A sorkötelezettség megosztó kérdés. Európa-szerte sokan pártolják még békeidőben is (skandináv és balti államok), márpedig általában békeidő van, ha megszállott nacionalista Karadžićok és Miloševićek nem kezdenek öldöklésbe, pályafutásukat a hágai nemzetközi bíróságon fejezve be. Odajut az orbáni bűnszövetkezet feje, Putyin is, üvegketrecből figyelve ex-KGB-s öregemberként, ahogy a jelenkor széthordja a dácsáiba rabolt kincseket. Ezzel együtt a sorkötelezettséget sokan elutasítják, mert a szolgálat idején „a bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét”. Ezt még a szociális Kövér László mondta katonaélményeiről 1990-ben, és igaza volt, a sorkatonaság az antiidőkben közveszélyes idiótaság volt.
Az antiszociális házelnök már mást gondolt 2016-ban, amikor katasztrofális hibának nevezte a sorkötelezettség eltörlését. A visszaállításához azonban szerinte összeurópai döntésre lett volna (lenne?) szükség, ami a terrorizmus és az illegális migráció fűtötte bizonytalanság miatt a nem túl távoli jövőben egyáltalán nem kizárt. Engedjük meg, hogy Kövér nertárs egy jól működő hadsereg sorköteleseire gondolt, ahogy vélhetően Orbán Viktor is, amikor 2001-ben még azt gondolta: „minden fiatalnak be kell vonulnia katonai szolgálatra. …minden magyar fiatalembernek kell kapnia alaki kiképzést, és bizonyos mértékű lelki felkészítést is. Ehhez ragaszkodni kell.”
Két dolog olvasható ki mindebből: változnak az idők, és változnak a vélemények: nem ügy. Ám Orbán jó ideje kizárólag egy dologhoz ragaszkodik, a hatalomhoz. A hatalom érdekében gondol bármit, a hatalomért áll haptákba Putyin előtt. A lényeg, hogy kimondhassa: a globalista baloldal világháborúba küldené a fiainkat. Mindegy, hogy a német kereszténypártok eleve sorkötelezettség-pártiak, és hogy a baloldali német hadügyminiszter csak önkéntesekkel tölti fel a Bundeswehrt, Orbán hazudik, mintha muszáj volna. És hát muszáj: a hústű megakadt a tárcsalemezén. Ahogy őtolvajfejedelme a nemzet torkán.