Meghökkentő fickó George Lucas. Nyolcvanévesen, tíz évvel önkéntes nyugdíjbavonulása után teljes öniróniával arról mesélt, hogy nem is érti, hogy vették fel USC-re (Dél-kaliforniai Egyetem), miközben a világ legrosszabb tanulója volt - a rendező sajátos művészi és alkotói felfogásáról a 77- Cannes-i Fesztiválon tartott mesterkurzusán beszélt. Animációs szakon kezdte, mert szavai szerint a semmiből lehetett önálló világot építeni. Egyedül a folyamat lassúsága zavarta, így ha már lehetett valamire színészt is használni, akkor megtette. Keserűsége az egyetemen kezdődött, ahol állítása szerint mindenkivel azt közölték, hogy soha sem fognak filmesekké válni, így csaknem beletörődött abba, hogy vágóként, világosítóként és segédoperatőrként fog tengődni. Egyetemi vizsgafilmje, a THX 1138:4EB „minden létező diákfilmes díjat megnyert”. A Mackena aranya forgatásán 1967-ben ismerkedett meg Francis Ford Coppolával, akivel együtt készítettek werkfilmet, és aki nemcsak megalapította az American Zoetrope független stúdiót és a Warnerrel megfinanszíroztatta Lucas első nagyjátékfilmjét, a THX1138-at, mely 1971-ben debütált Cannes-ban az akkori Rendezők kéthete programban. Lucas lelkesen emlékezett vissza: a Warner annyira utálta a filmet, hogy Coppolától visszakérték a 777 ezer dolláros büdzsét, mert „nem művészetet akartak”, illetve nem fizették sem a rendező, sem a producer cannes-i utazását. „Valahogy összekoldultuk a repülőjegy árát, kijöttünk, senki sem várt minket. Jegyünk sem volt a premierre, ami valami félreeső kis moziban volt, de sikerült belógni. Ennyi volt a az első cannes-i kaland” – mesélte mosolyogva Lucas. Hozzátéve a sztorihoz, hogy több mint egy évtizeddel később egy Star Wars sajtótájékoztatón kérdezte meg tőle egy francia újságíró, hogy miért nem ment el Cannes-ban annak idején a filmje sajtótájékoztatójára.
„Azt sem tudtuk Francis-szel, hogy volt” – húzta alá George Lucas, aki szerint ha a Warneren múlik, el is tűnnek örökre, de Francis szerencsére kapott egy nagyon jó ajánlatot, hogy rendezze meg A keresztapát.
A panaszkodó legenda nem állt le, folytatta tovább élete abszurd történetét. Elképesztő nehézségek árán tudta csak 750 ezer dollárból, akkor még az ismeretlen Ron Howard, Cindy Williams, Richard Dreyfus és Harrison Ford főszereplésével leforgatni az Amerikai graffitit, amit a finanszírozó Paramount vezetői szerint annyira gyengének tartottak, hogy nem akarták moziban bemutatni. Ki kellett cseleznie őket és a háttérben a stúdió marketingeseinek meghívásával egy „meggyőző” vetítést szervezni, ahol a közönség imádta a filmet. „Olyan volt, mint egy rockkoncert” - emlékezett vissza Lucas – és meggyőzte őket. A film mindössze néhány moziban indult, ám végül 115 millió dollárt keresett az Egyesült Államokban. Lucas szerződése tartalmazta a film nettó bevételéből származó maradványdíjat, ami általában nem jelentett pénzt. „Mivel folyamatosan hozzáadtak dolgokat a költségvetésben a kiadásokhoz, így az általában sosem lett kifizetve, a nettó jelentése szinte olyan volt, mint a bolondok aranya” - mondta a rendező. „De az Amerikai graffiti olyan gyorsan termelte a pénzt, hogy valójában rengeteget kerestem rajta. Ez volt az első alkalom, hogy valaki pénzt keresett a nettó bevételeken”
A filmre felfigyelt Allan Ladd Jr. is, aki akkoriban a Fox produkciós vezetője volt, és egy vetítés után odament Lucashoz, és azt mondta: „Van más filmötlete is? Erre azt reagálta:
„Nos, van egy ilyen sci-fi fantasy, őrült, 1930-as évekbeli tervem, amelyben kutyák vezetnek űrhajókat”.
Erre Ladd azt mondta: "Megcsinálom, mert jó rendező vagy”. Ezek után pedig felvette Lucast, a kutyákból Csubakka lett, a többi már történelem. Persze, sok-sok sztorival most kiegészítve: Londonban forgatott, így távol tudta tartani az aggódó stúdió munkatársakat, akik amúgy nem csináltak semmit, csak a forgatás csúszását akarták megakadályozni, még úgy is, hogy így sokkal többe került. Lucas mindemellett beszélt az első film licenc- és merchandising-jogainak biztosításáról, amire akkoriban még nem volt példa. „A stúdióknak akkoriban nem voltak licencosztályaik... tovább tartott megtervezni egy játékot, mint elkészíteni egy filmet” - emlékezett vissza, majd felidézte, hogyan szerezte meg még ezen felül a folytatás jogait, részben azért, mert a Fox akkoriban a csőd szélén állt. „Nem bíztak a filmben, kétségbe voltak esve és örömmel szabadultak meg a jogoktól” - érvelt Lucas.
Az idős mester nagy szenvedéllyel védte meg a sokat kritizált előzmény trilógiát, melynek lényege az volt, hogy a rajongók időközben felnőttek és elfelejtették, hogy a Star Wars gyerekeknek készült. Legalábbis amikor még ő volt a főnök. Arra a kérdésre, hogy mit szól ahhoz, hogy a Disney végül az ő ötleteit kukázta, csak annyit mondott: ez történik, ha eladsz mindent. „Rájöttem, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is az életben.”