Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy a kiemelt állami támogatást élvező, létüket egyértelműen a miniszterelnöki szimpátiának/akaratnak köszönhető akadémiák miért nem árasztják el a Dunát, a Tiszát, meg az összes pályát magyar tehetségekkel. A meseszerű, skandináv jólétet idéző vagy sok esetben azt meghaladó infrastrukturális helyzet mellett nincs olyan tétel, kérés, amelyik ne teljesülne a magyar futball kiemelt utánpótlásbázisain. Az edzők értelmezhető fizetést élvezhetnek, egzisztenciális jólétük a magyar átlag fölé pozícionálja őket, ehhez képest csak a panaszspirál világszínvonalú: általános vélemény, hogy hiába kerülnek ki az akadémiákról a fiatalok, ha nem jutnak lehetőséghez a felnőttcsapatokban, az már nem az ő hibájuk. Márpedig a csapatokban a magyarok helyett gyakran külföldiek érvényesülnek, ami szerintük rendszerhiba.
A magyar vs légiós ellentét az NB II-ben is éles: a csapatok kisebb költségvetésük okán sokkal jobban rá vannak szorulva a központi támogatásra, márpedig az MLSZ helyzetbe hozza azokat a klubokat, amelyekben nincs külföldi. Mivel a szövetség direkten nem tilthatja meg a külföldiek igazolását, ezért a fiatalszabálynak hívott rendszer révén igyekszik nem kevés összeggel ösztönözni a klubokat a magyarok szerepeltetésére: amelyik tulajdonos mégis külföldiekben gondolkozik, az elesik a központi marketingbevétel rá eső hányadától, a pontpénztől és a fiatalok után megszerezhető forrásoktól, ami NB I-es feljutás esetén elérheti akár 300 millió forintot is.
Az ETO FC Győr magasan tett erre, tíznél több légióssal – szerbbel, románnal, portugállal, argentinnal, szlovákkal, horváttal – vágott neki a szezonnak (kissé bizarr, hogy a télen az NB II-be igazolt brazil fénykorában még francia bajnoki címet is nyert az AS Monacóval...), és az utolsó fordulóig nyílt versenyben becsúszott a második, még feljutó helyre a Vasas előtt. Márpedig utóbbi csapatban deklaráltan csak magyar játszik. A fájdalmas konklúzió levonásához nem kell agysebésznek lenni, mindenesetre az ellentmondás annyira égbekiáltó, hogy ennek már elvileg szét kellett volna feszítenie a rendszer kereteit, de ilyesmit egyelőre nem látni.
Több utánpótlásban érdekelt szakembert megszólítottunk, de egzisztenciális okokra hivatkozva csak név nélkül árnyalták a jelenkori utánpótlásképzés bajait. A kérdés az volt: miért nem robbannak be a fiatalok a magyar futballba? Visszatérő felismerés volt, hogy a mentális felkészítés, illetve a képességfejlesztés nem éri el a kívánt szintet. Holott ezt elvileg a rendszernek automatikusan ki kellene kényszerítenie a szereplőkből. Azonban még mindig uralkodó nézet, hogy egy utánpótlásedzőnek meg kell felelnie a szülői, klubvezetői igényeknek. Többnyire eredményekben gondolkozik a vezetés, a fiatalok az ideálisnál korábban bekerülnek a versenysportba, ezért nincs idejük arra, hogy elsajátítsák a szükséges kompetenciákat. Ezek hiánya vezet oda, hogy egy 18-20 éves magyar és egy 20-25 éves külföldi közül utóbbi sokkal nagyobb sansszal jut szerződéshez, mivel a rendszer nem készíti fel igazán a magyar fiatalt a rivalizálásra.
A szisztéma határozottan támogatja az elitképzés tömegesítését, ugyanakkor az edzők megítélése eredményeiktől függ, ezért csak a következő mérkőzésekig, ellenfelekig látnak. A rendszerjátékba kényszerített tinédzsereknek meghatározzák, mikor hova menjenek, mikor passzoljanak, a figurális taktikai elemek pedig kiölik a gyerekkori fantáziát, a kreativitást. Ez felnőttkorba lépve kifejezetten gátja a továbblépésnek. Minden akadémiának van egy szisztémája, de ebben a szisztémában a fiatalok legfeljebb csavarok.
„Egy jó edzőnek legalább öt variációt kell felvázolnia egy szituáció lehetséges megoldásához, az igazán jó játékos viszont a hatodikat húzza elő, hát ilyen fiatallal évek óta nem találkoztam” – szemléltette egyik megszólaltatott utánpótlásedző, hogy hova vezet az eredménykényszerből fakadó uniformizálás. Ameddig ezen az irányon nem változtatnak a rendszer szereplői, és következménye sem lesz az eltékozolt milliárdoknak, addig nagy eséllyel ismétlődik meg az előző hétvége: egy tízegynéhány légióst foglalkoztató csapat jut fel a csak magyarral felálló ellenében.
