Fidesz;Orbán Viktor;riport;békemenet;2024;

Elindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a Margitszigetre

- „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Hajrá, Viktor!”

Erődemonstrációt tartott a Fidesz, az viszont erősen kétséges, hogy sikerült-e „minden idők legnagyobb” Békemenetét megrendezni. A vonuláson így is több tízezren, becslésünk szerint mintegy 80 ezren vettek részt. Riport.

„Eddig, és ne tovább!” – ezzel a EU-nak szóló üzenettel szervezett újra Békemenetet a kormánypárti Civil Összefogás Fórum (CÖF). A szombat kora délutáni rendezvény gyülekezőjét a Lánchíd pesti hídfőjéhez hirdették meg.

Az indulásra várakozó embereket egyebek között arról kérdeztük, hogy elsősorban a békevágyukat, vagy inkább a Fidesz iránti elkötelezettségüket szeretnék demonstrálni. Mind a kettőt! – hangzott a jellemző válasz.

Nem mindenki örült a lehetőségnek, hogy elmondhatja véleményét lapunknak. – Nekünk, soproniaknak osztályidegen a Népszava – utasította el a nyilatkozatot a Sopron helységnévtáblánál álldogáló csoport tagjaként egy borvirágos orrú idősebb férfi. A többiek sem bizonyultak túl közlékenynek. – Minden fontos. Fidesz, Békemenet. Háborúellenesek vagyunk, ezért feljöttünk – fogta rövidre egy fekete keretes szemüveget viselő nő. Ennél többet nem mondott.

A Népszavával nem tárgyalunk, kommunista újság! – közölte egy indulatosnak tűnő férfi, ám azt nem árulta el, hogy lapunk rendszeres olvasói közé tartozik-e. – Népszava? Forogjon öreganyám a sírjában, hogy ilyenekkel szóba állunk! – heveskedett egy alacsony, teltkarcsú dunaföldvári asszony. Társai készségesebbnek mutatkoztak. – Béke csak egy van, pártállástól függetlenül – hangsúlyozta egy férfi.

Amikor megkérdeztük, nem lenne-e jobb ötlet, ha Brüsszel helyett az Ukrajna elleni háborút kirobbantó Vlagyimir Putyinnak és Moszkvának üzenne a Békemenet, egy másik dunaföldvári asszony arról biztosított, hogy

Moszkvának is üzennek. A mellette álló kiegészítette: – És Washingtonnak is!

Ugyanerről a kérdésről egy Pápa melletti kis faluból, Vinárról érkezett nő úgy vélekedett, hogy mivel Magyarország az Európai Unióhoz tartozik, nekünk Brüsszellel kell fenntartani a kommunikációt. – A megfelelő üzenetet a kormány megfelelő emberei elküldik Moszkvának is – állította, majd hozzáfűzte: – A háborút elítéljük, szeretnénk, hogy béke legyen, és bízunk abban, hogy ezt mind a két oldal közösen akarja, Brüsszellel együtt.

Elindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a MargitszigetreElindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a MargitszigetreElindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a MargitszigetreElindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a MargitszigetreElindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a MargitszigetreElindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a MargitszigetreElindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a MargitszigetreElindultak a Békemenet résztvevői a Széchényi István térről a Margitszigetre

Azt amúgy többen is vitatták, hogy a putyini Oroszország robbantotta ki a háborút, ám arról, hogy akkor ki más, nem kívántak beszélni. – Inkább nem mondok semmit – vonult vissza az egyik megkérdezett. – Átéltük a hidegháborút, átéltük 56-ot, átéltük a kubai válságot. A béke nagyon fontos. Egyedül az lehetne a megoldás, ha leülnének tárgyalni – fejtegette László, egy 80 éves budapesti nyugdíjas. Feleségét, Zsuzsát a köztévés vitáról, Deutsch Tamás szerepléséről is kérdeztük. Csak közepesre értékelte a fideszes EP-listavezető teljesítményét, amit azonban főként annak tulajdonított, hogy a szűk időkeret miatt Deutsch Tamás nem tudta kifejteni, mi mindent ért el el eddig a Fidesz.

Magyar Pétert is előhoztuk témaként. A válaszolók úgy érezték, hogy nem jelent veszélyt a Fideszre, egy enyingi nő – bemutatkozása szerint régi fideszes – a név hallatán módfelett ingerült lett: – Ne is tessék mondani! Felejtsük el!

Miután a hangszórókból megtudhattuk, hogy „lassan a Marsról is lehet látni bennünket”, elindult a Békemenet. A tömeg a Margitszigetre vonult, hogy meghallgassa Orbán Viktor miniszterelnök beszédét. A menetet egy CÖF-ös molinót szállító autó vezette fel, kérve: „Békepártiak, tartsatok velünk!” Az első sorban Bayer Zsolt újságíró és a CÖF többi frontembere haladt, kiegészülve Semjén Zsolt KDNP-s miniszterelnök-helyettessel és Deutsch Tamással. Nemzeti színű zászlót tartottak a kezükben, középen háborúellenes követeléssel: „No war”.

A Margit hídra több száz méter hosszan hatalmas piros-fehér-zöld zászlót feszítettek ki a szervezők. A szemközti budai rakparton és a Margit hídtól északra a pesti oldalon is százával sorakoztak a buszok, amelyek vidékről és a határon túlról hozták a békemenetes résztvevőket.

Beszéltünk fiatalemberekkel, aki az ukrán határ melletti Uszkáról érkeztek. Négy és fél órát utaztak. Egyikük cáfolta azt a pletykát, hogy pénzt kaptak volna a Békemeneten való részvételért. Nem kaptak semmit. Igaz, nekik se került semmibe a budapesti kiruccanás: útiköltséget egyáltalán nem kellett fizetniük.

A tömeg időnként a Himnuszt vagy a Kossuth-nótát énekelte, máskor rákezdett egy népdalra: „Csárdás kisangyalom, Érted fáj a szívem nagyon.” Némelyek Orbán Viktor fotóját viselték a pólójukon. A hozzá tartozó angol nyelvű szöveg hol azt hirdette, hogy a magyar miniszterelnök Európa védelmezője, hol azt, hogy Európa vezetője. Orbán Viktor portréját Donald Trump amerikai elnökével együtt is láttuk: a két politikus „béketeremtőként” szerepelt. Egy középkorú házaspár egészen odáig ment a rajongásban, hogy mindketten egy Orbán Viktorral készült szelfi fotómásolatát nyomtatták a pólójukra.

A táblákon lévő feliratok egy része igyekezett a lényegre szorítkozni: „Béke, Orbán, Fidesz”. Másvalaki a buzdítást vegyítette a hálával: „Viktor, csak így tovább! Köszönjük!” Akadt, aki közhírré tette, hogy „Nekem fáj Trianon!” Felbukkant egy prédikátor is, aki fennhangon osztotta meg intelmeit tágabb környezetével: „Bízzatok az Úrban! Mert jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Hajrá, Viktor!”

A jobboldali sajtóban „minden idők legnagyobb Békemeneteként” harangozták be az eseményt. A Margitsziget bejárójánál mértük az időt: a tömeg közel másfél órán, egész pontosan nyolcvan percen keresztül vonult. Tempótól és embersűrűségtől függően percenként 500-600-an, legfeljebb ezren mentek el előttünk. Ha felfelé kerekítünk, és nagyvonalúan percenként ezer emberrel számolunk, akkor ennek alapján mintegy 80 ezerre lehet becsülni a létszámot. Rengetegen voltak tehát, de az kevéssé valószínű, hogy sikerült csúcsot dönteni.

Ennyi.