Néhány nap múlva választ kapunk a legnagyobb kérdésekre azzal kapcsolatban, hogyan alakul a következő Európai Parlament összetétele. Vajon többséget szerez az eddigi néppárti-szociáldemokrata-liberális többség, kiegészülve a környezetvédőkkel? Vagy e pártok együtt négyen sem szerzik meg az abszolút többséget, s az egyik populista frakcióra, az Európai Konzervatívok és Reformistákra (ECR) lesznek utalva? Ez esetben rendkívül bonyolult viszonyok alakulnának, ki, bár az előrejelzések szerint nem ez a forgatókönyv következik be, s az előbb említett négy párt kényelmes többségre tehet szert.
Az újraválasztásában reménykedő Ursula von der Leyen azonban több ízben kijelentette, hogy szívesen működne együtt az ECR frakcióját vezető Melonival, amennyiben az uniós testület élén marad, mivel ebben a képviselőcsoportban olyan pártok foglalnak helyet, amelyek támogatják Ukrajna további megsegítését. Számára a vörös vonalat az jelenti, ha egy párt ezt elutasítja, tehát ezért nem működne együtt a másik szélsőjobb frakcióval, a Marine Le Pen által fémjelzett Identitás és Demokráciával (ID).
Ha Von der Leyent újraválasztják is, természetesen nem ő dönt egyszemélyben arról, mely pártok alkotják majd a jövőbeni koalíciót a Bizottságban, illetve az EP-ben. Ráadásul figyelembe kell vennie egy nem is mellékes fejleményt. Olaf Scholz kancellár nem zárkózna ugyan el attól, konzervatív honfitársát támogassa abban, hogy a jövőbeni Bizottság élén maradjon,
de csak akkor, ha a következő koalíciónak nem lesz része az ECR. Ez elfogadhatatlan lenne számára.
Vezető szociáldemokraták nem is titkolják, hogy valósággal „undorodnak” Melonitól. Katarina Barley, az SPD európai parlamenti csúcsjelöltje többször is figyelmeztetett arra: ne tévessze meg az embereket Meloninak a külpolitikában mutatott békülékenysége, s „barátságos fellépése” az európai színpadon. Ő továbbra is veszélyes, tette hozzá. Hiába támogatja az ECR pártjai Ukrajna megsegítését, az SPD-ben az a vélemény uralkodik, hogy az ezt a frakciót szélsőjobboldali erők alkotják, tehát nincs keresnivalójuk Európa vezetésében.
Von der Leyen teljesen másként vélekedik erről. A csúcsjelöltek egyik vitáján nyíltan Meloni mellé állt:
"Ő egyértelműen Európa-párti, Putyin ellenes, nagyon világosan a jogállamiság mellett van. Ha ez így marad, akkor felajánljuk, hogy dolgozzunk együtt"
– fogalmazott.
Feltűnő azonban, hogy csak Meloniról tett említést, s nem az ECR frakciójáról. Komoly kockázatot vállalna azzal, ha konkrétan is megnevezne potenciális koalíciós partnernek egy olyan képviselőcsoportot, amelynek az EP-választás utáni összetétele nem ismert. Egyelőre Meloni nem mondta ki az utolsó szót a Fidesz ECR-hez való csatlakozása után, csak annyit közölt néhány hónappal ezelőtt, hogy a kérdésre majd a voks után térnek vissza. Nehéz elképzelni, hogy Von der Leyen egy a Fideszt a soraiban tudó ECR-rel szövetkezzen, ez elfogadhatatlan lenne – az Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoportján kívül – minden pártcsalád számára.
Hasonlóképpen fejtörést okozhat a bizottsági elnök számára a lengyel Jog és Igazságosság (PiS). Mivel Jaroslaw Kaczynski pártja a Fideszhez hasonlóan aláásta a demokráciát amíg hatalmon volt, szintén kizárható, hogy a brüsszeli hatalom közelébe kerüljön. Biztosra vehető ugyanakkor, hogy a következő EP-ben
csökken a lengyel párt befolyása az ECR frakciójában, míg a párt 2019-ben 45,4 százalékos eredményt ért el, most várhatóan több mint tíz százalékkal kevesebbet.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire jelentős az SPD szerepe a következő uniós parlamentben. Hiába állnak csak második-harmadik helyen a közvélemény-kutatásokban a szociáldemokraták hazájukban, a párt jelenleg Európa meghatározó ereje. Az SPD hozzájárulása nélkül ezért nehéz elképzelni a következő Európai Bizottságot. Ha tehát az SPD ellenérzései erősek Melonival szemben, az igen komoly akadályt jelent az olasz miniszterelnök jövőbeni európai szerepvállalása szempontjából.
Az éremnek azonban két oldala van. A bilaterális találkozókon például szívélyes volt Scholz és Meloni viszonya, a német kancellár barátságos mosoly kíséretében fogott kezet olasz kollégájával és lelkesen dicsérte a német-olasz barátságot. Ennek alapján nem lenne akkora tabudöntés, ha az olasz kormányfő is meghatározó szerepet játszana az EU irányításában. Az SPD-nél azonban a többség úgy látja: Melonival nem szabad szövetkezni. A párt és a frakció vezetése is osztja ezt a nézetet. És Scholz is így látja, aki szerint szét kell választani egymástól a szövetségi kancellári feladatokat a párt ügyeitől. Miközben a berlini kormány fejeként kötelessége is tárgyalni az olasz miniszterelnökkel, a pártnak meg kell húznia a vörös vonalakat. Enélkül a szociáldemokraták hitelessége forogna kockán.
Olaf Scholz nemrégiben határozottan kijelentette:
"A következő Bizottság nem alapulhat olyan parlamenti többségen, amelynél a jobboldali szélsőségesek támogatására is szükség van".
Majd egyértelműen von der Leyennek címezve hozzátette: "Ebben a tekintetben nagyon elszomorít néhány politikai nyilatkozat kétértelműsége, amelyet a közelmúltban hallottunk"." Deklarálta továbbá:
„Csak olyan bizottsági elnökségről lehet szó, amely a hagyományos pártokra épül. Minden más hiba lenne Európa jövője szempontjából”
– tette hozzá.
Ezt az álláspontot képviselik az Európai Szociáldemokraták is, amelyhez az SPD is tartozik. De az, hogy a kancellár ugyanígy vélekedik a kérdésről, döntő jelentőségű. Von der Leyen „nagyvonalúságát” Melonival kapcsolatban bírálatokkal illette Kevin Kühnert, az SPD főtitkára is.
A Von der Leyenhez közel állók ezeket a kifogásokat „tipikus SPD-s választási kampányfogásnak tartják”, hogy mozgósítsanak "a jobboldal ellen" – értesült a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Kézzelfogható érdekkülönbségek merülnek fel Scholz és Von der Leyen között egyebek mellett a Kína-politikát illetően. Míg a Bizottság elnöke keményebb álláspontot képvisel Pekinggel szemben, Scholz úgy véli, hogy Brüsszel nincs eléggé tekintettel a német ipar érdekeire. Ez azonban nem jelent áthidalhatatlan problémát a két politikus között. Inkább arról van szó, hogy
a német kancellár megpróbál engedményeket kicsikarni a Kína politikát illetően Von der Leyentől annak fejében, hogy támogatja bizottsági elnökségét.
Scholz és Von der Leyen brüsszeli jelentések szerint folyamatos párbeszédet folytatnak egymással, de nem a jobboldali pártokhoz való viszonyukról. Mert bár a szélsőjobb előretörésének veszélye nagyon is reális, a legvalószínűbb mégiscsak az, hogy a választások után ismét a szociáldemokraták, a liberálisok és a kereszténydemokraták lesznek többségben az Európai Parlamentben.
Az előrejelzések szerint a 720 mandátumból körülbelül 400 képviselői helyre számíthatnak.
361 titkos voksra van szükség a győzelemhez
A Bizottság vezetéséről szóló titkos szavazáson 361 támogató szavazatra van szükség. A képviselőcsoportoknál azonban nincs pártfegyelem, ezért lehetnek meglepetések. 2019-ben bár a néppártiak, a szociáldemokraták és a liberálisok biztos többségben voltak, von der Leyen mindössze kilenc szavazattal volt a bűvös küszöb felett. A német SPD képviselői például tömegesen voksoltak vele szemben. A szűk többséget hírek szerint csak annak köszönhette, hogy az olasz baloldali populista Öt Csillag Mozgalom – Giuseppe Conte volt kormányfő jelenlegi pártja – megszavazta a bizalmat neki.
Az akkori eredmény intő jel von der Leyen számára. Valószínűleg úgy érzi, politikai túlélése akkor sem biztosított, ha a három pártcsalád többséget szerez. Melonihoz való közeledése mögött az állhat, hogy úgy érzi: ki kell szélesítenie parlamenti bázisát. Tehet ugyan gesztusokat a Zöldeknek, de ők már 2019-ben is elutasították a támogatását, pedig a klímavédelem volt az első számú prioritása. S nem valószínű, hogy ezúttal a környezetvédőket sikerülne meggyőznie. A hangsúly ezért a jobboldalra tolódik, ahová az országos politika is sok országban eltolódott. Meloni Olasz Testvérek pártja körülbelül 25 képviselővel juthat be az EP-be, így a mérleg nyelvét képezheti a választáson. A Cseh Köztársaságban, Svédországban és Finnországban is vannak jobboldali pártok, amelyek megfelelnek von der Leyen három kritériumának: Európáért, Ukrajnáért és a jogállamiságért vannak.
Ugyanakkor von der Leyen újraválasztásának esélyeit javítja, hogy pártja, a CDU/CSU jó eredményre számíthat a voksoláson. A pártszövetség minden jel szerint messze a legtöbb képviselőt delegálhatja majd az EP-be a német pártok közül: együttesen 30 százalékos támogatást élvezhetnek, a második-harmadik helyen álló SPD és az AfD 15-15 százalékon. Bár a CDU elnöke és a bizottsági elnök között nem túl szoros a viszony, Merz természetesen azt szeretné, hogy párttársa maradjon a Bizottság elnöki székében. Ugyanakkor a német kereszténydemokratáknál tisztában vannak azzal, hogy más pártcsaládok támogatására is szükség van. "Az európai parlamenti választások után nem csak az SPD-vel és a Zöldekkel fogunk tárgyalni a Bizottság vezetőjének kinevezéséről" - mondta sejtelmesen Gunther Krichbaum, a CDU/CSU Bundestag-frakciójának európai politikai szóvivője.
Árnyék vetült az bizottsági elnökjelöltek vitájára, néhányszor előkerült Orbán Viktor isUrsula von der Leyen rájött, hogy inkább mégis azokkal dolgozna együtt, akik Európa, Ukrajna és a jogállam mellett állnak