- Újra agora lesz a színházi tér

Lovas Rozi pólóban és egy elegánsan sportos nadrágban megjelenik a Marczibányi Téri Művelődési Központ háromszáz férőhelyes nézőtere előtti színpadon. Lazán és oldottan mesélni kezd. Csaknem két órán át egyedül van a színpadon, csupán jelzés szerű díszlettel (tervező: Szabó Márton István), kellékek nélkül. Dennis Kelly Lányok, fiúk című monodrámáját játssza. (Néhány évvel ezelőtt Járó Zsuzsa is játszotta ezt a darabot 23 perc címmel a Jurányiban.) A Lányok és Fiúk rendezője Lovas Rozi férje, Horváth János Antal, aki fordítóként is jegyzi az előadást. Együtt hozták létre nemrég a Loupe Színházi Társulást, amelybe más alkotótársakat is bevontak.

Dennis Kelly drámája úgy indul, mint egy kortárs társasági darab. Igaz, a nő azonnal a férjéről beszél és egy idő után gyanút foghatna a néző, hogy lesz itt még ború, meg tragédia, de ez az előadás nem ilyen. Észrevétlenül ugrál időben és a tragikus végkifejlet is csak az utolsó fél órára marad. Egy fiatal értelmiségi nő történetét követhetjük, aki miután megtalálja a párját, világra hoz két gyermeket. Dokumentumfilmes lesz, díjakat nyer, a férj pedig szintén nem tétlenkedik, sok mindennel foglalkozik. Aztán egyszer csak a párkapcsolat elkezd traumákkal telivé válni. Válás lesz belőle, és később szörnyű tragédia.

Lovas Rozi nem eljátssza a főszereplőt, hanem megjeleníti, átlényegül és megannyi részletből, mozdulatból, gesztusból összerakja ezt a figurát. Minden másodpercben izgalomban tartja a nézőt, a nő titkait, legféltetettebb gondolatait osztja meg a közönséggel, teszi ezt úgy, hogy pillanatok alatt beavatottá teszi őket. Az előadás mély kitárulkozás, vádirat és gyónás egyszerre. Egy nő különböző szerepeinek, életszakaszainak a megmutatása. Egészen megrendítőek, ugyanakkor felemelőek, sokszor humorosak azok a jelentek, amelyek az anyaságról, a gyerekekkel való közös játékokról szólnak. És azok is, amelyek a fájdalomról, arról mit tesz egy anya, ha a legféltettebb kincseit veszik el tőlük, mégpedig erőszakos módon. A Lányok, fiúk egy nő belső utazása, megrázó keresztútja. A filmszerű rendezés segíti, hogy a néző végigkövesse ezt a fordulatokkal teli eseménysort. Mint ahogy a remek szöveg is (Dramaturg: Németh Gábor).

Az előadást állótaps fogadja. Amikor egyszer csak Lovas Rozi kilép a tapsrendből és megszólítja a közönséget. Elmeséli, hogy a Loupe Színházi Társulást épp az ilyen és ehhez hasonló tabudöntő előadásokért hozták létre. A családirtás nem ismeretlen nálunk sem, újsághírekben találkozhatunk vele, sajnos egyre gyakrabban. Ez az előadás abban segíthet, hogy elgondolkozzunk rajta és az esetleges okokon, a történet hátterén. Azon hogyan lehet ezeket az eseteket megelőzni. A színésznővel a művelődési központ előterében közös fotót készíteni és beszélgetni is lehet. Pillanatok alatt igazi agorává alakul a tér. A gátlásokat és a szorongásokat feloldja, hogy egymás szemébe lehet nézni, lehet egymástól kérdezni, vagy egyszerűen együtt hallgatni. A Loupe Színházi Társulás jóval többet kínál, mint egy átlagos színházi előadás, érdemes élni a lehetőséggel.