Természetesen nyert a Fidesz. Nyert az EP-választáson, nyert a fővárosi voksoláson. Meg vidéken. Számos helyet megőrzött, néhányat vissza-, vagy elhódított. És igaz: több szavazatot kapott, mint öt évvel ezelőtt. Az akku-települések lakóit cseppet sem zavarta, mit tervez városukkal a kormány, nem érdekelte a környezetszennyezés, az esetleges vízhiány; boldog arccal szavaztak a regnáló hatalomra.
Hogy azt miként számolta ki a propaganda, hogy ez a szavazás egy országgyűlési választáson újra kétharmadot ért volna a Fidesznek, nem tudom. Merthogy nem az volt. Ami nem változott, az a kormány, a párt inkorrektsége. Saját taktikai megfontolásai alapján megváltoztatta a fővárosi választási törvényt, előtte pedig gyorsan összevonta az EP- és az önkormányzati szavazást. Egyikben sem konzultált senkivel – legyenek egy pillanatra tisztességesek, és ne hivatkozzanak a Mi Hazánkra –, kizárólag saját hatalmi érdekei alapján cselekedett, mint eddig mindig. Hónapokon át csúcsra járatott egy végtelenül hazug kampányt, miközben semmilyen tényleges mondanivalója nem volt sem az európai parlamenti munkáról, jövőről, sem az önkormányzatokról. Végül Budapesten visszavonta a saját jelöltjét, ezzel okozva zavart, még a saját választóinak is, ugyanakkor tudatosan tönkretette a normál menetrendet, és ki nem küzdött előnyhöz juttatta Vitézy Dávidot.
De természetesen nyert a Fidesz, és veszített az ellenzék. A régi ellenzék. Mert azért megjelent itt egy új ellenzék, amely vidéken nem indított jelölteket, Budapesten pedig főpolgármestert - lényegében csak a listára koncentrált.
Szóval lehet fölényes sikert fölrajzolni az égre, és a hívek talán el is fogják hinni. Ám az csak a szokásos vakság és vakítás, ha nem látják, nem akarják láttatni a bomlás jeleit.
Az egyébként is csak a választási trükkökből fakadó kétharmad bomlását.