Giorgia Meloni miniszterelnök tavaly novemberben büszkén jelentette be ugyan, hogy az Albániával megkötött megállapodás értelmében évente akár 36 ezer, a Földközi-tengeren keresztül Itália partjai felé haladó menekültet irányítanának Albániába. Ezzel tehermentesítenék Olaszországot, amely különösképpen ki van téve a menekültek áradatának.
Csakhogy a projekt késik. Az első észak-albániai befogadóközpontok kapuit május 20-án kellett volna megnyitni. Ebből azonban egyelőre semmi sem valósult meg.
Az elképzelés lényege, hogy a menekültek – kizárólag a biztonságos származási országokból érkező férfiakról van szó, akiknek eleve igen csekély esélyük lenne arra, hogy menedékjogot kapjanak –ne jussanak be az országba. Meloninak valamilyen sikert fel kellett mutatnia a menekültügy kapcsán, hiszen még a 2021-es parlamenti választást megelőzően azt ígérte, megfékezi a menekültáradatot. Ám éppen egyre több migráns érkezett Itália partjaihoz. Az Edi Rama albán kormányfővel kötött megállapodás segített volna a helyzeten, bár tökéletes megoldást nyilván nem jelentett volna.
Olaszország tehát olyan modellt dolgozott ki, melynek értelmében a menekültek még azelőtt kerülnek egy harmadik országba, hogy elérték volna az Európai Uniót. Ez pedig egyfajta mintául is szolgálna az Európai Unió számára. Áprilisban olyan menekültügyi reformról döntöttek a tagállamok, amelynek értelmében az Unió külső határain is ilyen rendszert hoznának létre. A Róma-Tirana modell Nancy Faeser német belügyminiszter érdeklődését is felkeltette, írta a Süddeutsche Zeitung.
Az eljárás gyakorlatba való átültetése azonban a vártnál lassabban halad. Minden jel szerint csak nyár után fogadhatja be az első migránsokat a Shengjinben és Gjaderben tervezett tábor. A késlekedésnek részben jogi okai vannak. A megállapodást először az albán alkotmánybíróság vizsgálta felül, majd februárban mindkét ország parlamentje jóváhagyta. Mindenekelőtt azonban azért húzódik, mert az Adriai-tenger partjától távol, a Gjader melletti egykori katonai területen semmiféle feltétel sem adott ahhoz, hogy akár 3000 embert is el tudjanak szállásolni. Ez derült ki az Il Fatto Quotidiano című lap által közölt felvételekből. A fényképeken egy régi repülőtér és romos bunkerek láthatóak. Az olasz hadsereg tagjai most próbálnak olyan épületeket emelni, amelyek alkalmasak lehetnek a befogadásra. A 77 ezer négyzetméteres területen nincs elegendő áram- és vízellátás, és szennyvíztisztító telepre is szükség lesz a csatornabekötés hiánya miatt. A tengerparti Shengjin város kikötőjét is ki kell bővíteni a migránsokat szállító hajók befogadásához.
Ez azért rossz hír az olasz kormányfő számára, mert célja az volt, hogy a megállapodás az európai parlamenti választás előtt valóra váljon, ami értékes szavazatokat jelentett volna számára. Rá is fért volna Melonira a jó hír, mert a felmérések egyöntetűen azt mutatják, hogy pártja, az Olasz Testvérek (FdI) népszerűsége, ha lassan is, de folyamatosan csökken. Az irodák többsége már 27 százalék alatt látja a pártot, s akad olyan iroda, amely szerint a balközép Demokrata Párt már „lőtávolságon” belül került, s öt százalékra megközelítette az FdI-t.
A gjaderi központ üzemeltetője öt év alatt mintegy 30 millió eurót kap. Ez elenyésző összeg a projekt összköltségéhez képest: a római pénzügyminisztérium 2028-ig 653,5 millió euróval számolt, és senki sem tudja, hogy ez egyáltalán elegendő lesz-e. A legnagyobb költséget a személyzet jelenti. A központ falain belül az olasz jog érvényesül, és minden köztisztviselőt, legyen szó ügyvédekről vagy biztonsági személyzetről, biztosítani kell. Becslések szerint 152 további bíróra és köztisztviselőre lesz szükség a belügyminisztérium, az igazságügyi minisztérium és az egészségügyi tárca részéről, amire 42,5 millió eurót különítettek el.
