Kilenc hónappal ezelőtt azt javasoltam ezeken a hasábokon, hogy a Magyar Szocialista Pártnak önállóan kell elindulnia az EP-választásokon. (Az önálló indulás valódi lehetőség, Népszava, 2023. szeptember 6.) Alapvetően azzal érveltem, hogy „az ország legrégebbi, ellentmondásos múltjával együtt is 133 évre visszatekintő pártjának” meg kell őriznie saját szocialista karakterét. A párt vezetői másként döntöttek, beléptek a Demokratikus Koalícióval és a Párbeszéddel kötött szövetségbe. A döntés ellen nem harcoltam nyilvánosan, az elmúlt hetekben utcákon és tereken kampányoltam, igaz, csak a szocialista önkormányzati jelöltekért.
A hármas szövetség június 9-i megalázó veresége után azonban radikálisan új helyzet jött létre. Bebizonyosodott, hogy az önálló indulás feladása súlyos hiba volt. Nulla EP mandátumot egyedül is nyerhettünk volna, és a behódolásnál elegánsabb lett volna elveinkben és szavazóinkban bízva önállóan küzdeni. Ehelyett olyan „szövetséges” alá rendeltük magunkat, aki az ötödik helyet adta amúgy kiváló jelöltünknek egy olyan listán, amelyről a harmadik sem jutott be. Innen csak még mélyebbre, még megalázóbb helyzetbe süllyednénk a DK-nak való alárendeltség megtartásával.
A világ legtöbb demokratikus országában létezik önálló szocialista erő, amelyet a kapitalizmus kritikája, a „katonai-ipari” komplexum elleni küzdelem és a dolgozó emberek képviselete határoz meg. Ezeket az értékeket kormányon kívül is lehet képviselni. Kéthly Anna néhány társával még a Horthy-parlamentben is képes volt rá. Ha a kormányra kerülés azonnali, reális lehetőség lenne, akkor talán-talán érdemes lenne kompromisszumot kötni, de ettől sajnos nagyon messze állunk. Az MSZP-nek még vannak tagjai és támogatói, alapszervezetei, kiváló, újraválasztott polgármesterei és parlamenti képviselői. Ahol a feltételeit nem sikerült szétverni, ott megtartó emberi közösségként működik. Az önfeladás és a széthullás még megállítható, a kijózanító vereség hatására a történelmi (és nem mellesleg rendszerváltó) pártba új életet lehet lehelni.
Ehhez azonnal fel kell mondani a DK-val kötött, 2026-ra szóló szövetséget. Ez amúgy technikailag is szükséges, hiszen az országgyűlési választásokon a hármas listának legalább 15 százalékot kell elérnie, amire sajnos nincs garancia. Bő másfél évig egyedül kell építkezni, elsősorban a sikeres önkormányzati bázisokra alapozva. Választási együttműködésre természetesen szükség lesz, de ilyet a jövőben csak a teljes egyenjogúság jegyében szabad vállalni. Elsősorban önkormányzati szinten, konkrét célok érdekében. A DK vezette „közös” EP listára leadott fővárosi voksok és Karácsony Gergely vezette, ugyancsak hárompárti budapesti lista közti szavazatkülönbség azt jelzi, hogy a baloldali szavazók jelentős része a Gyurcsány-féle paktum ellen szavazott, míg Karácsonyt tiszteli.
Sajnos az MSZP néhány politikusa érezhetően szégyelli, hogy szocialista, s ezért mindenképp meg akart felelni a liberális körök és média elvárásainak. Ezzel a kényszeres megfelelni akarással egyszer és mindenkorra szakítani kell. A pár éve még fiatalosnak és dinamikusnak hitt új pártok látványosan megbuktak, visszamenőleg is butaság volt annyi egyoldalú gesztust tenni nekik.
A DK-val történő szakítással párhuzamosan az MSZP-nek amnesztiát kell hirdetnie mindazok számára, akiket azért zártunk vagy utáltunk ki, mert szembe mentek az állandó összefogósdi kényszerével, és nem óhajtottak félfasiszta, vadliberális vagy nyíltan antikommunista jelölteket támogatni. Ezzel párhuzamosan politikai otthont kell kínálni a szétforgácsolódott balos köröknek, szellemi műhelyeknek. Balra csak egyetlen korlát lehet, az alkotmányellenes, erőszakos diktatúra tilalma. E korláton belül a radikálisabb és mérsékeltebb szocialistáknak is helyük lehet. A nagyvilágban izgalmas új elméletek jelentek meg, az egypólusú világ többpólusúvá alakulása új lehetőséget jelent a szocialista gondolkodásnak is..
Az MSZP a két társelnök elött tizenegy elnököt fogyasztott el. Ezért egy újabb, kapkodó tisztújítás helyett először a dolgok alapos kibeszélésére, egy bátor jövőkép kialakítására kell törekedni.
Gyurcsány Ferenc csak „DK-listaként” emlegette a múlt vasárnap felborult trojkát. E szövetség széthullása az utolsó utáni esélyt adhatja arra, hogy a szocialisták szocialisták maradjanak, egy talán kicsiny, de balos és becsületes erőként készüljenek fel a magyar politika és a világrend izgalmas átalakulására.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.