Az előadottak, illetve a nemzetközi gyakorlat alapján Magyarország energiaellátás-biztonságára nincs érdemi hatással a szerdán Bakuban megkötött gázüzlet – vélekedett lapunk megkeresésére Miklós László, az MVM egykori felügyelőbizottsági elnöke.
Amiként csütörtökön az ellentmondó kormány-nyilatkozatok után tisztázódott, az állami MVM az azeri állam tulajdonában lévő, Southern Gas Corridor nevű cégtől a világ egyik legnagyobb, Shah Deniz nevű földgázmezőjében 5, az ott kitermelt gázt eladó cégben, az Azerbaijan Gas Supply Companyben (AGSC) pedig 4 százalékos részt vett. Bár az árat nem közölték, nagyságrendjét jellemzi, hogy az ügyletet Lantos Csaba energiaügyi miniszter az MVM történetének legnagyobb befektetéseként jellemezte.
Magyarország most is bárhonnan vehet gázt – nyomatékosította az általa gyakran hangoztatott, a fideszes közbeszédben mégis szinte eretnekként ható tételt a szakértő. Bár Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, illetve Lantos Csaba nyilatkozatai nem egyértelműsítették, hogy az üzlet nyomán az MVM tulajdonába kerülő azeri gáz Magyarországra kerülhet-e, Miklós László szerint ez sem lényeges szempont. Akár kerülhetnek is ide belőle szállítmányok: elvégre, amiként az MVM közleménye hangsúlyozta, az AGSC azeri, grúz és török vevőkön túl „európaiakat” is kiszolgál. (Szijjártó Péter szerint a mező gáza „nagyobbrészt” Európába kerül.)
A Shah Deniz honlapján szereplő információk ugyanakkor némiképp hűthetik az itteni kedélyeket. E szerint a mező gáza az azeri állam tulajdonában lévő Socar csövén, majd a Törökországon keresztül Európába irányuló Transanatolian Pipeline (Tanap) nevű vezetéken keresztül, annak egyik európai ágából a görög-török-határon a Trans Adriatic Pipeline (TAP) nevű csőbe torkollik.
Ez pedig egy görög, albán, illetve Adriai-tenger alatti szakasz után alapvetően Olaszországot látja el.
Bár a Tanap Bulgária irányába is felkanyarodik, az onnan tervezett, beszédes nevű, Bulgaria-Romania-Hungary-Austria (BRUA) nevű vezetékrendszernek még nincs kész. Igaz, ezt részben kiválthatja a török-bolgár-román-ukrán Trans-Balkan Pipeline.
A bejelentés szerint a mező évi 29 milliárd köbméteres kitermeléséből az ügyletzárás után évi 1,45 milliárd köbméter illeti meg az MVM-et. Ez az elmúlt években 8 milliárd köbméterre zuhanó gázfogyasztás észrevehető, de nem döntő hányada. (A horvát Krk-sziget tengeri cseppfolyósítottgáz-lefejtője felől ma is kerül Magyarországra a fűtőanyagból évi másfélmilliárd köbméter.) 4 százaléka birtokában ugyanakkor az MVM-nek vajmi kevés befolyása lehet az AGSC értékesítésébe, amelyben a lehető legnagyobb haszoné vélhetőleg megelőzi a magyar rezsicsoda szempontjait. A nemzetközi gyakorlat alapján tehát az MVM a jövőben leginkább tulajdonrésze arányában részesülhet a Shah Deniz-i kitermelés hasznából.
Ha a vételár nem volt túl nagy, a piaci gázárak viszont ugranak, úgy ez az MVM számára utólag akár jó üzletnek is bizonyulhat
– tette hozzá Miklós László. Vélhetőleg erre utalt az MTI-nek adott nyilatkozatában Lantos Csaba is azzal, hogy az ügylet védelmet nyújt a piaci drágulás ellen: a megugró gázárak és a szinten tartott lakossági tarifák miatt az MVM-nél keletkező, több ezermilliárdos hiányt kétségkívül mérsékelheti a kitermelésen-eladáson keletkező haszon. Ezt az elméletet árnyalja, hogy a Románia Fekete-tengeri szakaszán évtizedek óta várt kitermelés sokak szerint épp azért nem indult meg, mert a befektetők a leendő gázáraktól nem várnak fedezetet. Azt a beállítást viszont, hogy a szerdai megállapodás bármiben is javítaná Magyarország gázellátási biztonságát, a szakértő megtévesztőnek ítélte. Bár Szijjártó Péter szerint az Azerbajdzsánból idén először vásárolt, 50 millió köbméter gáz után további adagok várhatók, kérdés, ez összeköthető-e a mostani szerződéssel. Felvetésünkre Miklós László tisztázta: a mostani ügyletnek ahhoz a Shah Deniz II. nevű mezőhöz sincs köze, amely gazdái 2013-ban éppenséggel nem a Magyarországon keresztül tervezett, Nabucco West nevű gázvezetéktervet választották; a TAP-on keresztül ugyanis ez a gáz is az olasz lakásokat fűti.
Kapcsolódó kérdéseinkre eddig a külügyi és az energiaügyi tárcától, illetve az MVM-től sem kaptunk választ.
Szijjártó Péter és a fizikai csak itt érvényes szabályai
Szijjártó Péter Bakuból rögtön a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumra repült, ahol eleve párját ritkító nyugati politikusként, szokása szerint újfent Nyugat-ellenes, a Kreml érdekeihez illeszkedő nyilatkozatot tett. E szerint Magyarország ellátása nem lehetséges orosz földgáz és kőolaj nélkül, ami „gyakorlati, matematikai és fizikai”, nem pedig „ideológiai” kérdés. Minden, ezzel ellentétes álláspontot a „nemzeti szuverenitás elleni támadásnak” bélyegzett. Ha az ellátás eddig jól működött, miért változtatnánk? – kérdezte. Egyelőre más, azonos árat, mennyiséget és menetrendet biztosító ajánlat nincs is. Szintén felhánytorgatta, hogy nyugati cégek máig nem kezdték el a Fekete-tengeri gázkitermelést és vezetékbővítés helyett a horvátok is csak megötszörözték a szállítási díjakat. Mindezek kapcsán megjegyzendő: Zágráb tavaly év végén jelentette be az ország gázvezetékrendszerének és a krki cseppfolyósítottgáz-lefejtőnek a magyar irányú szállításokat is könnyítő bővítését. Annak, hogy nincs olcsóbb gázárajánlat, a magyar kormány eddig semminemű bizonyítékát nem adta. Ehhez képest az Eurostat adatai szerint Magyarországra rendszeresen az irányadó tőzsdénél, sőt, a más államokba irányuló orosz gázszállításoknál is drágábban érkezik a keleti fűtőanyag. Mára már nem csak a Vlagyimir Putyin által két éve a gázellátásból kizárt uniós tagállamok váltak le sikeresen az orosz gázról és olajról, hanem például a hozzánk sokban hasonlító Csehország is.