés az NKE-n is? Ahogy azonban elkezdtem ismerkedni ennek az ott indítandó pedagógusképzésnek a jogi kereteivel, egyre csak nőtt bennem az elképedés és a felháborodás. Miért?
Már önmagában az is elképesztő, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében a többi magyarországi egyetem „minőség-biztosításáért” felelős Magyar Akkreditációs Bizottság a NKE-re nézve nem illetékes. Ötvennél több egyetemre és főiskolára nézve illetékes, de az NKE-re nézve nem. Ők kivételezettek. Azt – és olyan színvonalon – csinálnak, amit akarnak, úgyis megkapják a kivételes mértékű állami finanszírozást.
Nézzük az NKE-t létesítő törvénynek (2011. évi CXXXII. tv) konkrétan „a tanárképzésre vonatkozó különös szabályait” (VII/A fejezet)! Itt azt olvasom, hogy az NKE a felsőoktatási törvényben (2011. évi CCIV. tv) rögzített „tanításra fordított időre” vonatkozó, illetve a „tanárképzés szervezésére vonatkozó szabályaitól eltérő szabályokat határozhat meg”. Továbbá: „az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló miniszteri rendeletben és a tanárképzés rendszeréről, a szakosodás rendjéről és a tanárszakok jegyzékéről szóló kormányrendeletben foglaltaktól eltérő szabályokat határozhat meg”.
Ezek a paragrafusok gyakorlatilag azt jelentik, hogy az NKE a tanárképzés formai és tartalmi kérdéseit illetően is „törvényen kívüli”; rájuk nem vonatkoznak a többi pedagógusképző intézmény számára kötelező törvényi előírások. Saját maguk határozhatják meg, hogy miben és mennyire térnek el a többiek számára kötelező törvényi előírásoktól. Elképesztő!! Vagy a NER-ben nem az?
Lesz tehát egy olyan pedagógusképző intézményünk – a kormányzati tervek szerint 2025 szeptemberében indul –, amely minden szempontból kivételezett elbánásban részesül. Ő a „libling”, a kedvenc. A többiek a megtűrtek.
És itt még nincs is vége a történetnek. Az NKE nemcsak egyszerűen tanárokat fog képezni, hanem egyúttal az egész magyarországi tanárképzés és tanártovábbképzés szakmai-módszertani kialakításáért felelős központ is lesz. Amely irányító központ pedig – a hírek szerint – már ez év szeptemberére feláll; a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének vezetésével gőzerővel folyik az előkészítése.
Ez pedig – véleményem szerint – nagyon nagy baj. Azért baj, mert az MCC Tanuláskutató Intézete – Setényi János igazgató vezetésével – teljes mellszélességgel elkötelezett az oktatási kormányzat azon koncepciója mellett, hogy „vissza a hagyományos, konzervatív, poroszos iskolához”. Amely látásmód szerint a modern pedagógia által világszerte szorgalmazott kompetencia-fejlesztés zsákutca, a „semmit-sem-tudás pedagógiája”. Az MCC koncepciója ellenkező irányba mutat, mint amerre a korszerű iskolarendszert kialakító országok mennek. Setényiék a „múlt” értékei felé néznek, és szem elől tévesztik a „jövőre” való felkészítést.
A szerző nyugalmazott főiskolai tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.